A téli szünetben nagy izgalommal és örömmel vártam december 25-ét. Ekkor a parlamentbe voltam hivatalos, a fenyőünnepre. Végre eljött a várva várt nap. Jutka néni vitte a csoportot, amelyikkel én mentem. Bennünket szórakoztatott: Rodolfó bűvészkedéseivel, jelen voltak az Artista iskola növendékei. A Bojtorján együttes énekelt, és kísérte Halász Jutkát. Különféle árucikkeket lehetett vásárolni. Külön műsort adott a Kaláka együttes. Ez a pár óra, amit itt és együtt töltöttünk, nekem nagyon nagyon tetszett. Remélem, lesz még alkalmam máskor is elmenni. (P.E.) Ezt a fogalmazást írta egy kisiskolás 1979-ben a parlamenti fenyőünnepre a rajnapló blog gyűjtése szerint.
Egy évtizeddel később az utolsó karácsonyhelyettesítő ünnepségeken már az új kor szellemének megfelelően hódoltak a felolvadó szocialista eszméknek olyan fellépőkkel, mint Zoltán Erika, akinek épp abban az évben jelent meg a Túl szexi lány című dala. Meghívást kaptak a Ki Mit Tud? országos ismertségre szert tevő tehetségei is, így a legelső tévés tehetségkutatónk ’88-as győztese, Szabó György breaktáncos és Kálid Artúr, aki bakaruhás szavalóként robbant be a köztudatba.
1973: karácsony a parlament kupolacsarnokában
Benkő Imre
Felhívtuk Kálidot, hogyan emlékszik a pajtások gyülekezetére. „Csillogó szemek és a hatalmas karácsonyfa. Ez maradt meg leginkább bennem” – meséli a színész. „Szirmai Béla állította össze a műsort, én Kányádi Sándor egy labdáról szóló versét mondtam el” – emlékszik vissza az akkor 18 éves Kálid, aki még ugyanebben az évben az Angyalbőrben című sorozatban kapott szerepet.
"A télapó helyett a jégtündér kapott kitüntetett szerepet akkoriban" - meséli Kálid, és bár Hadics László évről évre örömmel vállalta, hogy belebújjon a vörös köpönyegbe, a rendszerváltás előtti fenyőünnepen Peremartoni Krisztina vitte a prímet. Az énekesnő Olimpiaként, fanfárok hangjára vonult be a kupolaterembe, az ünnep ugyanis témarendezvénnyé avanzsált, minden az olimpiai játékokról, azaz - az akkori címke szerint - "a békéről és a népek barátságáról" szólt.
Szirmai Béla idén augusztusban hunyt el, így elsőkézből nem tudtuk meg, milyen szempontok alapján választotta ki a fellépőket a híres koreográfus, a Magyar Távirati Iroda archívumában viszont részletes beszámolót találtunk a szocialista népünnepélyről, melyet a klerikális karácsony helyettesítőjeként még 1954-ben vezettek be, hogy bebizonyítsák: a kis Jézus csupán egy történelmi fenomén, és a vallási köntösben "árult" karácsony nem más, mint a klérus aknamunkája a rendszer ellen. Pár éve részletes cikkünkben elemeztük, hogyan alakult, lazult és hígult a szocialista szeretet ünnepe.
Az 1988-as eseményről az MTI így ír: A Magyar Úttörők Szövetsége (MÚSZ) budapesti elnökségének hétfői sajtótájékoztatóján elmondták: bár az idei fenyőünnep szervezésekor már felvetődött a változtatás igénye, ezúttal még a hagyományos formát követi az ünnepély. Ismét megjelenik majd a télapó, s az ő közreműködésével zajlik a karácsonyfa alatt a látványosnak ígérkező főműsor.
A MÚSZ volt az a szervezet a kezdetektől, mely kézben tartotta az eseményt, a több ezer gyereklátogató gondos kiválasztása természetesen teljesítmény, például a kiváló tanulmányi és/vagy sporteredmények, illetve a hátrányos helyzet alapján történt. Kálid Artúr szerint a meghívás olyan nagy dolognak számított akkoriban, mint egy hét Zánkán. A példamutató kispajtások között 1988-ban már két határokat feszegető gyermek is volt, az MTI tanúsága szerint ott volt az "Indiában meghirdetett rajzverseny győztese, és egy nemzetközi fair play-díjjal rendelkező kis teniszező".
Hó a subája, vörös a homloka
retronom.hu
Találtunk valakit, aki iskolásként ugyancsak részt vett a parlamenti fenyőünnepen, ám Szikra Ágnes festő egy dolgot emelt ki a karácsonyi programról: „egyszer voltam, de nem emlékszem a gigantikus karácsonyfán kívül semmire”. A fa ugyanis 14 méteres volt, a csúcsdísze a vörös csillag. A karácsonyfának – melynek fura módon nem találtak más elnevezést, ugyanúgy, ahogy a szenteste helyett is a karácsonyeste kifejezést használták – központi szerepe volt nem csupán a látvány miatt, hanem a protokollban is. Szokás szerint itt történt az ajándékozás, ami a régebbi időkben kiegészült azzal, hogy „a párt vagy a tömegszervezetek képviselője a megjelent szülőknek érzelmekre utalóan szólt néhány szót a béke, a család, a szülői szeretet lényegéről”, és természetesen: „az állam gondoskodásáról a gyermekek iránt”.
A fának nem csupán a magassága, de díszítése is lenyűgöző volt: "60 kilogramm szaloncukor, 400 különféle csokoládé- és 200 üvegdísz, valamint 300 különböző villanyégő ékesíti" - írták a korabeli tudósításban.
Egy évvel később pedig csak a fenyő magassága nem változott, minden egyéb átalakult: az Úttörő Szövetség helyett az Országgyűlés és a kormány szervezte az eseményt, az ajándékokat és a karácsonyfát már "szponzorálták", a 2400 meghívott gyermek közül pedig csupán négyszáz volt fővárosi, a kiválasztásban a cserkészek és az Országos Gyermekvédő Liga és egyéb civil kezdeményezések is részt vettek. Sőt, a bimbózó demokrácia akkora kihatással volt az ünnepségre, hogy sorsolással is dönthettek a delegáltakról, továbbá egy osztályból, illetve csoportból azért küldhettek több gyereket, hogy a nebulók ne érezzék magukat kényelmetlenül az idegen környezetben.
