Tar Sándor 1941. április 5-én született Hajdúsámsonban. 1959-ben a debreceni gépipari technikumban érettségizett, majd az itteni Orvosi Műszergyárban dolgozott műszerészként.

Első verseivel 1970-ben jelentkezett az Alföld című folyóiratban, 1975-től novellákat és szociográfiákat is publikált. 1976-ban a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó magyarokról írt művével első díjat nyert a Mozgó világ szociográfiai pályázatán, de írása a lapban nem jelenhetett meg. Azt az egyik első szamizdat kiadványban, a Kenedi János szerkesztette Profilban publikálta.

Írásainak legjellemzőbb helyszínei az üzem, a munkásszállás, a vasúti kupé, hősei e környezetben küzdenek mindennapi konfliktusaikkal, szabadsághiányos életükkel. Munkásíró volt a szó eredeti értelmében, amit a "proletárdiktatúra" nem sokra értékelt. Tar néhány jó éve a rendszerváltás utáni évtized elején volt, akkor vált ismertté, akkor fordították idegen nyelvekre, és akkor volt a legtermékenyebb.

Tar Sándor 1989-99 között tagja volt a Holmi szerkesztőbizottságának, később szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozott, s rendszeresen publikált irodalmi lapokban.

Tarról 1999-ben kiderült, hogy a Kádár-korszak hetvenes és nyolcvanas éveiben együttműködött az állambiztonság  III/III-as főcsoport-főnökségével, besúgó volt,  mások mellett az ellenzéki Kenedi János megfigyelése volt a feladata. Ezek után mondott le a Holmi szerkesztőbizottsági tagságáról.

Bár Kenedi János nyilvánosan megbocsátott neki, de az egykori ellenzék vezető személyiségei közül többen is elítélték Tas Sándort. Ezek után az író még a korábbiaknál is elviselhetelenebb magányban élt, többször megbetegedett.

Tar Sándor munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták, egyebek között 1994-ben Nagy Lajos-díjjal, 1995-ben Krúdy-díjjal, 1997-ben József Attila-díjjal, 1999-ben pedig Márai Sándor-díjjal értékelték.

Főbb művei: A 6714-es személy (elbeszélések, 1981), Mért jó a póknak (elbeszélések, 1989), A te országod (válogatott elbeszélések, 1993), Ennyi volt (elbeszélések (1993), Minden messze van (kisregény, 1995), A mi utcánk (regény 1995, 1998), Szürke galamb (regény, 1996, 1998), Lassú teher (elbeszélések, 1998), Nóra jön (válogatott elbeszélések, 2000), A térkép szélén (2003), Az alku. Gonosz történetek (2004).