HVG

Kapóra jönne a hazai gyártócégeknek az az uniós tanácsi döntés az úgynevezett munkaidő-irányelvről, amely ellen a magyar kormánydelegáció hiába emelte fel a szavát a múlt héten Luxembourgban. Az uniós tagállamok szakminiszterei többéves huzavona után elfogadták, hogy a munkáltató a heti munkaidőt a dolgozó beleegyezésével a főszabálynak tekinthető, túlórával együtt számított 48 óráról 60 órára, a készenléti időt is bekalkulálva pedig akár 65 órára emelheti. Sőt még ennél is többet lehet majd dolgoz(tat)ni, ha a munkaadók és a munkavállalók erről a kollektív szerződésben megállapodnak. A hazai munkaügyi ellenőrzések azt mutatják, hogy a termelés ciklikusságát a magyarországi cégek gyakran csak törvénysértő túlóráztatással tudják áthidalni. Mégsem automatikus azonban, hogy a meghosszabbított munkaidő Magyarországon törvényes gyakorlattá váljon.

A munkaidőről szóló direktíva módosítása azért szerepel évek óta az unió intézményeinek napirendjén, mert a tagországok méltánytalannak tartották, hogy Nagy-Britannia 1997-ben külön jogot harcolt ki magának. Nevezetesen azt, hogy az ottani munkaadók és munkavállalók esetenként felmentést (az angol gyakorlat alapján elterjedt szóval: opt-outot) kérhessenek a szabály alkalmazása alól. Csakhogy a Rule Britannia néven elhíresült kivétel olyannyira általánossá vált - a helyi szakszervezeti felmérések alapján a szigetországi munkavállalók mintegy 40 százaléka írt alá beleegyező nyilatkozatot a hosszabb munkaidőről -, hogy elemzők néhány éve megpendítették, ennek az előnynek köszönhető, hogy a szigetország versenyképessége megugrott.

Nem csoda, hogy az Európai Parlament (EP) 2005-ben azzal állt elő, meg kell szüntetni annak a lehetőségét, hogy a munkavállalók kivételesen túlléphessék a heti 48 órás munkaidő-maximumot. Ám a strasbourgi EP-képviselők döntését Vladimir Spidla, az unió munkaügyi biztosa rögvest visszautasította, és az azóta eltelt három év alatt heves viták folytak a kivételek sorsáról. A britek mellett a németek és néhány további, versenyelőnyre vágyó, később csatlakozott kelet-európai ország is meg kívánta őrizni a többletmunka lehetőségét, miközben a szociálisan érzékenyebb, és főleg erős szakszervezetekkel rendelkező tagállamok - mint például Franciaország, Belgium és Spanyolország - megszüntették volna azt. Végül hét tagállam - Magyarország mellett Spanyolország, Belgium, Görögország, Málta, Ciprus és Portugália - nem támogatta a lehetséges munkaidő meghosszabbításáról szóló javaslatot, amit minősített többséggel is elfogadhatott a tanács.

"Miután az opt-out bevezetésének megakadályozására nem volt esély, a magyar delegáció azzal értett volna egyet, hogy az abszolút plafon 60, illetve ügyeleti munkakörökben 65 óra legyen, és ezt kollektív szerződésben se lehessen felemelni" - számolt be a HVG-nek a tárgyalásokon Magyarországot képviselő Herczog László. A szociális és munkaügyi tárca szakállamtitkára szerint a korlátozásra azért lett volna szükség, mert a hazai munkavállalók még nagyon távol állnak attól, hogy a kollektív szerződés aláírásakor erős alkupozícióban legyenek.

Az újonnan javasolt munkaidőkorlátoknak három hónap átlagában kell teljesülniük. Ám még így is van egy abszolút felső korlát: egy hét alatt legfeljebb 78 óra. Változást jelent az is, hogy az ügyeleti időt - például az egészségügyi dolgozóknál - aktív és inaktív részre bontanák, és csak az aktív, azaz a ténylegesen munkával töltött órák számítanának bele a munkaidőbe (lásd Perkétségek című írásunkat). Magyarországon a munka törvénykönyve egyébiránt tavaly július 1-jétől némileg lazított a munkaidőszabályokon azzal, hogy három hónapra emelte a korábban kéthavi, a munkáltató által egyoldalúan meghatározható munkaidőkeretet, amelyen belül a túlórákkal együtt 48 órában maximált heti munkaidőnek teljesülnie kell. Kollektív szerződés esetén akár 12 hónapos munkaidőkeretet is megengedne a jogszabály, igaz, csak a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottakra, illetve idénymunkák esetén, valamint több műszakos beosztásban. Szakszervezeti források szerint azonban - kollektív szerződés hiányában - a legtöbb hazai cég ma is mindössze egy vagy két hónapos keretet alkalmaz, ezen belül kell teljesíteni a heti 48 órás átlagot.

Munkaadó-pártiságukat kompenzálandó az uniós miniszterek tanácsa a munkaidős irányelvvel együtt, afféle árukapcsolásban döntött a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvről is. A direktíva szerint érvényesülnie kell az egyenlő bánásmódnak, azaz az ideiglenes munkavállalókat az első naptól kezdve ugyanazok a jogok és bérezés illetnék meg, mint az állandó stábot. Ebben a vitában sem sikerült átverekednie a magyar delegációnak a maga javaslatát, amely szerint határozott ideig - a magyar joghoz hasonlóan legfeljebb hat hónapig - el lehetne térni az egyenlő bánásmód elvétől. Pedig hasonló elképzeléssel állt elő 2002-ben az EP, sőt az Európai Bizottság is hathetes türelmi időt ajánlott, miközben néhány ország, például a németek, a britek és az írek ennél is többet, 12 hónapot szerettek volna elérni. Annyi kompromisszumra azért hajlandóak voltak a miniszterek, ha a szigorú szabály életbe lép is, az egyes nemzeti kormányok a szakszervezetekkel és a munkaadókkal kivételeket alkudhatnak majd ki. "Csakhogy a kölcsönzőknél jellemzően nincsenek szakszervezetek" - jegyezte meg a HVG-nek Őry Csaba EP-képviselő.

Bizonyos szempontból az új szabályozás a nemzetközi színtéren is hátrányos lehet a magyar munkavállalóknak. "Éppen abból származhatna előnyünk, hogy olcsóbban tudunk munkát vállalni más, fejlettebb tagországokban, mint annak saját polgárai" - utalt a döntés hátulütőjére Őry, igaz, ha már állást kaptak, őket is védi a törvény, mint ahogy a magyarországi munkavállalók elől sem vihetik el a munkát külföldiek.

Bár a maratoni munkaidő ötlete Európa-szerte hisztériát váltott ki a szakszervezetek körében, uniós szakértők szerint azért nem eszik olyan forrón a kását. Az irányelvekről ugyanis úgynevezett együttdöntési eljárásban határoz a tanács és az EP, azaz novemberben - immár második olvasatban - ismét a korábban a kivételeket megfúró képviselőkhöz kerül a labda. Az EP-ben a szocialisták már fenik a késeiket; amikor 2005 májusában először tárgyalta a munkaidő-irányelvet az EP, a szocialisták szája íze szerint úgy módosította a tervezetet, hogy az opt-out három évvel a hatálybalépés után szűnjön meg, és az ominózus inaktív készenléti időt is tekintsék munkaidőnek. Akkor a legnagyobb, néppárti EP-frakció kereszténydemokratáinak egy része átszavazott, most viszont a képviselőcsoport egyértelműen támogatásáról biztosította a tanácsi kompromisszumot. Azt persze nehéz megjósolni, hogy a néppártiak körében érvényesül-e majd a frakciófegyelem, és hogy a tanácsban kisebbségben maradt tagállamok képviselői azonosulnak-e kormányukkal. A 213 hellyel rendelkező szocialistáknak mindenképp szövetségeseket kell szerezniük, mert csak abszolút többséggel, 393 szavazattal módosíthatják a kompromisszumos irányelvet, ami nem teljesen reménytelen. Utána megint a tagállamok területéhez kerül vissza a téma, s ha a parlamenti módosítások nem kapnak minősített többséget, az ügy a tanács és az EP egyeztető bizottsága elé kerül. A legjobb esetben is csak a jövő év végén kerülhet pont a munkaidővita végére. A tagállamoknak pedig három évük van arra, hogy az irányelvet beépítsék a nemzeti jogrendszerükbe.

"A hazai vállalkozásoknak nyilvánvalóan volna igényük a hatvanórás munkahétre" - fogalmazta meg a dolgozók félelmét Horváth Lajos, a Liga Szakszervezetek ügyvezető alelnöke. A magyarországi munkaadók azonban éppen attól tartanak, hogy az új uniós szabályozás még ronthat is versenyképességükön. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke szerint a szakszervezetek reakciója csak "vihar egy pohár vízben", hiszen a direktíva - még ha elfogadja is ilyen formában az EP - nem fog beépülni a magyar jogba, miközben a többi tagállam élni fog a lazítással. Arra azonban számítani lehet, hogy "amikor a hazai adaptációs időszak bekövetkezik, nehéz vitáink lesznek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban" - mondta a testület múlt pénteki ülésén Csizmár Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára.

Addig is bemelegíthetnek a szociális partnerek a vasárnapi munkaidőről szóló, legutóbb a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) által feldobott javaslat polémiájával. A körvonalazódó elképzelések szerint a kereskedelmi üzletek egy évben legfeljebb 12 vasárnapon tarthatnának nyitva, és ezért a munkáért a munkavállalók 50 százalékos bérpótlékot kapnának. Bár tavaly augusztusban még néhány érdekképviselet kezdeményezett összefogást a szabad vasárnapért, most az egyik legnagyobb szakszervezeti konföderáció vezetője is úgy fogalmazott a HVG-nek, illuzórikusnak tartja a keresztény ideológiai alapon nyugvó elképzelést. "A jelenlegi munkaerő-piaci viszonyok közt a dolgozók nincsenek abban a helyzetben, hogy extra jogokat harcoljanak ki maguknak" - ismerte el.