Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
A vállalat vesztét okozhatja, hitelezői pedig könnyen hoppon maradhatnak, ha a tőkehiányos állapotba került társaság nem ismeri pontosan a gazdasági társaságokról szóló törvény tőkevesztésre vonatkozó rendelkezéseit – vagyis nincs tudatában annak, hogy helyzete tényleges rendezésére mindössze három hónap áll a rendelkezésére. Mindez a Fővárosi Ítélőtábla nemrég született, precedens értékű ítéletéből vezethető le - Dr. Szarvas Júlia, az Ember, Drabos és Szarvas Ügyvédi Iroda ügyvédje.
Részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok számára a jogszabály előírja ugyanis, hogy amennyiben a társaság az éves beszámolója alapján két egymást követő évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, a társaság tagjai (részvényesei) a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül kötelesek gondoskodni a szükséges saját tőke biztosításáról. Ennek elmulasztása esetén a gazdasági társaság köteles a határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről.
A konkrét ügyben az érintett vállalkozás két egymást követő üzleti évben nem rendelkezett a társasági formájának megfelelő, kötelezően előírt összegű saját tőkével, és ennek pótlásáról nem gondoskodott a törvényben meghatározott három hónapos határidőn belül. A társaság hiába érvelt a bíróság előtt azzal, hogy a helyzet megoldására még a törvényi határidőn belül összehívta a taggyűlését, az Ítélőtábla döntése szerint nem csak ennek, hanem a tőkehelyzet tényleges rendezésének is meg kellett volna történnie az előírt három hónapon belül.
A társaságok számára precedens értékű ítélet azt jelenti, hogy a tartósan fennálló tőkevesztés esetén a lehető leggyorsabban kell keresniük valamilyen megoldást a problémájukra, például az erre bevett (és a kellő finanszírozás megléte esetén működő) módszerek, így a tőkeleszállítás, a tőkeemelés, a pótbefizetés, vagy a tagi követelések elengedése révén.
Amennyiben a bajba került cégek nem kapnak észbe időben, vagy a helyzet tényleges megoldása valamilyen más okból kifolyólag tovább húzódik, mint a törvényben előírt határidő, a társaságok már csupán két, hitelezői szempontból sem kimondottan kedvező megoldás között választhatnak. Vagy átalakulnak olyan gazdasági társasággá – például betéti társasággá - amelynél nincs előírt minimális jegyzett tőke (vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni), vagy pedig rendelkezniük kell saját, jogutód nélküli megszűnésükről.
A jogszabály szövege ebben a tekintetben hosszú idő óta változatlan, a gyakorlatban azonban nem került sor ilyen szigorú alkalmazására, a tőkepótlást a cégbíróságok a határidő lejárta után is bejegyezték. Ez az új gyakorlat nem feltétlenül hitelezőbarát megoldás, hiszen a társaság hitelezői (köztük akár az adóhatóság) érdekeit jobban szolgálná egy tőkepótlás, mint a más társasági formába való átalakulás, netán a társaság megszűnése, mely utóbbi megoldások nem kívánják meg a követelések kielégítéséhez szükséges plusz tőke bevonását a társaságba. A törvény betűje azonban valóban ezt írja elő, és úgy tűnik, ez most már a bírósági gyakorlatban is érvényesül – tette hozzá Dr. Szarvas Júlia.
