szerző:
Nagy Gergely (hvg.hu)

Furcsa dolog a kulturális figyelem. Ahogy egy térség, ország művészeti, kulturális termésére egyszer csak nyitottá, kíváncsivá válik a világ. A kilencvenes évek vége a kínai művészet nagy felfutását hozta. Aztán a Balkán jött divatba. A tavalyi Velencei Biennále pedig - a megakiállítás talán legizgalmasabb részét produkálva - „beexponálta” Afrika művészetét. A kétezres évek első felének felfelé ívelő trendje mára robbant be: India az új hype.

Shilpa Gupta: Cím nélkül, 2006
© Műértő

Furcsa dolog a kulturális figyelem, mert olykor meg is szünteti tárgyát, amelynek irányába fordul. S nemigen lehet tudni, a gazdasági mozgások befolyásolják-e mindeközben, vagy fordítva? India gazdasági fejlődése robbanásszerű, s ezzel egy időben az indiai befektetések is sokasodnak szerte a világban. A gazdasági felfutással párhuzamosan a kulturális érdeklődés is Indiára kezd fókuszálni: a képzőművészetben mindenképp, de ezzel együtt mozog a film és az irodalom, s mintha a Nyugat magára ismerne a kontinensnyi ország művészei által mutatott képben.

A nemrégiben Budapesten is hosszabb időt töltő művész házaspár, a narratív grafikai sorozatokat és képregényeket is készítő indiai Sarnath Banerjee és a pakisztáni videoművész Bani Abidi is érzi a hullám felhajtóerejét. Banerjee a Műértőnek így kommentálta a jelenséget: „Meghívtak a Sao Paoló-i biennáléra, Banit pedig Gvandzsuba, amely talán a legfontosabb ázsiai biennále. Kiállított Londonban, közben az én munkáim Bázelbe utaztak, hogy aztán egy csoportos kiállítás után majd Londonban is megjelenjenek, a Zoo Art Fairen. Szóval a térségbeli művészek most ezzel a felfokozott érdeklődéssel találkoznak, zaklatottan élünk. Ez alapvetően pozitív, de épp a művészi munkának nem kedvez; nincs idő az elmélyülésre.”

Mint mondja, aki új indiai művészetet akar látni, annak manapság nem Indiába kell mennie, hanem Nyugat-Európába, s lassanként a művészek is többet tartózkodnak arrafelé. De hozzáteszi, van, akit a lokális kontextus izgat igazán, s itt egy magyar nevet említ.

Az említett felfokozott nemzetközi érdeklődést mozgató műkereskedők közül talán valóban Peter Nagy volt az első, aki New York-i galériáját át is telepítette Delhibe. A nyolcvanas évek New York-i színterén működő, East-Village-i Nature Morte galéria (http://www.naturemorte.com/) társtulajdonosa nem most, hanem 1993-ban költözött India fővárosába, 1997-ben pedig ott nyitotta újra a Nature Morte-ot. Beleásta magát a szcénába, és sokat tett a nemzetközi sikerért, például azzal, hogy 2005-ben Velencében Gordon Knox és Julie Evans társaságában a biennáléról korábban hiányzó India bemutatkozásának volt kurátora.


Kik veszik és mennyiért? (Oldaltörés)


Bani Abidi: The Address, 2007
© Műértő
„Elképesztően megnőtt és dinamizálódott a színtér az elmúlt időben, s persze mindez az indiai társadalmi változásokat tükrözi - mondta Peter Nagy egy nemrég készült interjúban az Artkrush magazinnak. -- Azért indítottam el a Nature Morte-ot Delhiben is, mert találtam egy csomó művet, amelyben párhuzamosságokat fedeztem fel a nyolcvanas évek New York-i színterével. Reprezentáció és identitáspolitika, újmédia-stratégiák, kisajátítás és kritikus közelítés -- mintha az indiai művészek, Anita Dube, Sheba Chhachhi, Vivan Sundaram, Jitish Kallat, Bharti Kher, Subodh Gupta, Nataraj Sharma és még sorolhatnám a neveket, szintén ebben a gondolatkörben dolgoznának.”

Peter Nagy 2003-tól a New York-i Bose Pacia galériával (http://www.bosepacia.com/) egyesülve fejleszti az indiai művészet piacát. „Nekik kurátori segítség kellett és logisztikai háttér, nekünk pedig némi tőke, hogy kilépjünk a globális színtérre” - mondja, világossá téve a célokat.

Az indiai kortárs művészet a piacokon „meghúzta” a korábbi időszakok művészetét is. A műkereskedelemben az indiai alkotások árai 2001 és 2007 között a hússzorosukra emelkedtek. A Christie’s tavaly márciusi nagy, indiai modern és kortárs árverése a maga 117 tételével és 10 millió dolláros összforgalmával komoly áttörést jelentett. A The Independent akkor közzétett áttekintése tengerentúli adatokat is ismertet a Christie’stől; eszerint 2000-ben az első indiai művészeti aukció összértéke még 600 ezer dollárt tett ki, a 2007-es nagy aukcióé már 18 millió.

Miközben a művészek reflektálnak az indiai gazdasági boomra, annak ők is részei. Megvannak már a szupersztárok is ezen a piacon. A brit sajtó nemrégiben Delhi Damien Hirstjének nevezte Subodh Guptát, aki Velencétől London át Moszkváig bemutatta már munkáit. Konceptuális szobrászatot művel, és munkáiban a hétköznapi indiai tárgyak mélyebb jelentéseit tárja fel, a konyhafelszerelésektől a rituális eszközökön át a köznapi használati tárgyakig. Gyakran használ fémet, alumíniumot. Egy fémbőröndökkel megrakott, szobányi méretű reptéri szállítószalagja tavaly Bázelben 550 ezer fontért kelt el. Siker, pénz és konyhai edények csillogása? Gupta talán leghíresebb rajongója Francois Pinault, francia milliárdos üzletember és gyűjtő, a Forbes magazin listájának 34. helyezettje. Megvette Gupta egyik művét, egy egytonnás koponyát, amely fémedényekből készült. A mű címe A Very Hungry God (Egy nagyon éhes isten).

Mielőtt divat lett indiai művészetet vásárolni, a gyűjtők zömmel indiai kivándorlók voltak, akik a nyugati bankszférában vagy a szoftveriparban szereztek vagyont, s érdeklődésük lassan eredeti hazájuk művészete felé fordult. A trend idővel a nyugati vevőkre is kiterjedt, mígnem az Indiában élő indiai gyűjtők is elkezdték vásárolni az indiai modernizmust, valamint a kortársakat.

A nagy érdeklődés átrendezi az élő művészeti színteret. Sarnath Banerjee is arra panaszkodik, hogy az alkotók egyre kevesebb időt töltenek abban a közegben, amely a sajátjuk. Pedig a kortárs munkák - amint azt a Műértőben bemutatott s hamarosan Budapesten is kiállító Gigi Scaria munkái is bizonyítják (A város és a struktúra, Műértő. 2008. június) - erősen reagálnak a helyi viszonyokra. „A legtöbb nemzetközileg ismert indiai művész elvben Indiában él. Ez kezd oximoronnak tűnni, hiszen egy hónapnál többet alig tudnak otthon tölteni, annyit utaznak” - állítja Banerjee. Mint mondja, ő és felesége, Bani, bár szintén hosszú ideig dolgoztak európai városokban, megpróbálnak más stratégiát követni. „A művészeket most arra kényszerítik, hogy folyamatosan új dolgokat hozzanak ki magukból. Kollektív termelő üzemmódba kapcsoltunk, ami a művészi színvonal szempontjából egészségtelen. Mi most visszajöttünk Delhibe, mert érezzük, fontos, hogy a saját közegünkre koncentráljunk. Az ötletek itt születnek.”

S hogy milyen ez a közeg? Peter Nagy így jellemzi: „India sok szempontból megmutatja a jövőt. A háborúkat itt már a vízért vívják, és nem az olajért. A posztmodern Nyugat lassan már a sokféleség, az összetettség és az ellentmondásosság indiai attribútumaival bír. A legtöbb indiai város úgy néz ki, mint a dekonstrukció terepe: szintetizálódik bennük a múlt, a jelen és a jövő, ami pedig nemigen különbözik a Szárnyas fejvadász világától.”

A cikk a Műértő című lap július-augusztusi dupla számában olvasható.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Nagy Gergely (hvg.hu) Kult

"A Nyugat illata tisztítószer-szag volt"

Ki hinné, hogy egy Indiában, a hetvenes években született művésznek hasonló tinédzserkori éléményei vannak, mint amilyenek nekünk, a Kádár-kori Magyarországon voltak? Sarnath Banerjee képzőművész jó mesélő: talán ezért is rajzol képregényeket. Életéről, munkáiról, Európa és India viszonyáról beszélgetett vele a hvg.hu.

MTI Kult

Újabb döbbenetes rekord egy kortárs árverésen

Új rekord született a kortárs művek szerdai árverésén New Yorkban: Francis Bacon ír festő Triptych (Hármasoltár) című alkotása 86 millió dollárért (közel 14 milliárd forint) talált gazdára a Sotheby,s aukciós háznál.

Kult

Power 100: a kortárs művészeti élet legerősebb szereplői

Műgyűjtők, kereskedők, múzeumigazgatók és kurátorok, aukciósház-tulajdonosok, műkritikusok s maguk a művészek. Mindazok akik meghatározzák a kortárs művészeti piac trendjeit és árait, akik „megcsinálják” és alkalomadtán ejtik a sztárokat. A The Wall Street Journal és az Art Review szemléje alapján.

Kult

Szigorúan kortárs és lokális

Nyugaton a "helyi múzeum" kifejezést nem teljesen úgy értik, ahogy sokfelé keletebbre. Ha valami lokális, nem biztos, hogy provinciális. A Műértő című lap interjút készített Adam Budakkal, a Kunsthaus Graz és a Manifesta 7, a legnagyobb európai kortárs seregszemle kurátorával.

Kult

A kortársak és a kínaiak viszik a műtárgypiacot

A befektetési alapok műtárgypiaci érdekeltsége okán egyre több kimutatás, elemzés készül a nemzetközi műtárgyforgalomról. Így akár előre jelezhető egy összeomlás is. Csakhogy a tét egyre nagyobb.

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

Tízezer forintra drágul a cigaretta Ausztráliában

Rengetegen használnak még Windows 7-et, pedig a saját sírjukat ássák vele

Rengetegen használnak még Windows 7-et, pedig a saját sírjukat ássák vele

Pénzt vagy elveket: kardjába dőlhet-e a szépségipar az állatkísérletek betiltása után?

Pénzt vagy elveket: kardjába dőlhet-e a szépségipar az állatkísérletek betiltása után?

Könnyedén jutott négy közé a magyar női vízilabda-válogatott

Könnyedén jutott négy közé a magyar női vízilabda-válogatott

Mobilfüggő? Jött három új app, amikkel kezelheti magát

Mobilfüggő? Jött három új app, amikkel kezelheti magát

A világ két pontján élő fiatalok szendvicset csináltak a Földből

A világ két pontján élő fiatalok szendvicset csináltak a Földből