A pittsburghi a világ legnagyobb egyszemélyes múzeuma: háromdimenziós Warhol-enciklopédia és mauzóleum, ahol minden látható, ami Warhol. A medzilaborcei a világ második legnagyobb Warhol-gyűjteménye, amely szitanyomatokból és ismeretlen atyafiak szuvenírjeiből áll. A Pittsburgh belvárosától északra fekvő századfordulós magasházban és az eredeti művek hiányával kérkedő szlovákiai ikerintézményben Warhol duplán hazára talált. Pedig otthonra sosem volt másutt szüksége, mint New Yorkban, ahol Andrewból Andy, Warholából pedig Warhol lett.

A pittsburghi múzeum története 1987 tavaszán, röviddel Warhol halála után kezdődött. A hagyaték a művész végrendelete szerint az akkor alapított The Andy Warhol Foundation for the Visual Artshoz került, amely két évvel később a New York-i DIA alapítvánnyal közösen a pittsburghi múzeumokat tömörítő Carnegie Institute-ra testálta a Warhol-múzeum létrehozását. A hagyatéki pénzzel és gyűjteménnyel felfegyverzett pittsburghiek öt évvel később nyitották meg a Warhol márványba vésett nevével ékes múzeumot, amely azóta a kortársművészeti kiállítóhelyekben amúgy sem szűkölködő város leglátogatottabb intézménye. Az örökségipar jó befektetés, különösen ha a bevételt megsokszorozó és interneten is árusító bolttal társul, ahol minden egyes Warhol-motívummal ékesített tárgy és Warholról szóló könyv kapható. A hírnév és a dekor szellemében működő bolt és múzeum az árukapcsolás iskolapéldája, és az üzletszerű művészetet propagáló és gyakorló Warhol életművének apoteózisa.

Marylin Monroe Warhol szemével

AP

A bolt polcain és a múzeum falain látható tárgyak ugyanúgy különböznek, ahogyan a sarki közértben kapható, milliós példányszámban gyártott leveskonzervek és az aukciósházakban megvásárolható, sok ezerszer szitázott leveskonzervnyomatok - leginkább árukban. A shopban minden elérhető áron kapható, a múzeumban semmi. A Warhol Factoryjában készült képek ugyanúgy másolatok, mint modelljeik, a tömeggyártott leveskonzervek, Elvis-poszterek és Mao-jelvények, vagy mint a másolat másolataként a bolt polcain sorakozó képek és kitűzők. Mint a boltban, a múzeumban is minden sokszorosított és véget nem érő replika - Warholnál soha semmi sem eredeti, csak a napszemüveges, ezüstparókás Andy maga.

A pittsburghi épület falai között járva kiderül, hogy a világ legnagyobb egyszemélyes múzeuma csak és kizárólag Andy Warholt illeti meg. Azt az Andy Warholt, aki sebhelyes arcú csúnyafiúból lett egyszemélyes csúcsintézmény és művészeti gyártulajdonos. Azt a Warholt, aki az egyéni stílus fogalmát a márkával cserélte fel, és aki a tömegfogyasztásból művészetet, a tétlen unalomból pedig filmeket csinált. Azt a Warholt, aki mindenki másnál jobban tudta, hogy minden csak kép, tükörkép és homályos másolat. Azt a Warholt, aki a politikát távolról és hangosan kerülte ugyan, de a Halál és katasztrófa című sorozat színes autóbaleseteket, gombafelhőket, villamosszékeket és rasszista összeütközéseket ismétlő képeiben minden kortársánál erőteljesebben mutatta meg az elmúlás elől vásárlásba menekülő Amerika halálfélelmét. A világ legnagyobb egyszemélyes múzeuma valóban Andy Warholt illeti meg, aki úgy volt okosabb mindenkinél, hogy végig butábbnak mutatta magát, főleg akkor, amikor a japán tévében TDK videokazettát reklámozott.

A rendszerint jobb sorsra érdemes művészek feledésre ítélt műtermeiben vagy irigylésre méltóan különc gyűjtők grandiózus házaiban berendezett egyszemélyes múzeumok ritkák. A pittsburghi semmiben sem hasonlít Gustave Moreau vagy Ossip Zadkine párizsi műteremmúzeumára, de a gyűjtők házaira annál inkább. Isabella Stewart Gardner bostoni, Sir John Soane londoni és az André -Jacquemart kettős párizsi házai - ahogy a pittsburghi Warhol-múzeum is - évtizedeken át, megszállottan és sokszor válogatás nélkül halmozott tárgyak gyűjtőhelyei. Warhol kollekciója ezekre éppúgy hasonlít, mint egy kispénzű napilap archívumára vagy a kényszerbetegségben szenvedők padlására. Mint az utóbbiaké, Warhol gyűjteménye is költözködéskor használt, hevenyészve feliratozott papírdobozokból áll. Az Időkapszulák néven ismert dobozokba ömlesztett tárgyak között akad adóbevallás és mosodai cédula, napilapkivágás és temetési meghívó, családi fénykép és rajongói levél, műteremfotó és gyűrött csokoládépapír. Warhol gyűjtött, mert tudta, hogy ha a tündöklő hírnév az örökkévalóság helyett 15 percig tart csak, akkor ércnél maradandóbb lesz majd a kacat.

Berecz Ágnes