Ahogy azt az úttörő pszichológus, Carol Dweck kifejti, a rögzült szemléletmódú diákok azt gondolják, hogy az alapképességeik, az intelligenciájuk, a tehetségük rögzült adottságok. Ezek a gyerekek ezért gyakran ódzkodnak a kockázatvállalástól, az új dolgok kipróbálásától, mivel félnek attól, hogy majd „butának tűnnek”.

Dweck a kutatásai során ugyanakkor ráirányította a figyelmet egy másik szemléletmódra is, amely azáltal alakítható, hogy megtanítjuk a gyerekeknek: az intelligencia és a képességek rugalmas adottságok, amelyek kemény munkával, kitartással fejleszthetők. Ezt fejlődési szemléletmódnak nevezte el.

„A fejlődési szemléletmódú diákok értik, hogy a tehetségük, a képességeik megfelelő igyekezettel, jó oktatással és kitartással fejleszthetők. Nem feltétlenül azt gondolják, hogy mindenki egyforma, vagy hogy bárkiből lehet egy Einstein, azt viszont igen, hogy mindenki lehet okosabb, ha tesz érte.”

Az ilyen szemléletmódú gyerekek a hibákat a tanulási folyamat részének tekintik, sikereiket pedig a kitartásukkal közvetlenül összefüggőnek. A szülők és a többi felnőtt például a dicséreten keresztül is segítheti a gyerekek fejlődési szemléletmódjának kialakulását.

A dicséret legyen konkrét

Ennek érdekében a dicséretnek arra az igyekezetre kell irányulnia, amelyet a gyerekek kifejtenek, nem pedig az eredményekre vagy a képességekre. Az ilyen konkrét és az igyekezetre irányuló dicséret elősegíti a fejlődési szemléletmód kialakulását.

Az „Ez igen!” a nem konkrét dicséret tökéletes példája. Annak ellenére, hogy pozitív, az „Ez igen!” nem mond semmit a gyermekeknek arról, amivel kiérdemelték az elismerést. Sok szülő mondja azt nap mint nap, hogy „Ez igen!”, illetve hasonló frázisokat válogatás nélkül a gyerekek (gyakran jelentéktelen) teljesítményére.

Egy másik típusú dicséret, amelynek a szülő szándékai ellenére szintén negatív hatása van, az eredmények vagy adottságok elismerése, például az „Olyan okos vagy!”, „Olyan jól megy neked a ...!”, vagy bármilyen más dicséret, amely arra irányul, hogy milyen a gyerek, és nem arra, amivel konkrétan kiérdemelte a dicséretet. A lényeg tehát az, hogy a dicsérettel próbáljuk meg azt kommunikálni, hogy a siker olyasvalami, amit a gyerekek kemény munkával és kitartással befolyásolni tudnak.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Figyeljünk oda, hogyan és mikor dicsérjük gyerekünket. Csak akkor mondjuk, hogy „Ez igen!”, ha azt is hozzátesszük, hogy konkrétan milyen erőfeszítést tett, amivel kiérdemelte az elismerésünket.

Ugyanígy kerüljük az olyan dicséreteket is, amelyek valamilyen képességre utalnak, például az „Olyan okos/ tehetséges vagy/jól megy neked a …!” Például ahelyett, hogy azt mondanánk: „Ez igen, két ötösöd is van a bizonyítványodban!”, azt is mondhatjuk, hogy „Látom, milyen keményen dolgoztál, és mennyire odafigyeltél törin és matekon. Az a sok példa, amit megoldottál, nyilvánvalóan megérte. Tudom, mennyire bosszantott ez az év elején, úgyhogy tényleg nagyon büszke vagyok az igyekezetedre és a kitartásodra.”

És mi van, ha tudjuk, hogy a gyerek nem sokat dolgozott azért a 2 ötösért? Ebben az esetben nem kell túl sokat beszélni az egészről, vagy esetleg felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy javíthatna egy olyan tárgyból, amely nem megy annyira könnyen. Például így: „Látom, kaptál még egy ötöst matekból. Lehet, hogy extra feladatokat kellene kapnod matekórán? Magyarból is már nem hármasra, hanem négyesre állsz. Nagyon büszke vagyok rá, hogy javítottál. Észrevettem, hogy sokkal több időt és energiát szánsz mostanában az olvasónaplóidra, és ez meg is látszik az eredményeiden. Gratulálok!”

A fenti cikk Erica Reischer 75 stratégia boldog és sikeres gyerekek neveléséhez című könyvének szerkesztett részlete.

Mit tegyünk, ha a gyerekünk nem akar elindulni a játszótérről? Hogyan fegyelmezzünk hatékonyan? Miért nem előnyös úgy dicsérni: „Ügyes vagy!”? Könyvében Erica Reischer pszichológus és nevelési tanácsadó kutatások alapján foglalja össze a gyereknevelés 75 legfontosabb stratégiáját. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.