A Tepeere egy amolyan szakmai Airbnb, és egy valós igény hozta létre.
„Többet tanultam tőle egy este a konyhában, mint amennyit egy év alatt az irodámban” – lelkendezett a nagy multinacionális cég vezérigazgatója a szállásadójáról, majd rögvest fel is vette munkatársnak. A szituáció nem egy szirupos hollywoodi történet befejezése, hanem egy új vállalkozás bevezetésének egyik sikersztorija. Legalábbis így mesélte Allan Ballester, aki három éve még a nagy sportszergyártó és -forgalmazó francia cég, a Decathlon angliai részlegének vezető hr-eseként dolgozott. Megunta azonban, hogy üzleti útjain állandóan ugyanolyan (sokcsillagos) szállodákban unatkozzon, egyenízű ételek és változatlan tévécsatornák társaságában. Kipróbálta ugyan az évezred eleje óta működő couchsurfinget, vagyis amikor vállalkozó kedvű emberek a találkozás öröméért ingyen befogadnak a lakásukba egy, a városukban járó utazót. De ez sem jött be, mert Ballesternek ritkán sikerült összehangolnia feszített munkarendjét a szállásadóéval, magyarán szinte nem is találkoztak.
Erről jutott a frusztrált hr-főnök eszébe, hogy mi lenne, ha olyanokhoz jelentkezne be, akik nem csodálkoznak, amikor az egész napos tréning vagy megbeszélés után holtfáradtan esik be hozzájuk, és nemcsak udvarias, ám általános érdeklődő kérdéseket tesznek fel, hanem érdemben tudnak beszélgetni vele a munkahelyi tapasztalatairól – merthogy kollégák. Körkérdést intézett ezért a Decathlon lille-i központjának dolgozóihoz, kinek lenne kedve távolabbról érkező munkatársak elszállásolásához. A soktucatnyi jelentkező közül elsőként, 2016 májusában egy moldáv származású hölgy fogadott be egy kínai kolleginát, akivel remek nemzetközi fogásokat hoztak össze este a konyhában, másnap pedig együtt mentek be a központba. Bár sokaknak alighanem borsódzik a hátuk attól, hogy még munka után is a kollégákkal kelljen jópofáskodniuk, Ballester szerint a dolog jól működik. Egyrészt mert a találkozás teljesen önkéntes és emberi, annak minden tökéletlenségével, így például senkit sem szokott zavarni, ha a szálláson nem raktak rendet, vagy ha kicsit késik a vendég. Másrészt a közös szakma jó beszélgetési alapot teremt, jó lehetőség a munkahelyi vagy emberi kapcsolatok szélesítésére, esetleg a nyelvgyakorlásra.
Az eleinte Decathlives-nek nevezett vállalkozást eddig elsősorban a nagy sportszergyártó világszerte 80 ezernyi alkalmazottján tesztelték, de október elejétől immár bárki bejelentkezhet majd a – jellegzetes indián sátorról – Tepeere átkeresztelt szolgáltatásra. Az airbnb-s és hasonló közösségi szállásoktól ez abban különbözik, hogy a szobáért nem, csupán a regisztrációért kell fizetni – mindenkinek annyit, amennyit megér neki a szolgáltatás, de minimum havi egy eurót. A bejelentkezőknek a szakmai Facebooknak is nevezett LinkedIn-profiljukkal és más közösségi médiás adatlapjukkal kell feliratkozniuk. A felhasználók – a vendég és a szállásadó is – látják egymás profilját, és csak kölcsönös szimpátia esetén kezdődhet a címcsere. Az adatok valódiságát – teszi hozzá a cég illetékese – minden esetben meg fogják vizsgálni, így próbálva elejét venni a visszaéléseknek.
A regisztrált szállásadók egyébként eldönthetik, hogy csak a saját cégüktől érkező kollégákat fogadnak, vagy más szakmák és vállalatok munkatársait is. Bármelyiket is választják, az eddigi tapasztalatok szerint sok új élményben lehet részük – kinek a konyhában, kinek a cégnél, kinek egy új közös vállalkozásban.
A cikk eredetileg a HVG 2018/41. számában jelent meg.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Ez egy kormányhatározatból derül ki, amely pénzt utal ki erre.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
