Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
A könyvterjesztők legutóbb akkor voltak a hírek főszereplői, amikor pár hónappal ezelőtt drasztikusan árrést emeltek, a válság hatásaira és a megnövekedett költségeikre hivatkozva. A kiadók – többnyire a függetlenek – és a nagyterjesztők vitáival, a bizományosi rendszer visszásságaival volt tele a sajtó. Ezek azonban vállalatok egymás közti piaci vitái, még akkor is, ha alaposan érintik a szerzők és az olvasók érdekeit is. Legalább ennyire érdekes és ellentmondásos a könyvpiac alulnézete, azaz egy egyszerű könyv útjának végigkövetése. Apróság a magyar könyvpiac hatvan-hetvenmilliárdos forgalmában. De mégis a kortárs irodalom jelenlétén, rangján mérjük le, mennyire működik jól a szisztémánk.
Alexandra könyváruház Száz négyzetmétertől kétezerig © Alexandra |
„Valamelyest persze be is kerül. De kezdem az elején.” – mondja a szerző. „Megjelent a könyvhétre. A kiadó csak ezret mert nyomni belőle, pedig hitt abban, hogy több is fogyhat. Az ezer a bizalom jele volt, de többet mégsem kockáztattak. Ez az ezer úgy került be a nagyterjesztők bolthálózatába, hogy nagyon kicsi tétel. S itt ütköztem a hálózat problémáiba először.”
Horváth Viktor nem panasznapot tart, egyszerűen a tapasztalatairól számol be a hvg.hu-nak. Könyve közönsége elsődlegesen az egyetemi réteg és az igényesebb olvasók köre volna. De a Török tükörből jó marketinggel, terjesztéssel széleskörű siker is lehet. Lehetett volna? Már csak külvárosi boltokban bukkantunk rá, az Alexandránál és a Librinél is.
„A szisztéma nem intelligens" - mondja a szerző. "Azt feltételezem, hogy egyes pontjai, a raktározás, a szétszállítás, elosztás egyes fázisai és felelősei nincsenek összekötve. Vagy nem eléggé szofisztikáltak ahhoz, hogy tudják, milyen termék is van a kezükben. Így fordulhatott elő például, hogy Pécsen, ahol az Alexandrának két kisebb belvárosi boltja van, amelyben az értelmiség és a diákok egy része vásárol, mégis a külső, nagy pláza-boltokba került a könyv. Pedig a kis boltok vannak közel ahhoz a közönséghez, amely erre a könyvre nyitott. Itt nem volt a könyvből, a plázákban ugyan volt pár darab, de eltűnt a rengetegben.”
Pláza, vagy intelligens-bolt? (Oldaltörés)
Megkérdeztük az országszerte közel száz boltot működtető Alexandra- Pécsi Direkt egyik felelősét, mit, milyen megfontolásokból és hová szállítanak?
"Elsődleges szempont a könyv minősége, mind külső kivitelezési, mind tartalmi szempontból. Figyelembe vesszük, hogy az adott időszakban és témakörben milyen a kínálat a könyvpiacon" - válaszol Író Jánosné, beszerzési vezető. "Mérlegeljük van-e a kiadványra kereslet, mekkora a lehetséges vásárlók köre; ezek befolyásolják a forgalmazandó példányszámot. Az elosztást meghatározza, hogy Budapesten vagy vidéken található-e az üzlet, hány könyvesbolt van a városban, mekkora a település vonzáskörzete, de sorolhatnám még a szempontokat. Az Alexandra hálózatában van 100 nm alatti és 2000 nm-es bolt is. Természetesen vannak olyan kiadványok, amelyeket csak néhány könyvesboltba juttatunk el, és vannak amelyeket mindenhová."
A kiadók címadási gyakorlatán nem lehet nem észrevenni, hogy arra is gondolnak, mi mutat jól a polcokon - s ez talán természetes is. De másképp is keresik a terjesztők kegyét. Úgy tudjuk, nem egyszer fordul elő, hogy akár a borítóterveket is egyeztetik velük, a terjesztők beleszólnak, sőt, olykor választanak is a borítók közül.
A török tükör - már amennyi volt belőle - végül elfogyott. De azt talán már sosem fogjuk megtudni, mennyire tett volna jót a könyvnek, ha kiadás, marketing és terítés mindenben klappol.
Poós Zoltán költő-író, akinek kilenc eddigi kötete vagy hat kiadónál jelent meg, nem a rendszer technológiai hibáiban látja a problémaforrást. „Akár a terjesztés különböző szintjein, akár a boltvezetői szinteken a kortárs irodalmat sokszor eleve eladhatatlannak ítélik. Közben a terjesztőnek a bizományosi rendszer miatt elvben nincs kockázata, hiszen ingyen veszi át az árut. Azonban a saját rezsiköltségét is kockázatnak tekinti, azaz például a raktározást, amit nem akar ’eladhatatlan’ könyvekre pazarolni. A kortárs pedig sokszor annak minősül, egyszerűen azért, mert aki döntési helyzetben van, nem ismeri. A kiadók meg nem látják el megfelelő marketinggel, mert nincs hozzá elég pénzük.”
Újdonságpolc a Nemzetközi Könyvfesztiválon Felületkitöltés © Stiller Ákos |
Más a plázabolt, a nagy könyváruház, és a kis, réteg-igényekre szakosodó üzlet, az intelligens könyvesbolt, ahol a vevőt szakértőbb módon szolgálják ki. A nagy boltok nagy felületeit meg kell tölteni könyvvel, a tehetetlenségi erő mintha oda húzná a kötetek tömegét. Író Jánosné a boltok közti differenciálásról ezt mondja: "Nem egészen világos számomra - bár sejtem - mit ért intelligens könyvesbolt alatt, szerintem a vásárlót kell elsősorban szem előtt tartani egy kereskedőnek, a nagy választékkal rendelkező könyvesboltba minden vásárlóréteg benéz és örül a speciális érdeklődésű vevő, ha megtalálja ott is az őt érdeklő kiadványt.
A hvg.hu-nak Horváth Viktor a saját könyvével tapasztaltakat mondja el. Miután olyan levelekkel, fórum-bejegyzésekkel találkozott, hogy a könyvét nem lehet kapni, benézett egy-két boltba. „A budapesti, Nyugati téri nagy könyváruházban jártam. Az újdonságok között nem volt. Ott egyébként 2-3 éves, sőt 6-7 éves könyveket is láttam. Keresgéltek a gépben, mondták, hogy van öt példány, menjek fel a második emeletre. Felmentem, nem találtam. Megérdeklődtem, s kihoztak a raktárból egyet. Közben előkerült másik két darab, nagyon hátul, egy polcon, a gerincükkel kifelé álltak. Hangsúlyozom: nem nyomoztam a könyvem után és nem sejtek szándékos gonoszságot sem. Egyszerűen ilyen a rendszer.”
Körmagyar: tartozik, követel (Oldaltörés)
A pénz – mondanunk sem kell – a rendszer alapeleme. Hosszú évek óta hallani arról, hogy a terjesztők nem számolnak el időben a kiadók felé, s a késedelmes elszámolást méginkább késedelmes fizetés követi.
Horvtáh Viktor így kommentál: „Szinte köztudott, hogy így történik, és szinte automatikus is. A terjesztő nem jelenti le a kiadónak, a pénz addig is náluk van. Ez minimum két-három hónap. Aztán lejelentik, de újabb pár hónapig nem fizetnek. S mivel nem fizetnek, a kiadó sem tud további példányokat gyártatni. Illetve, ha mégis gyártat, ezen a ponton kezdődik el a körbetartozás: a terjesztő ül a kiadó pénzén, a kiadó tartozik a nyomdának.”
Az egyik internetes könyves fórumon érdekes idevágó bejegyzéseket találni az elmúlt félévből. "A Líra Könyv Zrt. legújabb húzása: csak 3 havonta küld fogyásjelentést és 30 napot kér fizetési határidőnek...” – írja az egyik fórumozó 2009 júliusában. Idézi a terjesztő levelét is: "Amennyiben Önöktől július 20-ig nem érkezik javaslatunkra kifejezett írásbeli ellenvélemény, úgy a módosításokat a 2009. augusztus havi forgalomról szóló elszámolásnál érvényesítjük (tehát a szeptember 10.-ig megküldött fogyásjelentések alapján szeptember 30.-ig hozzánk beérkezett számlák ellenértékét október 30-án utaljuk Önöknek)...."
Az eljárás mellé egy másik fórumozó illeszt kérdőjeleket: "(...) a Líra...ha mondjuk az adott hónapban (legyen március) nem éri el a forgalom az 50 ezret, nem ad fogyásjelentést. A következő hónapban (ami április) mondjuk, a halmozott forgalom már átlépi az ötvenezret, elküldi a fogyást, azt mi szépen leszámlázzuk, valamikor május 10-e után, s ezt ő a következő hónap, vagyis június 30-ig kifizeti. Tehát amit mondjuk március 12-én bevételezett, azt odaadja nekem június 30-án. És mi van, ha nem fizet? Semmi, még elnézést sem kér..."
© Stiller Ákos |
Nos, a fórumokat böngészve a krónikusan késve fizetők között általában az Alexandra neve az első. A piacot ismerők összefüggésbe hozzák mindezt a cég gyors és nagyarányú fejlesztéseivel is. A terjesztés vezetőjét kérdeztük, milyen az elszámolás és fizetés rendszere? "A kiadókkal szerződéses viszonyban állunk, megállapodásokat kötünk titoktartási kötelezettséggel, az ezekben lévő információk csak a két szerződő félre tartoznak. Annyit tudok ehhez még hozzáfűzni, hogy a gazdasági világválság hatása minket sem került el sajnos, emiatt támadtak nehézségeink, mint ahogy ezt a piac minden szereplője elmondhatja magáról, kisebb, nagyobb mértékben."
A tartozásoknál súlyosabb dolgokról is hallani. Amióta a nagy terjesztőláncok kiadókat is tulajdonolnak, a terjesztésbe – a szóbeszédek szerint – beleszólnak a nagyterjesztők magánérdekei is. A terjesztés pedig a nyomásgyakorlás eszköze is olykor. ’Én nem terjesztem a te érdekkörödbe tartozó könyveket’ – foglalhatjuk össze röviden ezt a logikát. Azaz nyilvánvalóan a „másik” csoport húzóneveit terjesztik, a kisebb neveket nem, vagy elsüllyesztik, és visszáruzzák. Esetleg könyvheti kiadványokat éppen a könyvhéten nem forgalmaznak. Olyasmiről is lehetett hallani, hogy adott esetben sokat rendelnek valamiből, csak azért, hogy „nyomáskényszer” legyen a kiadón, ám a példányokat végül visszáruzzák, így ez veszteségként jelentkezik a másik oldalon.
Író Jánosné így reagál: "Kölcsönös üzleti kapcsolatban vagyunk minden olyan céggel, amely kiadókkal és bolthálózattal is rendelkezik, árusítjuk egymás könyveit. Elég a sikerlistákat megnézni, azokból látható, ki mennyire 'elégségesen' terjeszti a másik könyvét."
S mi lett a Török tükörrel? A Jelenkor végül is rászánta magát a második kiadásra. Szeptember 24-én jelent meg, október elején szétnéztünk pár boltban. A Libri boltjaiba október 7-én érkezett meg (volt, ahol már bent volt a gépükben, de az eladótérben még nem), az Alexandra boltokba pedig még egyáltalán nem érkezett meg két hét alatt. A szinkronitás nehezen valósul meg így: a kiadó a múlt héten helyezett el televíziós reklámokat, amelyek szerint "újra kapható" a könyv.
