A feleségem 2006. december 14-ig 33-évet ledolgozott és 7 év korkedvezményt szerzett, 2006. december 15-től rokkantnyugdíjas. 2008-ban volt felülvizsgálaton, akkor még megkapta a további rokkantságit, majd 2010 márciusában, az ismételt felülvizsgálaton levették 40 százalékra. Megfellebbeztük és visszakapta a rokkantnyugdíjat. A nyugdíjintézetnél nem volt meg a 7 év korkedvezményről szóló határozat, így azt válaszolták, hogy a feleségem 63-évesen mehet nyugdíjba.

Úgy tudom, ha nem kértük a nyugdíjazást, bármikor kérhető utólag is. Igaz, a nyugdíjintézet szerint a munkaviszony hiába volt meg, az életkori feltétel nem állt fenn, mivel a feleségem 2008-ban 49-éves volt, 1959. február 24-én született, 2008-ban pedig 57-évesen mehettek a nők nyugdíjba. Mi kértük volna az előrehozott nyugdíjat, mert januárban ismét menni kell felülvizsgálatra, és a rokkantnyugdíjat bármikor elvehetik, de szerintem a nyugdíjintézet félretájékoztatott.

Azért, hogy ne legyen a feleségem biztosítási jogviszonyban, hogy előrehozott nyugdíjat kérhessünk, visszavontuk volna a fellebbezést, mert a 40 százalék csak szociális segély lett volna, de teljesen félre lettünk vagy sehogy sem lettünk tájékoztatva.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy amennyiben a 2011. januári  orvosi vizsgálatán véletlenül megszűnne kedves felesége rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága, az előrehozott öregségi nyugdíjra nem lenne jogosult. Tekintettel arra, hogy a  jelenleg  hatályos  jogszabály  szerint  az 1959. február 24-én  született felesége öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben részére 7 év  korkedvezményt elismertek, a betöltött 58. életév, és ehhez képest 2 évvel korábban (számításaim szerint  2015. február 24-én) mehetne előrehozott öregségi nyugdíjba.

Felesége 2009. december 31-ig  nem szerzett jogosultságot az előrehozott öregségi nyugdíjra, mert addig az időpontig  az előrehozott  öregségi jogosító  életkort  az  52.  életévét  (itt  is  figyelembe  véve  a  7  év korkedvezményt) nem töltötte be. A jelenleg hatályos 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18/B. § (1) bekezdés g) pont szerint a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíj  korhatára  annak,  aki  1957-ben vagy  azt követően született, a betöltött 65. életév.

Az  előrehozott  öregségi  nyugdíjkorhatár  betöltését megelőzően két évvel előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az az 1958. december 31-ét követően született nő, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, és biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Ez esetben az előzőek szerinti bekezdés szerinti előrehozott öregségi nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy az öregségi nyugdíj összegét  -  annyiszor  0,3 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatár  betöltéséhez, ha a jogosult az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb egy évvel fiatalabb -  3,6 százalékkal, továbbá annyiszor 0,4 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatárnál egy évvel alacsonyabb életkor betöltéséhez, ha a jogosult az öregségi nyugdíjkorhatárnál több mint egy évvel fiatalabb.

A  Tny. 19. § (2) bekezdése szerint a korkedvezményt szerzett személynek az öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest  az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott  öregségi nyugdíj megilletné. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt, a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál pedig a megszerzett  szolgálati  időt, illetve az elért életkort a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.