A szexuális rendszerváltás még hátravan © sxc.hu

A felnőtt férfiak több mint egyharmadának volt már homoerotikus élménye, ugyanakkor a nőtlen fiúk 70 százaléka és a hajadonok 20 százaléka 20 éves korára már elvesztette szüzességét. Ezek az adatok a múlt század közepének szemérmes Amerikájában már csak azért is botrányosnak számítottak, mert a házasság előtti nemi élet vagy két férfi szerelme elvben erkölcstelennek minősült. Az 1956-ban elhunyt Alfred Kinsey személye még több mint fél évszázaddal szexológiai bestsellereinek megjelenése után is képes vihart kavarni az Egyesült Államokban. Miután tavaly bemutatták a Kinsey életéről szóló - és a jövő héten a magyar nézők elé kerülő - filmet, a 43 ezer amerikai vallási közösség által létrehozott Hagyományos Értékek Koalíciója nevű szervezet mozibojkottra szólította fel híveit. Annak ellenére borzolódtak föl a kedélyek, hogy szakértők hangsúlyozzák: a mintegy 11 ezer fehér bőrű amerikai önvallomása alapján készült, 1948-ban megjelent A férfiak szexuális viselkedése, valamint az öt évvel későbbi A nők szexuális viselkedése nem is tekinthető reprezentatívnak.

Nemcsak az erkölcscsősz közvélemény, de a politika is veszélyesnek nyilvánította Kinseyt: intézetétől megvonták a támogatást, és a szövetségi nyomozóhivatal, az FBI is dossziét nyitott róla. Világszerte hatott azonban a nemi viselkedés sokféleségét leíró munkássága: elemzői szerint ezzel ő avatta tudománnyá a szexológiát, és nagy érdemének tartják azt a ma már triviálisnak tűnő megállapítást, hogy az együttlét lényege az örömszerzés.

Ha idehaza forgatnának hasonló filmet, abban a magyar Kinsey szerepét többen, több epizódban játszhatnák csak el. "A második világháború után a magyar lakosság nagy részére továbbra is a nemiséget elnyomó magatartás volt jellemző, amely a háború előtt a keresztény egyházak erős hatása miatt alakult ki" - vázolja fel a hátteret Buda Béla szexológus-pszichiáter. "A szocializmus a munkát tekintette a legfőbb értéknek. Így a szexet kizárták a közbeszédből, és képi ábrázolása sem volt megengedett" - említ meg egy másik aspektust Tóth László, a témával foglalkozó szociológus, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola tanára.

Nem csoda, ha ilyen közhangulatban nagyot durrant az első, a nemi élet örömeivel is foglalkozó szakkönyv, Hirschler Imre szülész-nőgyógyász A nők védelmében című, 1958-ban megjelent bestsellere. "Valóban bűnös, állati, szégyenteljes a nemi ösztön jelentkezése az embernél?" - e költői kérdésére adott nemleges válaszával Hirschler nyilván egyszerre kívánta érzékelteni a kor prüdériáját és igazolni saját bátor vállalkozását. Mai elemzői nemcsak azt értékelik, hogy behatolt e szűz területre, hanem azt a gondolatot is, amely Kinseynél például még fel sem bukkan, s amely szerint a szexnek lelki oldala is van. A pártvezetők akkoriban nem látták indokoltnak a téma firtatását, mindenesetre - Hirschler illegális kommunista múltja, no meg a fontos elvtársakat és családjukat ellátó Központi Állami Kórház (a "Kútvölgyi") főorvosaként betöltött tisztsége miatt - szemet hunytak "passziója" fölött.

Az 1960-as években - amikor Nyugaton a szexuális forradalom alaposan kikezdte az addigi erkölcsi normákat, és a magyar ifjúság is kezdte megbotránkoztatni a régimódi erkölcsű szülőket - idehaza a sok abortusz is a fogamzásgátlásra, a szexuális élet rendezetlenségére, végső soron a szexológia tudományára irányította a figyelmet. A magyarországi szexológia megalapozói mégis szinte véletlenül tévedtek erre a szakterületre. Lux Elvira például 1969-ben az I. számú Női Klinika pszichológusaként, a meddőségi tanácsadás keretében találkozott szexuális bajokkal. "Kiderült, hogy akár egyes meddőségi problémákat is az örömtelen nemi életre lehetett visszavezetni" - indokolta a szexológiához kanyarodását a HVG-nek, hozzátéve, hogy magyar szakkönyvek és szexológiai képzés híján gyakorlatilag minden "panaszt" a pácienseitől tanult meg, a gyógymódot pedig együtt kísérletezték ki.

Hasonlóképp magányos szexológusként kezdte az utóbb szintén szexológiai könyvek tucatját jegyző Szilágyi Vilmos. Őt az vezette nyomra, hogy ifjúságvédelmi felügyelőként az 1960-as években a budai XII. kerületben általa alapított nevelési tanácsadóban "meglepve vettem észre, hogy a balhés gyerekek szülei intim téren rossz viszonyban vannak egymással". Az ilyen "magánjellegű" szexológiai tanácsadás megtűrése mellett a nyitást jelezte, hogy az 1960-as évek elején Veres Pál megkezdhette kissé sikamlós levelező tanácsadását a gyakran kifejezetten e rovatért vásárolt Magyar Ifjúság - később pedig az Ifjúsági Magazin - hasábjain. 1972-ben pedig megjelenhetett a Hirschler utáni második szexológiai alapmű, Buda Béla A szexualitás modern elmélete című könyve. Az 1950-es években a József Attila Kórház női neurózis osztályán (ez a részleg ma a budai Szent János Kórházhoz tartozik) tapasztaltak okán szexológussá érő pszichiáter művéből hetek alatt 100 ezer példány fogyott el. Mint azt a szerzőtől most megtudtuk, e siker oka részben abból a tévedésből táplálkozott, hogy a művet a vásárlók - a címében is meghirdetett teoretikusságot észre sem véve - egyfajta gyakorlati útmutatónak vélték.

Az állampárt olykor jónak látta jelezni az illendőség határait. "Veres Pali bácsit például figyelmeztették, ha túl szókimondónak találták az aktussal kapcsolatos kifejezéseit" - idézi fel Forrai Judit, a Semmelweis Egyetem orvostörténésze. Pedig Pali bácsi igyekezett, a meghiúsult coitus interruptust például így írta körül: "Megígérte, hogy Kelenföldön kiszállunk, mégis elmentünk a Déliig." Szilágyi Vilmos első könyvét, a Bevezetés a szexuálpedagógiába címűt a pártközpont utasítására a tankönyvkiadó csak főiskolai jegyzet formájában engedte megjelentetni 1973-ban - tudtuk meg a szerzőtől, aki úgy emlékszik: "ízléstelenséggel" gyanúsították, amiért felvetette a szexualitás taníthatóságát.

Ilyen légkörben nem lehetett meglepő, hogy az említett szakemberek, amikor az 1960-as évek végén felvetődött bennük egy Kinsey-féle hazai jelentés igénye, nem kaptak támogatást ilyesfajta nagyszabású vizsgálathoz. Próbálkozások azért akadtak, de a párt ébersége nem lankadt. Példa erre a Rudas János szociálpszichológus és Heleszta Sándor szociológus által 1971-1973 között végzett, a munkás- és értelmiségi fiatalok nemi életét bemutató felmérés. A kutatópáros azt találta kimondani, hogy az entellektüelekhez képest a munkásfiatalok jóval kevesebbet tudnak a szexről, és nyilván ez az oka, hogy ritkábban élnek az előjáték adta lehetőségekkel, ráadásul a fogamzásgátlással sem vacakolnak. Ezek után érthető, ha - mint Buda Bélától megtudtuk - a kutatókat elmarasztaló véleménnyel sújtotta a párt.

Nem lehet tudni, hogy a munkásfiatalok e sajnálatos lemaradásának felszámolása volt-e a szándék, mindenesetre a politikusokban egyre inkább megfogalmazódni látszott: beszélni kell a szexről. "A pártvezetők is sejteni kezdték, hogy az egyre több válás és egyre kevesebb gyerek jelenségének magyarázata a harmóniátlan kapcsolatokban is keresendő" - feltételezi Szilágyi. A Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsága 1973 februárjában tehát népesedéspolitikai határozatot hozott. Ebben felvázolták a politikai hátteret is. "A születéscsökkenést előidéző okok között fontos szerepe volt az ellenforradalom okozta megrázkódtatásoknak" - hangzott a szöveg. Másfajta forradalomra volt hát szükség: "Hiányzik az olyan típusú egészségügyi intézményhálózat, amely tanácsadással szolgálna a fiatal korosztályok (...) vagy a családi életben a szexuális harmóniát meg nem találók számára." Az említett szexológiai intézményrendszer teljes egészében akkor és azóta sem született meg - hiszen manapság sincs hazai szexológusképzés, és Lux Elvira is csak a téma iránti elkötelezettségből, állítása szerint anyagi ellenszolgáltatás nélkül tartott szexuálpszichológiai speciálkollégiumot az ELTE Bölcsészkarán 1990-es nyugdíjba vonulásáig. A határozat egy másik kezdeményezése egy ideig életben maradni látszott. A szöveg által csak szemérmesen "családi életre nevelésnek" nevezett, az osztályfőnök vagy meghívott orvos, védőnő által az általános iskola 5-8. osztályában tartott felvilágosító óra fontos lépésnek számított. "A kezdeményezés azonban megbukott, a fakultatív lehetőséggel ugyanis kevés intézmény élt" - mondja Forrai Judit, hozzátéve, az 1997-ben életbe lépett kerettanterv hasonló lehetősége ugyanígy kihasználatlan marad.

Az 1973-as népesedéspolitikai határozatot annyiban mindenképpen gesztusértékűnek lehetett nevezni, hogy a párt figyelmet szentelt a szocialista ember ezen, hivatalosan addig elhanyagolt tevékenységének. 1983-ban a cikkben is említett szexológusok részvételével megalakulhatott a Magyar Pszichiátriai Társaságon belül a szexológiai munkacsoport, és felmérések is készülhettek. Az alapítók azonban nem lehettek elégedettek: az említett kutatások által feltárt hazai szexuális járatlanságot a rendszerváltásig nem sikerült jelentősen enyhíteni, azóta pedig csak szaporodtak a gondok. "A felnőttek szexuális éretlenségét tetőzte a pornográfia hirtelen jelentkező dömpingje, amely technikai téren sokakat kitanított, ám megint csak elfedte, hogy a szexualitást elsősorban lelki mechanizmusok működtetik" - jelzi Buda Béla, hogy a szexuális rendszerváltás még hátravan Magyarországon.

SINDELYES DÓRA