Ez még természetesen nem jelenti azt, hogy pont kerülne a történet végére, hiszen több nyitott kérdést kell még rendezniük az érintetteknek, a General Motors szerint akár november végéig is elhúzódhatnak a tárgyalások.
 
Végtelen történet
 
Még 2008 november közepén jelezte az Opel, hogy likviditási problémái miatt szüksége van egy 1 milliárd eurós „sürgősségi segélyre”. Attól kezdve van napirenden a vállalat eladása. A GM február közepén beszélt nyíltan az Opel eladásának lehetőségéről, akkor jelentkezők hivatalosan még nem akadtak.

Utóbb több pénzügyi és szakmai befektető jelezte érdeklődését, kínai autógyártótól belga pénzügyi csoporton keresztül a mostani befutó osztrák-kanadai-orosz konzorciumig.

Eltérő német-amerikai érdekek
 
Véleményünk szerint a General Motors az utolsó pillanatig próbálta megtartani az Opelt ám ez összességében túl kockázatos és költséges lett volna. Egyes becslések szerint akár 6 milliárd dollárjába került volna a GM-nek az Opel likviditási gondjainak kezelése és a további fejlesztések és átalakítások finanszírozása. Viszont nem szívesen adta fel európai hídfőjét, ahol a kelet-európai régióban és Oroszországban továbbra is jelentős növekedési potenciál rejlik.

A másik oldalon viszont a német kormányra nehezedett nyomás, mert mindenképpen szerettek volna a német munkahelyekkel kapcsolatos megnyugtató megoldást találni a szeptember 27-én esedékes parlamenti választások előtt. Jellemző, hogy az utolsó körig esélyes belga pénzügyi befektető a Magnáénál pénzügyi szempontból is kedvezőbb, és európai szinten kevesebb munkahely megszűnését eredményező ajánlatot tett, de nagyobb leépítéseket helyezett kilátásba Németországban, ami a német kormány számára - főként a választások előtt – elfogadhatatlan opció volt.

Kritika
 
Többen felróják a német kormánynak, hogy elhibázott lépés volt túlságosan is egy lehetséges vevőre fókuszálni, mert ez jelentősen csökkentette a német oldal alkupozícióját, és nem is hozott igazán erős versenyt a jelentkezők között.

Kérdéses még az „Új Opel” életképessége is, hiszen a globális versenyben az éves 1,2-1,5 millió darabos értékesítés egy volumengyártó esetében nem hatékony, több szakértő könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a súlyosbodó problémák hatására néhány év múlva csak a csődvédelem lehet az egyetlen opció a vállalat megmentésére.
 
Az eddigi információk alapján csupán az antwerpeni Opel üzem kerül bezárásra, a német helyszíneken tovább folyhat a termelés, ezzel azonban továbbra is megmarad az iparágra főként Európában jellemző túlkapacitás.
 
A legpesszimistább forgatókönyvben (ennek kicsi valószínűséget adnánk), ha az európai fogyasztás több évig alacsony szinten stabilizálódik, újra előkerülhet az iparág túlkapacitási problémája, és akkor esetleg a ma még optimista Magna is belátja, hogy a német Opel termelést jelentősen csökkenteni kell, ezért gyárbezárásokra és munkahelyek megszűntetésére kerül majd sor. A német autóipari technológia Oroszországba kerül, miközben az Opel működtetése részben állami (német, spanyol, brit) finanszírozással lehetséges.
 
Sok a nyitott kérdés

A tárgyalások tehát akár november végéig is elhúzódhatnak, az addig hátralévő két és fél hónapban több érzékeny kérdést is tisztázni kell. Egyrészt szükséges a munkavállalók részéről egy írásos nyilatkozat, amelyben hozzájárulnak a leépítésekhez és költségcsökkentésekhez, a német kormányzatnak pedig össze kell állítania egy finanszírozási csomagot (erre is valószínűleg csak a választások után kerül majd sor).

Az igazán érzékeny témák azonban leginkább a közös fejlesztést és az európai piacok „felosztását” érintik. Nem egyértelmű az, hogy a Rüsselsheim-i fejlesztési központ továbbra is szolgálja-e, majd az anyacéget, illetve hogyan akadályozzák majd meg a know-how Oroszországba való „átszivárgását”. A másik sarkalatos kérdés az orosz piac esetleges felosztása, hiszen a nagy növekedési potenciált magába rejtő piacon konkurálnak majd az Opel és a GM termékei.
 
Mit jelent ez Szentgotthárdnak?
 
Erre a kérdésre jelenleg nem egyértelmű a válasz. A szentgotthárdi Opel üzem nagyjából 1000 alkalmazottat foglalkoztat, és direkt módon további 3000 munkahely sorsa függ az üzemtől. Optimizmusra ad okot, hogy a konszern motorpalettájában fontos szerepet betöltő 1,6 és 1,8 literes motorokat itt gyártják, az itteni termelésben a GM jelentős beruházásokat hajtott végre, valamint a magyar üzem jelentős költségelőnyt tud felmutatni Nyugat-Európával szemben.

Kérdés azonban, hogy nem akarja-e az új tulajdonos tőlünk keletebbre vinni az alkatrész- és autógyártást. Korábban felmerült az is, hogy a Rüsselsheim-i és a Bochum-i motorgyártás egy részét vagy egészét Szentgotthárdra és az ausztriai Aspernbe telepítenék át, de az egyeztetéseknek ebben a fázisában ennek a kérdésnek a kimenetele nehezen eldönthető.
 
Vélemény
 
A mostani bejelentés két dolgot tükröz: egyrészt úgy tűnik a GM belátta, túlságosan költséges és kockázatos lenne az Opel megtartása, így mindenképpen külső befektetőre van szüksége, annak ellenére, hogy az amerikai operáció stabilizálódásán felbuzdulva már talán sajnálja európai hídfőállásának feladását.
 
Másrészt a tegnapi bejelentés a német kormányzat (és a politikai elit nagy részének) érdekeit is szolgálta, hiszen szükségük volt egy megnyugtatónak tűnő megoldás körvonalazódására a szeptember végi parlamenti választások előtt.
 
A vevő tehát már ismert, a következő hetekben azonban hosszú tárgyalások várnak a felekre, különösen érzékeny téma a know-how megosztás illetve az orosz autópiac esetleges felosztásának kérdése.
 
Véleményünk szerint az iparág további konszolidáció előtt áll, és valószínűsítjük további kapacitások leépítését Európában, főként a magas költségszintű országokban, így Németországban is. Úgy látjuk, az Opel a volumengyártók között alacsonynak számító 1,2-1,5 millió darabos éves gyártásával és 90%-os európai kitettséggel nehezen veszi majd fel a versenyt a szegmenset uraló márkacsoportokkal (Volkswagen csoport, Peugeot/Citroen, Hyundai/Kia). Elképzelhető, hogy a jelenleginél alacsonyabb piaci részesedés mellett profitabilitása javítása érdekében nyugat-európai üzembezárásokra kényszerül.
 
Az Opel rövid távú likviditási problémái megoldódni látszanak, de az autógyártó az eladásösztönző programok kifutása után már 2010-től kifejezetten nehéz értékesítési környezettel találja szembe magát. A csoport kilátásait a szektortársakhoz képest negatívabban ítéljük meg.

Az Opel gyengélkedése lehetőséget jelenthet volumengyártó szektortársaknak. Az európai mezőnyből árazása alapján a Renault-t preferáljuk, amely kisautói révén profitálhat az alacsony fogyasztású autók felfutásának trendjéből, és a Nissan részesedésén keresztül az esetleges amerikai autópiaci fellendülésből.

Concorde