Két cég például együttesen alkalmazhat egy könyvelőt, portást, jogászt, de két vagy akár négy munkavállaló is elláthat egyetlen munkakört. Ma már alig akad olyan szellemi tevékenységet igénylő munkakör, melyet ne lehetne otthonról ellátni. A behívás alapján arra van lehetőség, hogy a munkáltató csak akkor vegye igénybe a munkavállalót munkavégzés céljából, amikor valóban tud is neki munkát adni. Az atipikus foglalkoztatási formák egyfajta hidat képeznek a teljes napi munkaidőt nem vállaló munkavállalók és a hullámzó tevékenységgel működő munkáltatók között – tisztázza mindjárt az elején az Adózóna.

Több munkáltató által létesített munkaviszony

Csábító jogi megoldás, mely során a munkáltatók egy munkaszerződés aláírásával mindannyian munkaviszonyba kerüljenek egy munkavállalóval és a maguk között kialakított elvek mentén, arányosan, egymás közt megosztva viseljék a foglalkoztatás anyagi terheit. A korábban hatályos munka törvénykönyve (Mt.) szerint ha a munkavállaló több helyen vállalt munkát, a munkáltatókkal külön-külön kellett munkaszerződést kötnie. A jelenleg hatályos Mt. a helyzetet rugalmasan kezeli, és lehetőséget ad arra, hogy több munkáltató egy munkaszerződésben megállapodjon egy munkavállalóval abban, hogy a munkaköri feladatait a munkáltatók között megosztva látja el. Ez a modell a gyakorlatban leginkább azoknál a kis cégeknél fordulhat elő, ahol a munkáltatók tulajdonosa és a tevékenységi köre azonos. Például amikor több cégnek van közös bérszámfejtője, informatikusa, vagy a cégek közösen alkalmaznak takarítót, portást. A tulajdonosi kapcsolat mellett az üzleti kapcsolat, vagy egyszerűen ugyanazon a telephelyen történő tevékenység folytatása is jó alapot szolgáltathat ezen munkaviszony létesítésére. További részletek, gyakorlati tudnivalók az Adózóna cikkében.