Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
A nyugati világ leselejtezett ruháinak útját követte végig egy indiai rendezőnő 14 perces rövid dokumentumfilmje, amely az elmúlt két évben számos díjat is nyert.
A dokumentumfilm bemutatja, hogy a nyugaton kidobásra ítélt, de alig hordott ruhák végül Indiában kötnek ki, ahova hatalmas uszályokkal szállítják őket. Itt aztán újrahasznosító üzemekben a helyi munkások színek szerint válogatják szét a világ minden tájáról érkező leselejtezett használt ruhákat, amelyeket darabokra vágnak.
Miután felhasogatjákőket, továbbküldik a csomagot, egy másik üzemben pedig levagdossák az anyagokról a gombokat, cipzárakat, címkéket, egyéb sallangokat. Apróra vagdossák a ruhákat, majd különböző gépekkel szétszedik az anyagukat, hogy végül a gépek újra fonalat tudjanak csinálni belőlük. A fonalakból pokrócokat szőnek, amiket ismét csak visszaküldenek nyugatra.
A 14 perces dokumentumfilmben a helyi indiai munkások arról beszélnek, hogy nem értik, miért küldik hozzájuk ezt a rengeteg ruhát, mert hogy olyan, mintha soha nem hordták volna őket. A munkásnők arról beszélnek, hogy mindenki azt gondolja, hogy azért viszik a ruhákat Indiába, mert külföldön vízhiány van és az embereknek valójában nincs pénze kimosni őket.
"Ezeknek az embereknek a víz olyan drága, mint a ruhák. Ezért van az, hogy a ruhákat csak néhányszor veszik fel és utána eldobják" - mondta az egyik lány, majd hozzátette, mindenki ezt gondolja, mert ha nem így van, akkor nem érti, hogy miért jön az a rengeteg alig használt ruha az üzembe. Egy másikuk úgy vélte, a nyugatiak talán csak nem szeretik kimosni a ruhákat.
Egy nő arról beszélt, olyan sokféle ruhadarabbal találkoznak a szétválogatás során, hogy sokszor nem is tudja, melyiket hogyan hordták, de a Discovery Channelen látott már ilyesmiket. Egy másik nő azt mondta, furcsának tartja, hogy az alsóneműkre gyöngyöket és hamis drágaköveket varrnak, és hogy biztos valakiket arra kényszerítenek, hogy ilyeneket hordjanak.
Az egyik lány viszont rátapintott a lényegre: azt mondta, szerinte nagyon rok ruhát vesznek nyugaton, Angliában, Amerikában és Japánban, és bár a ruhák nagyon drágák lehetnek, mivel az emberek gazdagok és nincs hiányuk semmiben, ezért inkább kidobják a ruhákat ingyen. Mindeközben ők újra drága holmikba kell, hogy öltözzenek.
