HVG Extra Business: Milyen úton jutott el a pro bono kultúra terjesztésétől a célvezérelt gazdaság elméletének kidolgozásához? 

Aaron Hurst: Tizenkét évig vezettem a Taproot Alapítványt, ezalatt számos olyan visszajelzést kaptam, hogy a résztvevők karrierjük legszebb pillanatait pro bono tevékenység során élték át. Ezt sokáig nagyon inspirálónak találtam, de egy idő után rájöttem, ez egyúttal azt is jelenti, hogy az embereket nem elégíti ki a munkájuk nagyobbik, fizetett része. Az Egyesült Államokban a munkavállalók 71 százaléka nem érez elhivatottságot a munkája iránt, és csaknem 20 százalék aktívan rombolja a vállalati kultúrát. Érdekelni kezdett, hogyan lehet újratervezni a munkát úgy, hogy az érintettek célt és értelmet találjanak benne. Ha az ember úgy érzi, nap mint nap értéket hoz létre, akkor egész karrierjét úgy élheti meg, mintha pro bono tevékenység lenne.

HVG Extra Business: Mit jelent a célvezérelt gazdaság, amelyről a közelmúltban könyvet is írt?

A. H.: Az evolúció több millió éves természetes folyamatát az ember az utóbbi néhány ezer évben meghekkelte, a saját képére formálta. Kivált igaz ez napjaink információs gazdaságára. Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy az információs gazdaság nem az utolsó korszak az életünkben. Felemelkedőben van a „célvezérelt gazdaság”, amely körülbelül húsz év múlva teljesedik ki, és amelyben feltételezésem szerint a gazdasági növekedést az értelmes célok keresése határozza meg. A célorientáltság és az értékteremtés iránti vágy a munkavállalói és a fogyasztói oldalon is egyre erősebben befolyásolja a döntéseinket. Vállalkozóként már ma is azt látom, hogy ebből az igényből indulnak ki a legnagyobb innovációk az ipar, a pénzügy, az oktatás és egészségügy minden területén.

HVG Extra Business: Hogyan viszonyul mindez a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz (CSR), amelynek szintén kulcsszava az értékteremtés? Mintha az utóbbi időben ebbe kissé belefáradtak volna a cégek...

A. H.: A CSR lényege, hogy ha egy cég megérik arra, hogy a profit mellett fontosnak tartja az értékteremtést, akkor létrehoz egy erre irányuló funkciót. Ehhez képest ma inkább afelé mozdulunk el, hogy az értékteremtés ne külön funkcióként jelenjen meg, hanem áthassa a szervezet egészét, kifejeződjön minden termék és a humánerőforrás terén is. Ez a megközelítés sokkal kedvezőbb fogadtatásra talál és hitelesebb, hiszen nem pluszban adunk valamit a szervezethez, hanem az alapokat formáljuk át.

HVG Extra Business: Magyarországon a jó ügyek iránti elkötelezettség gyakran csak a vállalatok részszegmenseiben működik, de nem hatja át az egész szervezetet.

A. H.: Ez mindenütt létező jelenség, ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az információs technológia megjelenésekor egyes cégek azt mondták, „csináljunk egy weboldalt”, de ezzel együtt nem alakult át a cég identitása. E vállalkozások többsége kudarcot vallott, mert nem ismerte fel, hogy az információs kor lényegileg más szemléletmódot igényel. Hasonlóképpen, amikor egy vállalat azt mondja, „hozzunk létre egy alapítványt és végezzünk önkéntes munkát”, az egészen más, mint ha kiépítünk egy olyan kultúrát, amelyben a dolgozók nap mint nap úgy érezhetik, hogy a munkájuk értékes. Világszerte megfigyelhető a vállalatoknál egy fejlődési ív, amelyben az első lépés a jótékonykodás, a szándék, hogy visszaadjunk, visszafizessünk valamit a társadalom számára. Ennek továbbérése a CSR, amelynek lényege, hogy minél kevesebb kárt okozzunk. És ezután következik a célvezérelt gazdaság, amikor eleve értékes termékeket és értékteremtő munkahelyeket hozunk létre.

HVG Extra Business: Megéri ez a nagy erőfeszítés a cégek számára?

A. H.: Feltétlenül. A tehetség egyre inkább oda áramlik, ahol értelmes célok artikulálódnak, és az értékes munkaerő elvesztése rettentő drága. Aki ma nem tud megfelelő munkaerőt toborozni, kivált a céltudatos, fiatal generáció köréből, az öt év múlva óriási hátrányba kerül.

HVG Extra Business: Ön szerint milyen tendenciák mutatnak napjainkban a célvezérelt gazdaság felé?

A. H.: Az „ezredfordulós generáció” körében különösen jellemző, hogy a legfontosabb karriercéljuk az értelmes munka. Nem akarják követni a hagyományos pályaívet, amely úgy néz ki, hogy fiatalon tanulj, aztán keress pénzt, majd idős korban végezz társadalmilag hasznos tevékenységeket (learning, earning, returning), hanem folyamatosan szeretnék megtapasztalni mind a három mozzanatot. A tradicionális struktúrák felbomlanak, az autonómia vágya megnyilvánul a szabadúszó életformában is, amely Amerikában az évtized végére a munkaerőpiac 40 százalékát teszi majd ki. A fogyasztói oldalon terjed a „megosztás alapú gazdaság” (sharing economy), a termékek közös előállítása, használata, és az „élménygazdaság” (experience economy), hogy tudniillik az emberek egyre inkább élményeket, nem pedig javakat akarnak szerezni. Csökken a távolság a termék előállítója és felhasználója között, eltűnnek a közvetítők. Szívesen veszünk kézimunkát a szomszédunktól, banki hitel helyett egymástól kérünk kölcsön. Felértékelődnek a helyi vállalkozások, az egészségügyben ismét fontossá válik a személyes kapcsolat az orvossal.

Miért jobb utazásra vagy koncertre költeni a pénzünket, mint új tévét venni?

Hét tudományos bizonyíték arra, hogy élményeket vásárolni jobban megéri, mint tárgyakra költeni.

HVG Extra Business: A hétköznapok nyelvére lefordítva, hogyan kerülhetünk egy lépéssel közelebb a céljainkhoz?

A. H.: A cél nem olyasmi, amire megvilágosodásszerűen rátalál az ember. Legtöbbször csak arra van szükség, hogy tudatosítsuk a tudat alatt létező céljainkat. Érdemes két hétig mindennap egy percet rászánni arra, hogy leírjuk, mi találtunk aznap értelmesnek, legyen az egy kapcsolat, vagy bármi, amit tettünk vagy tanultunk. Két hét után ki fog rajzolódni, mi az, ami igazán fontos számunkra. Nincs ebben semmi hókuszpókusz, a célokat a realitás felől kell megragadni.

HVG Extra Business: Mi, közép-európaiak hagyományosan szkeptikusak vagyunk a társadalmi felelősségvállalással és az értékteremtő üzleti gyakorlatokkal szemben.

A. H.: Az Egyesült Államokban is rengeteg szkepticizmussal találkozom. Érdekes módon a tengerentúlon úgy gondolják, hogy a CSR-kultúra Európában fejlettebb, míg az európaiak az amerikaiakról hiszik ugyanezt. Kezdetben mindenütt nehéz megtalálni azt a néhány embert, aki hisz a jó ügyekben és kész együttműködni. Idővel azonban ragályossá válik a dolog, hiszen alapvetően mindenki vágyik rá, hogy a saját céljai és értékei mentén élhessen és dolgozhasson.

F. Tóth András és Orosz Ildikó cikke eredetileg a HVG Extra Business 2014/3-as számában jelent meg. Hasonló írásokat a magazin friss számában is olvashat, amely a hatékonyság és a fókuszálás témáját járja körbe. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál! Ha tetszett a cikk, lájkolja a HVG Extra Business facebookos oldalát is.