Alátámaszthatja a portré eredetiségét és azt, hogy Shakespeare életében festették, hogy a képen az ábrázolt személy korát is feltüntették (46 év), szerepel ezenkívül az alkotás születésének éve (1610) is, vagyis az adatok egybevágnak a drámaíró adataival. Ugyanakkor kételyeket ébreszt a mű eredetiségével kapcsolatban, hogy a festmény 1988-as restaurálásakor a szakértők észrevették: némely részletet az idők során módosítottak.

A portrét Londonba vitték, és bemutatták a drámaíró hét más ábrázolásával egyetemben a Serching for Shakespeare (Shakespeare után kutatva) című kiállításon. A tárlaton vette észre a festményt Alec Cobbe brit restaurátor és műgyűjtő, akinek birtokában egy a megszólalásig hasonló portré található. A festményt mindeddig Shakespeare kortársának - Sir Walter Raleigh utazó és költó képmásaként tartották számon.

Mint a szakértői vizsgálatok kimutatták, Alec Cobbe gyűjteményében található festmény az eredeti, amelyről a XVIII.-XIX. században számos másolat készült, egyebek között a washingtoni Folger könyvtár birtokában lévő. A festmény különösen értékes annak fényében, hogy eredetileg Shakespeare pártfogójának, a harmadik Southampton gróf tulajdonában volt.

A Shakespeare-kutatók szerint a nagy angol drámaírónak nem maradt fenn hiteles ábrázolása. A tudósok közül sokan arra hajlanak, hogy a drámaíró úgy nézhetett ki, mint az úgynevezett Chandos-portrén ábrázolt férfi: a kép nevét egykori tulajdonosa, Chandos hercege után kapta - olvasható a Lenta című orosz hírportálon.

Az összes portré közül a legismertebbet a washingtoni Folger Shakespeare Library (Folger Shakespeare Könyvtárban) őrzik, amelyet a kutatók mindmáig a fantázia szüleményének tartottak, hiszen a XVIII. században festették, vagyis minimum száz évvel a drámaíró 1616-ban bekövetkezett halála után született az alkotás.