© Dudás Szabolcs

,,A kagyló ékszerek a Földközi-, a kovakő kések az Északi-tenger partvidékéről, a borotvaéles obszidiánpengék alapanyagai az ide légvonalban is közel 300 kilométerre található Tokaj-Hegyaljáról származnak, de még a fakitermelésre használt bazaltbaltákhoz való kövek is 100-150 kilométerről, a Balatonfelvidékről kerültek ide" - kezd az idei ősz már nemzetközi szakberkekben is visszhangot kiváltó magyar leletszenzációjának ismertetésébe Zalai-Gaál István, az MTA Régészettudományi Intézetének munkatársa. Az említett tárgyak az M6-os autópálya előkészítési munkálatai során, a Szekszárdtól pár kilométerre található Alsónyék-Kanizsadűlő területéről kerültek elő alig egy hónapja. Méghozzá egy 7 ezer évvel ezelőtti újkőkori település és temető maradványai közül. Ez a leletegyüttes lehet a hiányzó láncszeme az európai neolitikus forradalomnak, amely a Közel-Keletről mintegy két évezred alatt érte el az Atlanti-óceánt.

© Dudás Szabolcs

Mindezek meglepték még az évtizedek óta az újkőkort tanulmányozó régészprofesszort is, mivel szerinte nem kevesebbre engednek következtetni, mint hogy a térségben már akkor fejlett, az egész európai kontinenst behálózó kereskedelem folyhatott - ezt a fejleményt eddig 3 ezer évvel későbbre tették. "Erre specializálódott vándor törzsek szállíthatták az árut észak-déli és kelet-nyugati irányban a folyók mentén" - vonja le a következtetést a leletegyüttesből Zalai-Gaál. A feltételezés persze még csak spekuláció, ám más magyarázata aligha lehet annak, miképpen kerültek az említett kőzetek sok száz, olykor ezer kilométerekről a Keleti-Mecsek és a Sárköz határán 7 ezer évvel ezelőtt élt emberekhez, akik életmódjukat tekintve még a kőeszközök használatán alapuló újkőkorban éltek, ugyanakkor - a korábbi ásatási eredményekre és elméletekre alaposan rácáfolva - korántsem elszigetelt, önellátó csoportokban. Sőt aktív kapcsolatokat ápolhattak a fejlettebb - már a rézkornál tartó - balkáni régiókkal. Legalábbis erre utalnak a sírokból előkerült - a délebbre már elterjedt - rézfokos karcsú alakját mintázó kőfokosok. Ezek ugyanis legfeljebb értékes dísztárgyként szolgálhattak, mivel kőből csak vaskosat lehet ütésre is használni, míg a rézöntés technológiája filigránabb dizájnt is megenged.

Víz alatti lelemények

"Magyar Tutanhamon-leletként" emlegetik a víz alatti régészek köreiben azokat a hajóroncsokat, amelyeket egy nemrégiben Esztergom és Szob között talált iszkábaszeg alapján kezdtek - eddig eredménytelenül - keresni...tovább

De mást is bizonyítanak a leletek. Az 1980-as évek elejére Albert Ammerman és Luca Cavalli-Sforza őskorkutatók dolgozták ki azt a teóriát, mely szerint a letelepedett, növénytermesztő, állattartó gazdálkodás a Közel-Keletről 10 ezer évvel ezelőttől kezdve fokozatosan terjedt el Európában délkelet-északnyugati irányban haladva a folyók mentén. A faluszerű településekkel jellemezhető kultúra a Balkán meghódítása után nagyjából 8 ezer évvel ezelőtt érte el a Kárpát-medencét, majd - a teórialkotók szerint - évi 1 kilométeres sebességgel haladt tovább. Az alsónyék-kanizsadűlői lelet most ezt az elméletet tölti meg élettel.

© donsmaps.com

"Úgy tudtuk, a késő neolitikumban, azaz az újkőkorban a dombhátakon telepedtek meg az emberek, itt viszont egy síkvidéki, mocsárszéli faluról van szó" - jelezte Zalai-Gaál, mit kellett még felülvizsgálnia három évtizedes ásatási tapasztalataiból az alsónyéki feltárás nyomán. Egy másik felfedezésük pedig egy eddig csupán vitatható maradványokkal bizonyítható teóriát erősített meg. Nem számított senki ugyanis a 20-25 méter hosszú és 10-12 méter széles alapterületű úgynevezett hosszúházakra se - amelyekből eddig négynek a maradványai kerültek elő. Annak ellenére sem, hogy Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatóhelyettese Az újkőkor forradalma című, az ezredfordulón írt összegző tanulmányában már azt fejtegette, hogy a Kárpát-medence csapadékos és mostohább klímája miatt a raktározni kívánt terményeket fedél alá kellett vinni, valószínűleg házakba, ezért az épületek belső mérete jelentősen megnőhetett, és általánossá válhattak a több helyiségből álló típusok is. Raczky szerint a klíma miatt a házak nyersanyaga a Kárpát-medencében, illetve a nyugati területeken a fa lett a Délkelet-Európában, Közel-Keleten általános agyagfalazat helyett. (A mai Ausztria, Svájc és Németország területéről előkerült újkőkori "gerendaházak" maradványai már eddig is Raczky gondolatmenetét igazolták.)

Övék a pálya

"A magyarországi régészeti feltárások legalább 90 százaléka az autópályák nyomvonalain történik" - állítja Raczky Pál régészprofesszor. Ennek hátterében - mint Simon László, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója a HVG-nek kifejtette - az áll, hogy míg az 1990-es évek közepén évi 5-600 ezer forintot lehetett a sztrádaépítéshez kapcsolódó régészeti feltárásokra fordítani, 2001-től (feltehetően 2008-ig) az említett összeg százszorosát költhetik évente kutatásokra (a törvény szerint a beruházó a projekt teljes költségének minimum 9 ezrelékét köteles régészeti feltárásra áldozni). Ezért míg 2001-ig 300 ezer darabból állt a Pest megyei lelethalmaz...tovább

Az átmenet folyamatáról tájékoztatnak most elsőként az alsónyéki leletek: a földbe süllyesztett facölöpök közé font vesszőfalat itt agyaggal tapasztották be, és szintén vesszőből font palánkokkal oldották meg a lakótér, a terménytároló és a becsesebb háziállatok elválasztását is. A 250-300 négyzetméteres hajlékokban akár háromgenerációs nagy családok is együtt élhettek.

Az viszont feltehetően már nemcsak Zalai-Gaálékat döbbenti majd meg, hogy a szabályos négyzet alakú, a cölöplyukakból kikövetkeztethetően valószínűleg sátorszerű tetővel ellátott sírokból 180 centiméter magas - néhány esetben még ennél is daliásabb - felnőtt emberek maradványai kerültek elő. Ez ugyanis ellentmond minden eddigi, az akceleráció antropológiai elméletére alapozó vélekedésnek, miszerint az ezredévek alatt - az utóbbi évszázadban különösen gyorsuló ütemben - egyre magasabb lett az emberiség. Mindez azt jelenti, hogy a neolitikum termelési forradalma addig sosem látott jólétet hozhatott. "Élelmiszerben aligha szenvedtek hiányt, ezért is nőhettek ekkorára" - magyarázza az aprócska, 140-150 centiméteres kőkori emberekről szóló beszámolókra rácáfoló alsónyéki leleteket a régészprofesszor. Szerinte ugyanis szinte kizárt, hogy egy új népcsoportról lenne szó: bár szénizotópos kormeghatározást még nem végeztek, az antropológiai rasszjegyeiket tekintve a most kiásott embermaradványok csak méreteikben és jóltápláltságukban különböznek a Kárpát-medence más tájain élt - eddig jóval szegényesebb leletegyüttesekből ismert - kortársaiktól.

További szenzáció lehet, hogy az eddig feltárt mintegy kétszázötven sír alapján úgy tűnik, az újkőkorban is létezett társadalmi rétegződés. Zalai-Gaál és csapata ugyanis azt találta, hogy a tudományos közvélekedéssel szemben a rang és hatalom már ekkor öröklődhetett a közösségekben. (Korábban a közelmúlt földművelő népeinek társadalmi viszonyait vetítették vissza a múltba, amely szerint az egyéni érdemekkel kivívható pozíciókért minden generáció tagjainak meg kellett harcolniuk.) Mindezt alátámasztja, hogy a testi nagyságukkal - és feltételezhető fizikai erejükkel - a többiek közül kiemelkedő, valószínűleg vezetői pozíciót is betöltők sírmellékletei a leggazdagabbak az alsónyéki temetőben (is); s hogy az oldalt fektetve - szakszóval zsugorítva - elhantoltakkal feltehetően a rangot jelző vadász- és harci eszközöket is eltemettek. De még inkább az, hogy a gazdagabb gyereksírokban kicsinyített, homokkőből készült baltákat és fokosokat is találtak, vagyis az atyák pozícióit ekkor már örökölhették a fiúk. "A DNS-vizsgálatokra még pénzt kell szereznünk, de ha sikerül használható örökítőanyagot kinyerni a maradványokból, akár a rokoni szálakat is felgöngyölíthetjük" - említi a professzor, mi hiányzik még az őskor történetét átfogalmazó szenzációhoz.

VAJNA TAMÁS