Elvárt adó júliustól

Ugyanazt a gyufát nem lehet kétszer meggyújtani - sommásan így értékelte a HVG-nek Veres János pénzügyminiszter elvárt adóval kapcsolatos múlt szerdai bejelentését Dávid Ferenc, a 2007-től bevezetett új terhet az Alkotmánybíróságnál (AB) eredményesen kifogásoló Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Veres a kormányszóvivői tájékoztatón megerősítette a kabinetnek azt a korábban sem titkolt célját: azok után sem tágít az adózói kör kiszélesítésétől, hogy az AB február 28-i hatállyal megsemmisítette a társasági adóról, illetve a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény elvárt adóra vonatkozó passzusait.

Az elvárt adót egy tavaly nyári döntéssel azokra a cégekre és egyéni vállalkozókra rótták ki, akiknek az adóalapja nem éri el - az eladásra beszerzett áruk értékével csökkentett - nettó árbevételük 2 százalékát. Köztük javarészt a veszteségesekre, illetve az olyan vállalkozásokra, amelyek különböző kedvezmények miatt megússzák a társasági, illetve a személyi jövedelemadó fizetését. Az elvárt adót az ominózus 2 százalék után, sávosan kellett volna fizetni. A megcélzott kör korántsem a szűk kisebbség. A Pénzügyminisztérium (PM) tájékoztatása szerint a 2005. évre társaságiadó-bevallást benyújtó 320 ezer vállalkozásnak mindössze kétötöde fizetett adót.

Valamivel jobb volt az arány a 387 ezer egyéni vállalkozónál, közülük 212 ezren járultak hozzá adóval a büdzsé bevételeihez. A 2005. évi adóadatok részleteivel csak a következő hónapokban rukkol elő az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH). Egyelőre csak arról tudták tájékoztatni a HVG-t, hogy 2004-ről 2005-re valamelyest apadt a veszteségesek száma, a kettős könyvvezetésű cégeknél majdnem 7 ezerrel, 118 ezerre, míg az egyéni vállalkozásoknál 11 ezerrel, 107,6 ezerre. Az adót fizetők számának változásáról nincs adat, bár meglehet, hogy ez csökkenő, éppen az adópolitika jóvoltából. Társasági adóban ugyanis 2005-ben összesen 120 milliárd forint kedvezményt - a 2004. évi csaknem két és félszeresét - érvényesítettek a cégek, ami a fizetendő adó harmadát tette ki. Így aztán nem csoda, hogy az adóterhelés is csökkent, 13,8 százalékról 11,9 százalékra.

A tartósan mínuszban lévők számáról annyit lehet tudni, hogy a 2005-ben együttesen mintegy 400 milliárd forint hiányt felhalmozó száz legnagyobb veszteségű cég között 61 olyan adózó szerepel, mely a 2004-es évet is negatívummal zárta. Az egyéni vállalkozók legfrissebb részletes adózási adatai avíttak, még 2004-ről szólnak. De mindenképpen riasztó, hogy míg 2002-ben átlagosan ezer forint eredményt könyveltek el, 2004-ben már mínusz 68 ezret, míg a veszteségesek átlagos hiánya 550 ezer forintról 660 ezerre nőtt.

Mutáns verzió

Ráadásul mintha a mellékfoglalkozású egyéni vállalkozók jobban értenék a dörgést (vagy kevésbé az adóelkerülési trükköket), mint a főállásúak. Az előbbiek ugyanis nagy átlagban minden évben nyereséget, míg az utóbbiak veszteséget produkáltak. Van tehát mi után futnia a kormánynak. Békesi László volt pénzügyminiszter nemrégiben az ATV Friderikusz Most műsorában évi 1200-1500 milliárd forintra kalkulálta az ilyen-olyan okokból kieső adó- és járulékbevételt. E summa alsó határon is a büdzsé áfa utáni második legnagyobb forrását, az szja-ból származó éves bevétel összegét közelíti.

Az új változat mutánsa a réginek - véli Dávid. Júliustól ugyanis a kormány visszahozná az elvárt adó alapját, mértékét és a törvények eredeti normaszövegét, ugyanakkor indokolt esetben lehetőség lenne kibújni e kötelezettség alól. Úgy, hogy az adóbevalláshoz csatolandó külön nyomtatványon kellene - az APEH számára kockázatelemzésre alkalmas formában - beszámolni a költségadatokról. A nyomtatvány tartalmáról a PM kedden tárgyalt az érdekképviseletekkel, de a témát az Országos Érdekegyeztető Tanács is megvitatja majd.

Mindenesetre a tárca egyebek között a megbízási és alvállalkozói szerződések, az utazási költségek megalapozottságát szeretné ellenőriztetni az adóhatósággal. A VOSZ főtitkára kifogásolja, hogy a mostani javaslat a megsemmisített passzusokhoz hasonlóan azt vélelmezi, hogy mindenki adócsaló, s ennek ellenkezőjét az adózónak kell bizonygatnia az APEH előtt. Dávid emellett úgy véli, lejárt az árbevétel-típusú adóztatás ideje, szerinte a korszerű adófilozófia a tényleges jövedelmekre és vagyonokra épít. Ha másként, de végeredményben ezt kérte számon - az ellenbizonyítás lehetőségének garantálása mellett - megsemmisítő határozatában az AB is. Kérdés, hogy a testület egy esetleges újabb beadvány esetén megelégszik-e az elvárt adó szabályainak mostani változatával, vagy továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy veszteséges vállalkozásokra ne lehessen kiróni ilyen közterhet. Mindenesetre 2002-ben az AB még nem volt ennyire finnyás, amikor egy hat évvel korábban beadott indítványt elbírálva alkotmányosnak találta az iparűzési adót, holott azt szintén az eredményességtől függetlenül, meghatározott költségeket levonva, az árbevétel alapján kell fizetni.

MOLNÁR PATRÍCIA