Lekerült-e a magyar átok a pécsi kulturális évadról? A kérdésre a programsorozat hivatalos elindulása után sincs meggyőző válasz. A város múltját bemutató, nem kevés közhelyes elemből építkező előadással tarkított vasárnap esti rendezvényből még az sem derült ki, hogy – az unió képviselőinek feltűnő távollétében – pontosan mit is nyitottak meg a magyar hivatalosságok. Az eseményt ugyanis jó ideig nem követi semmilyen jelentősebb program, és rontja az összképet az is, hogy az indulásra egyetlen beruházás sem fejeződött be a 35 milliárd forintos összköltségvetésű tervekből.

HVG

„A fő problémám az, hogy nem tudom, kinek és mit akarunk üzenni ezzel az egésszel” – osztotta meg kételyeit a HVG-vel Takáts József, aki a civil kezdeményezésre indult Pécs Európa kulturális fővárosa (EKF) egyik szellemi atyjaként az elsők között fogalmazta meg, hogy a város számára a kulturális fejlesztés lehetne a kitörési pont a rendszerváltás nyomában járó gazdasági átalakulás okozta krízisből. A kultúra intézményeinek sűrűsége, változatossága és pénzügyi ereje révén monopolhelyzetben lévő fővárossal szemben jelentős hátránnyal induló pécsiek épp a város földrajzi helyzetéből szerettek volna előnyt kovácsolni. Pályázatuk középpontjában a város és a régió határhelyzetének az a sajátossága állt, hogy Pécsett az évszázadok során olyan kulturális cserék és ütközések mentek végbe, amelyek a várost a Balkánt a Nyugattól elválasztó határvidék központjának jelölték, és jelölhetik ki újra. A kezdeményezők abban bíztak, hogy e térségi szerep felértékelődésével Pécs egyfajta alternatívát jelenthet majd a Budapestre koncentráló kulturális turizmusnak is.

Az alulról indult kezdeményezést azonban a pályázat 2005-ös győzelme után kisajátította magának a politika. A civileket Toller László aktív polgármestersége idején szinte teljesen kiszorították az előkészületekből, aztán a politika bizalmából kinevezett új EKF-vezetők is egymásnak adták a kilincset. Csak az elmúlt három évben öt EKF-vezető távozott. A városháza eközben szinte kizárólag a beruházásokról beszélt. A kommunikáció rosszul megválasztott iránya, illetve a negatív információk túlsúlya miatt a pécsiek és az ország közvéleménye egy idő után joggal gondolhatta azt, hogy az EKF olyan beruházásorientált program, amelyet mellékesen előadások, rendezvények is kísérnek majd, de a lényege nem ez. S mivel az építkezések eredeti, majd a többszörösen módosított határideje is egyre csúszott – miközben több „kulcsprojektet” is ejtettek vagy jelentősen szűkítettek –, a kezdeti eufóriát, majd az azt követő szkepszist felváltotta a közömbösség. Illetve a felháborodás, például akkor, amikor 2008-ban még titkosították is az oldalanként 117 ezer forintért elkészült megvalósíthatósági tanulmányt.

A 2010-es program alapját képező művészeti koncepciót már olyan grémium állította össze, amelyet nem is a város, hanem Hiller István miniszter hívott életre. Az új vezérfonal már keletkezése idején – 2008 májusában – is leginkább egy vészforgatókönyvre emlékeztetett. A nyertes gondolat helyét pedig felváltotta a lila ködbe burkolt rítus fogalma, amely hívószó szintén rövid életűnek bizonyult.

Azt már korábban is sejteni lehetett, hogy a sztárelőadók – akiknek a naptára rendszerint évekre előre betelik – aligha örvendeztetik meg jelenlétükkel a kulturális évadot. A közönségszórakoztató rendezvények fellépői között így jobbára csak olyan húzónevekkel lehet majd találkozni, akiket már nem először hallhatott, láthatott a hazai közönség. A jelen állás szerint Michael Flatley ír táncos, Rhoda Scott orgonista mellett Pat Metheny, Bobby McFerrin és Al Di Meola is a pécsiek elé áll, a Sting fellépésével kapcsolatos hírek azonban egyelőre nem tűnnek többnek városi mendemondánál. Az viszont már biztos, hogy a U2 a korábbi tervekkel ellentétben csak az EKF-testvérváros Isztambulban ad koncertet.

Számos, már bejáratott fesztivált – POSZT, Ördögkatlan, romafesztivál, egyetemi napok, Fishing on Orfű – is belapátoltak a szervezők a kínálatba, ami így statisztikailag mutatós, 350 eseményből álló sorozattá állt össze. Tartalmilag annál széttartóbb a menü. Van benne cirkusz és utcaszínház, kórustalálkozó és vadászkürtverseny, rockmaraton és bábos seregszemle, mandulavirágzási és haikukonferencia, de még európai bányász- és kohásztalálkozó is. A kavalkádnak persze megvan az az előnye, hogy még a fanyalgók is találhatnak benne kedvükre valót. Debrecen után itt is kiállítanák Munkácsy Krisztus-trilógiáját – igaz, a Déry Múzeumot fenntartó megyei önkormányzat elnöke a hét elején még úgy nyilatkozott, ez egyelőre csak terv. Valódi exkluzivitásnak ígérkezik viszont az augusztusban nyíló Magyarok a Bauhausban kiállítás vagy az az európai identitásról szóló tavaszi konferencia, amelyen várhatóan tiszteletét teszi Emir Kusturica szerb filmrendező, Claudio Magris olasz író és Orhan Pamuk Nobel-díjas török író is.

Az előzmények ismeretében a pécsiek, úgy tűnik, már maguk sem mernek igazán nagyot álmodni. A szervezők 1 milliós látogatószámmal kalkulálnak az év egészére. Az átutazók elszállásolása, megfelelő szállodai kapacitás híján, még így is probléma: mindössze egy új négycsillagos szálloda épült, s bár kettőt felújítottak, a Széchenyi téri patinás Nádornak csak a homlokzatát renoválták. A város kereskedelmi szálláshelyeinek közel kétharmada a diákszállás kategóriába tartozik, igaz, a régióban – Villány, Harkány térségében – már a nívósabb szállásokból is van kínálat.

Több kudarcot már nem visel el a program. Tisztában van ezzel a városvezetés is, amely – furcsamód – azóta működik harmonikusan együtt a kulturális kormányzattal, hogy a korábban homogén politikai konstrukció – szocialista kormány és szocialista városvezetés – felbomlott, és a város tavaly júniusban fideszes irányítás alá került. Pécs láthatóan abba is beletörődött, hogy kivették a kezéből a programok szervezését és kommunikációját. A feladatok és az azokhoz rendelt 1,8 milliárd forint felett a minisztérium egyik háttérintézménye, a Hungarofest diszponál. Pozitív megközelítésben – amit Páva Zsolt is igyekszik hangsúlyozni – ez azt jelenti, hogy az EKF ügye profi csapat kezébe került, hiszen a Hungarofest számos külföldi magyar kulturális rendezvény, illetve a Reneszánsz év szervezésében is bizonyított. Az elmúlt években például olyan kulturális fogyasztói adatbázist épített fel, amelynek segítségével célzott üzeneteket is el tud juttatni a potenciális érdeklődőkhöz. Csakhogy a pécsi rendezésnek az egyik „mellékterméke” – ha nem az egyik célja – éppen az lett volna, hogy leszakadjanak a fővárosi köldökzsinórról, s ne Budapestről jött emberek mondják meg, mit kellene csinálniuk. Az új felállás azonban némiképp kétségessé teszi, hogy helyben is kialakulnak majd azok a képességek, amelyek szükségesek lehetnek például ahhoz, hogy az évad lezárultát követően is tartalommal teljenek meg és tovább működjenek az új intézmények és struktúrák, amelyekhez az EKF csak a kezdőlökést hivatott megadni.

Történt, ami történt, a célegyenesben láthatóan minden érdekelt igyekszik félretenni korábbi sérelmeit. Közvetve visszatért a programhoz például Méhes Márton is, aki korábban művészeti vezetőként rúgta össze a port az előző menedzsmentcsapattal. A bécsi Collegium Hungaricum új vezetőjeként – mint a HVG-nek hangsúlyozta – „jó szívvel” adott otthont a 2009-es kulturális főváros Linz és a pécsiek múlt heti stafétaátadó ünnepségének.

Bár a politikai ellentétek is háttérbe szorulni látszanak, az új felállásnak annyi pikantériája mindenképpen van, hogy a Hungarofest vezetője, Rubovszky Rita – akit korábban az MSZP által felkért pártonkívüli Görgey Gábor kulturális miniszter távolított el a tárcától, majd aki utóbb Hiller István szocialista miniszter kérésére tért vissza – nem is rejti véka alá jobboldali kötődéseit. Ennek azonban a szervezők szerint semmi köze ahhoz, hogy például a 80 milliós összköltségvetésű megnyitó művészeti vezetője Káel Csaba, az Orbán-kormány kommunikációs feladataiban kiemelt szerepet játszó Happy End Kft. egyik alapítója lett. Őt egyébként a rendezés jogát közbeszerzéssel elnyert – a 2007-es és 2008-as október 23-ai állami rendezvények szervezőjeként ismertté vált – Masztodon Kft. kérte fel, és Káel már jelezte, szívesen részt venne további EKF-programok lebonyolításában is. Erre a jelek szerint minden esélye megvan. A Fidesz ugyanis kormányra kerülése esetén az országimázs-építés szempontjából kiemelt szerepet szánna a pécsi eseményeknek, amit a 2011-es uniós magyar elnökség szempontjából is fontos felvezető rendezvénynek tart.

DOBSZAY JÁNOS