Kockázati tőke: 100-ból egy valódi befektetés

Pénz van, befektetés annál kevesebb © sxc.hu

Bár régiós szinten fejlett kockázatitőke-ágazattal rendelkezik Magyarország, mégis kevés ügylet valósul meg évente hazánkban. Ennek okai között említhetjük a kínálati oldal szegmentáltságát, a többnyire banki forrásbevonáson alapuló finanszírozási kultúránkban a kockázatitőke-finanszírozás viszonylagos ismeretlenségét és a befektetők számára kisszámú jól felkészült, potenciális vállalatot. Utóbbi különösen fontos a vállalatvezetés számára az iparág működésének, a tranzakciók folyamatának pontos ismerete elengedhetetlen a forrásbevonáshoz. Száz kockázati tőkét bevonni akaró vállalatból csak 2-3 esetben történik tényleges befektetés és a legtöbb meghiúsult ügylet összességében erre vezethető vissza.

A forráshiánnyal küzdő vállalatoknak a szükséges tőke megszerzéséhez – magától értetődően – fel kell keltenie a kockázati tőkés érdeklődését. Ennek elengedhetetlen eszköze a formailag, tartalmilag és minőségileg is tökéletesen kidolgozott üzleti terv. Legkritikusabb része a maximum három oldalas vezetői összefoglaló. A befektető számára természetesen az egyik legfontosabb tényező az, hogy mekkora a befektetett tőke megtérülésének nagysága, a megtérülés kockázata és mekkora a finanszírozandó vállalkozás tőkeigénye.

Továbbá kulcskérdés, hogy a társaságot a szakterületükön és a megcélzott piacaikon egyaránt tapasztalt, energikus vezetőgárda irányítsa. A kockázati tőkés alapvetően a menedzsmentbe fektet be: rajtuk múlik, hogyan valósul meg a kitűzött stratégia, hogyan kezelik és oldják meg az időközben felmerülő problémákat. Az ajánlatok kiválasztásánál szerepet játszik még a vállalat életciklusának jellege, az ágazati környezet, a megszerezhető tulajdoni hányad nagysága, a társaság irányító és ellenőrző szerveiben betöltött pozíciók, valamint a kiszállás időpontjának és módjának kiszámíthatósága.

A kockázatitőke-befektetés folyamatának jól elkülöníthető szakaszai vannak. Ha az üzleti terv elnyerte a befektető tetszését, akkor sor kerül egy személyes találkozóra, ahol a menedzsment bemutatja a tervben foglaltakat. A találkozáskor a befektető célja, hogy minél több információt gyűjtsön be az üzletről és hogy a menedzsmentet szemtől szemben értékelje. A prezentáció előkészítésekor (sőt, már az üzleti terv elkészítésekor is) érdemes tanácsadó segítségét igénybe venni. A szakmai tapasztalat mellett fontos a vezetés magabiztossága, felkészültsége, hozzáállása és tárgyalási stílusa. Amennyiben nem sikerül jól a személyes találkozó, akkor a tárgyalások megszakadhatnak.

Pozitív esetben a folyamat következő állomása az előminősítés és a vállalat értékelése. A feladat nem könnyű egyik félnek sem: a tulajdonosok elfogultságuk miatt általában többre értékelik saját cégüket, míg a befektetők természetesen óvatosabbak a vállalt kockázat, a szükséges tőke és a várható hozam meghatározásakor. Az egyik leggyakoribb vállalatértékelési módszer a diszkontált cash-flow (DCF) számítás.

Az előzetes értékelés aláírják a szándéknyilatkozatot, majd a részletes átvilágításhoz (due diligence, köteles gondosság) szükséges úgynevezett adatszoba készítenek elő. A köteles gondosság jegyében a befektető háttérellenőrzéseket tesz a menedzsmentre vonatkozóan, meglátogatja a céget, üzemet, továbbá piaci, jogi, könyvvizsgálói, pénzügyi és műszaki átvilágítást végez(tet) el. A cél, hogy megtalálja az ellentmondásos, megtévesztő részleteket és ezzel elálljon a befektetéstől, illetve, hogy megkeresse a pénzteremtő lehetőségeket az üzletben. Jó esetben következik a szerződés feltételeinek kidolgozása és a szerződés megkötése. Tisztázzák a kihelyezendő tőke nagyságát, a finanszírozás lehetséges idejét, a befektetés formáját, elővásárlási jogot, a kilépés feltételeit, valamint az irányítási, ellenőrzési és döntési jogkörök elosztását. Nagy forrásigény esetén előfordul, hogy a finanszírozáshoz befektetési szindikátust hoz létre a kockázati tőkealap-kezelő.

A szerződés megkötése után a kockázati tőkés szerepe nem ér véget. Folyamatosan figyelemmel kíséri a finanszírozott vállalat működését. Információkat kér a működésről, a gazdálkodási adatokról, él beleszólási, irányítási jogával, de az operatív munkában nem vesz részt. Mindeközben kihasználja pénzügyi tapasztalatát és teljes kapcsolatrendszerét, ami a vállalat számára felbecsülhetetlen előnyökkel járhat. Cégmérettől függően általában egy céggel a kockázati tőketársaság 1-3 embere foglalkozik és 1 emberhez 2-3 cég tartozik. Az eredeti tervektől eltérően a befektetések során felmerülhet a pótfinanszírozás igénye. A kockázati tőkés – már csak az érdekeltsége miatt is – segít felkutatni a megfelelő pénzalapokat.

A befektetési folyamat utolsó szakasza a már említett kiszállás, amikor is a kockázati tőkés megpróbálja értékesíteni tulajdoni részesedését és realizálni a tevékenysége hasznát. Kérdés, hogy milyen időpontban és milyen kilépési formával érheti el a legnagyobb hozamot.

Kovács Tamás
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Kar