Tetszett a cikk?

A szeptember 15-22. között megrendezett Biennale des Antiquaires nagy változásokon ment keresztül: új logója és plakátja vidám színeivel dinamizmust, frissességet próbált sugallni. A Műértő cikke.

A Biennale des Antiquaires Patrick Bazanan tervezte belső tere is radikálisan megújult: a Grand Palais épületébe belépő látogató először egy központi térre érkezett, ahol a legjelentősebb galériák fogadták. Az innen nyíló, szökőkutakkal és pihenőhelyekkel tagolt hosszanti utca áttekinthetővé tette a korábban labirintusszerű terepet.

A kiállítók száma csökkent: míg 2006-ban 111-en, két évvel ezelőtt pedig százan voltak, idén már „csak” 87 részvevő jött el, a külföldiek száma 28-ról 24-re apadt. A távolmaradók között volt az art deco korszakra specializálódott párizsi L’Arc en Seine, a Le Corbusier- és Pierre Jeanneret-bútorokat áruló Patrick Seguin, valamint a két középkorra szakosodott nagyágyú, Ratton-Ladriere és Brimo de Laroussilhe. Így az idén a középkori műtárgyak, szőnyegek és gobelinek eltűntek a vásárról. Hogy miért? A stand ára 1000-1200 euró négyzetméterenként, de az egyéb kiadások (biztosítás, dekoráció, katalógus, fogadások) miatt a költségek akár a félmillió eurót is könnyen elérhetik. A válság miatt is nehéz megfelelő kvalitású árut találni, egyes galériások pedig egyszerűen nem voltak elégedettek a számukra felkínált hellyel.

©

Az első alkalommal kiállító olasz Tornabuoni a XX. századot és a középkori Itáliát párhuzamba állító művekkel szerepelt. Jean-Christophe Charbonnier különleges japán tárgyai között 450 ezer eurót ért egy 1830 körüli szamurájpáncél, a belga Bernard de Leye pedig többek között XVI. Lajos étekfogó mesterének botját árulta. Az új résztvevők közül meg kell említeni a New York-i Jason Jacques-ot. A XIX. és korai XX. századi európai kerámiára szakosodott kereskedő Francois-Joseph Graf tervezte standját George Hoentschel keramikusnak az 1900-as párizsi világkiállításra készített bemutatója inspirálta. A kínálatban Emile Decoeur és Adrien Dalpayrat kerámiái is szerepeltek. A szintén New York-i J. J. Lally & Co. először szerepelt külföldön: a kínai műtárgyak Egyesült Államokba történő behozatalát megszigorították, így kénytelen volt az európai piac felé fordulni.

Időről időre a közönség és a kínálat is változik. Antoine Laurentin galériatulajdonos úgy emlékszik, hogy az 1980-as évek vásárlói az antik bútorok és a „period room”-nak nevezett teljes enteriőrök iránt érdeklődtek. Jelenleg vegyesebb a kép, a klasszikus bútorok mellett egyre nagyobb teret nyer a XX. század eleji iparművészet, a dizájn pedig egyértelműen a XXI. század felé viszi a vásárt. A változás oka Daniel Boulakia galériás szerint az, hogy a gyűjtők egyre fiatalabbak, és saját korukat, annak tárgyait keresik.

A párizsi Franck Laigneau észak-európai mesterek faragott és festett bútorait mutatta be. A galériás 12 éve az 1900-as párizsi világkiállítás katalógusában látta meg a finn pavilont, és úgy döntött, hogy az 1950--1970-es évek skandináv nagyjai, Verner Panton vagy Arne Jacobsen helyett a XX. század első felét fogja kiállítani, olyan, a nagyközönség számára ismeretlen nevekkel, mint Lars Kinsarvik, Johan Borgersen vagy Stephan Sinding. Persze az előbb említett nagyságok munkái is jelen voltak a vásáron: a Dansk Mobelkunst például Poul Henningsen fluoreszkáló csillárait kínálta, amelyekből 20 darab készült az 1959-es Jövő háza című koppenhágai kiállításra, de nagy részük még ma is a gyár raktárában áll. Több XX. századi iparművészettel foglalkozó galériás szerint lassan visszatérnek az amerikaiak, de továbbra is az európaiak a legkomolyabb vásárlók, akiket a koreaiak, azután Brazília, Oroszország, India és Kína (azaz a gyorsan fejlődő BRIC országok) gyűjtői, illetve a törökök követnek.

A vásár 25. jubileumát a szervezők egy Tremplin pour la Biennale (Ugródeszka a biennáléra) részleg kialakításával próbálták emlékezetessé tenni. A régiségkereskedők szakmai szervezete, a Syndicat national des Antiquires tagjai közül kiválasztott 25 ígéretes, legalább 5 éve működő galériás egy-egy művet állíthatott ki egy közös standon. Magyarországról a Kálmán Makláry Fine Arts érkezett Reigl Judit 1956-os Éclatement (Robbanás) című olajfestményével, amelyet már a megnyitón sikerült értékesíteni. A Tremplin ötlete remek, de saját árnyékukon a nemzetköziséget hirdető szervezők sem tudtak átlépni: a 25 újonc közül 23 volt a francia.

A biennále sikeresen zárult, a megújult vásáron első osztályú műtárgyak közül lehetett válogatni. A látogatónak némi „Maastricht-utánérzése” lehetett ugyan, de ez inkább előnyére vált a rendezvénynek. Christian Deydier kereskedő, egykori biennáleigazgató szerint: „A rendezvény talán dinoszaurusz, de a legszebb a világon, amelyet mindenki látni akar.” A legnagyobb kihívást továbbra is a különleges művek felkutatása jelenti, közepes minőségű alkotásokkal pedig nem is érdemes próbálkozni. Úgy tűnik, a klasszikus műtárgyak a válság ellenére megőrizték értéküket, megvásárlásuk nem pusztán befektetés, hanem a műtárgyak szeretetére vall. Hervé Aaron, az idei biennále szervezője szeretné ismét első számú műkereskedelmi központtá tenni Párizst, amely a II. világháború után elvesztette piacvezető pozícióját. A francia színtér - többek között bonyolult adótörvényei miatt - aligha lesz olyan dinamikus, mint az angol, a kínai vagy az amerikai, ám a vásár és szatellitrendezvényei azt bizonyították, hogy Párizs még mindig igen komoly szerepet játszik a nemzetközi műkereskedelemben.

Molnár Dóra

Bal part és jobb part

A Biennale des Antiquaires idején számos galéria nyitott új kiállítást. A versailles-i kastély termeit Takashi Murakami alkotásai töltik meg (2010. december 12-ig), Jérome de Noirmont-nál Jeff Koons Popeye-sorozatát láthatjuk (2010. november 20-ig), a londoni Simon Lee galéria pedig a párizsi Kréónál állítja ki művészei, Jim Shaw, John M. Armleder vagy Donald Judd munkáit.

Mindezen túl érdekes kortársművészeti kiállítássorozat is nyílt a francia fővárosban. A Parcours Rive Gauche / Rive Droite című „túra” hat helyszínén galériák, egy művészeti tanácsadócég irodahelyisége, egy árverezőház-tulajdonos lakása, valamint egy szemléltetőeszköz-üzlet várta a látogatókat. A kiállítások főszervezője a New Yorkban kortársművészeti galériát működtető francia svájci Marc Jancou.

 

A galéria által felkért 27 művész új, helyspecifikus alkotásokat készített, amelyek aztán nem szokványos galériahelyiségekben, hanem „intim környezetben” jelentek meg. A kiállító belgák, lengyelek, németek, amerikaiak és angolok munkássága leginkább az Egyesült Államokban ismert. Cris Brodahl „vegyi porcelán” szobrai, Justin Lieberman fogyasztói társadalmat kifigurázó kollázsai vagy Michael Kline német expresszionizus által inspirált olajképei remekül kommuni-káltak mind egymással, mind pedig a helyszínekkel. A rendezvényt a művészekhez intézett kérdéseket tartalmazó katalógus kísérte. A kiállítássorozat 2012-ben Antwerpenben, 2014-ben pedig Sevillában folytatódik.

 

M. D.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
16,7 millió forinton nyit itthon a Toyota hatalmas divatterepjárója, a 7 üléses Highlander

16,7 millió forinton nyit itthon a Toyota hatalmas divatterepjárója, a 7 üléses Highlander

A hétvégére lehet megállapodás a Brexitről?

A hétvégére lehet megállapodás a Brexitről?

Az Egyesült Királyságban és Budapesten is bordélyházat üzemeltetett egy nő

Az Egyesült Királyságban és Budapesten is bordélyházat üzemeltetett egy nő