Filmtörténeti különlegességekre bukkantunk
Mementó sorozatunkban ez alkalommal a budapesti mozizás kezdeteiről idézünk fel két filmtörténeti jelentőségű pillanatot. A hvg.hu olyan újságcikkekre bukkant 1911-ből és 1912-ből, amelyek szerint Kabos Gyula például nem 1914-ben, hanem évekkel előbb feltűnt a filmvásznon, de kitérünk egy gyorsan elhaló - és kevesek által ismert - műfaj, a Kinema-Sketch első megjelenésére is.
„Szombaton délelőtt megvolt az első mozi-főpróba Budapesten; az 'Omnia' hívta meg a sajtót az úgynevezett ’Kinema-Sketch’ főpróbájára” – írta vasárnapi számában kissé túlozva (hiszen mozgóképet már korábban is vetítettek Budapesten) a Pesti Hírlap 1911. december 31-én. A Habarék-mozi című tudósítás szerint a Kölcsey utcai Guttenberg-palotában levő volt Intim-színházban egy új műfajt próbáltak ki. A „Kinema sketch” lényege, hogy a színházat kombinálták a mozival. Három francia vendégszínész járta ezzel a produkcióval a világot, így jutottak el Budapestre is.
S hogy miként ítélte meg a főpróbát a Pesti Hírlap – a mozit bevallottan gyűlölő – kritikusa? A cikk önmagáért beszél: „Ezek a francia színészek, - két férfi és egy nő – mint a mai főpróbán láttuk, egyesíteni szeretnék a színházat és a mozit; tehát az ő terrénumuk a színpad is, meg a vászon is. Az általuk nálunk bemutatott történet detektív-história, mely – persze francia nyelvű – 10 perces színjátszással kezdődik, majd ugyanővelük a vásznon folytatódik, mint rendes mozikép jó 20 percen át, hogy végezetül a cselekmény színjátékban nyerjen befejezést. Ez a cselekmény úgy színpadilag, mint mozilag semmi újat nem produkál; az új az egészben az volt, hogy színjáték és mozi együtt először volt látható Budapesten. Konstatálnunk kell, hogy ez az együttes a legdiszharmonikusabb, amit bátran habarék-mozinak nevezhetnénk. Mert ugyebár, a mozi élvezésében az a fontos, hogy minél távolabb legyen a néző a vászontól, ellenben a színjátéknál minél közelebb a színpadhoz. Mivel pedig az ilyen habarék-mozinál hol mozi, hol meg színjáték folyik, a helyzetet legfeljebb tolókocsi-székekkel lehetne elfogadtatni, amelyeknek segítségével az ember hol közelebb, hol távolabb tolatná magát.” Végül az R. F. monogram mögött rejtőző cikkszerző megjegyzi: „dokumentálva láttuk, hogy a színjátszásnak és a mozinak együtt nincsen jövője; harcba mehetnek egymás ellen, élhetnek egymás mellett, de együtt, egyesülve aligha!”
Nem ez volt a mozizás kezdete
Nem ez a Kinema-Sketch jelentette budapesti mozizás kezdetét, mozgóképet már másfél évtizeddel az 1911-es főpróba előtt vetítettek a magyar fővárosban, egyébként szintén francia filmesek – minderről Kelecsényi László filmtörténész beszélt a hvg.hu-nak.
A budapesti mozizás nehezen – külföldi ösztönzésre - indult be, pedig már a film megjelenésének hajnalán egyedülálló eseményeket örökítettek meg az új művészeti ág első képviselői. A Lumière testvéreknek dolgozó operatőrök ugyanis éppen a millenniumi ünnepségek idején, 1896 jártak Budapesten, ekkor készítették a filmtörténeti jelentőségű felvételeket a lovas bandériumok várbeli felvonulásáról. Ezek voltak ugyanis az első mozgóképek, amelyek Magyarországon készítettek – magyarázta Kelecsényi.
Már a Lumière-éknek dolgozó operatőrök is kibéreltek egy helyiséget a nagykörúti Royal szállóban, hogy bemutassák munkájukat a közönségnek, így a mozizás tulajdonképpen már 1896-ban kezdetét vette Budapesten – tette hozzá a Mozizó Budapest című, 2008-ban megjelent kötet szerzője. Valójában persze az „üzlet” igen nehezen indult be, és sokszor „válság szülte” ötletek nyomán. Egy-egy üres üzlethelyiséget, rosszul menő kávéházat alakítottak át kezdetben Budapesten, hogy a közönséget „mozival” csábítsák oda. Az átalakítás Kelecsényi szerint nem volt óriási léptékű: kezdetben a terem közepére húztak fel egy vásznat, és egyetlen vetítőgéppel láttak neki a „moziüzemnek”. A vászon két oldalán ülhetett tehát a közönség. Ilyen hely volt például - az elsők között - a Velence-kávéház, a későbbi Tisza mozi a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkán.
BM-engedély kellett...
A mozi persze gyorsan vásári szórakozás is lett, voltak például „sátormozik” a vurstlikban, amelyek rendkívül tűzveszélyesek voltak, ezért belügyminiszteri engedély kellett idővel a működtetésükhöz. Az éghető filmnyersanyagok, és nem a cenzúra miatt kellett tehát a BM-engedély a sátrak felállításához. Bár a műszaki-technikai színvonaluk elmaradt a világ élvonalától, a budapesti mozik száma Béccsel és Párizzsal vetekedett az 1900-as évek elején, sőt még az 1910-es években is. Pedig ekkor Budapest még sokkal kisebb volt, mint a mai főváros: mindössze 14 kerületből állt.
Az önálló mozik építése egyébként inkább az 1920-as évekre tehető Kelecsényi szerint. Ekkoriban megintcsak a válságba jutott kávéházak, kabarék, orfeumok alakultak át filmszínházakká. Ezek egy része egyébként már a mozik megjelenése előtt is a tömegszórakoztatást szolgálták, így nem is annyira meglepő a metamorfózisuk a kutató szerint.
Az első magyar filmet szintén viszonylag korán elkészítették. 1901-ben vették fel A tánc című alkotást, amely több mint húsz különböző nép táncait mutatja be az akkori sztárok - Blaha Lujza és Márkus Emília – közreműködésével. Ezt a filmet a mai Uránia mozi tetőteraszán forgatták, hogy elég természetes fény legyen. A magyar filmgyártás ezután egy évtizeddel később, az 1910-es évekre annyira felfutott, hogy nem szorultunk „behozatalra” – tette hozzá Kelecsényi.
Először még a sketch típusú alkotások domináltak, ezek 10-15 perces darabok voltak, egy-egy rövid történetet dolgoztak fel, majd csak később jelentek meg – 1912 után - a hosszabb, egész estét betöltő filmek, ezek már 45-60 percesek voltak.
Új adatok Kabos Gyula első "filmszerepéről"
A két világháború közti mozik legnépszerűbb komikusa, Kabos Gyula is viszonylag korán feltűnik ezekben a filmekben. Ám a filmtörténészek eddig elsősorban azt az alkotás emlegették, amelyet Huszár Pufi burleszkszínésszel együtt forgattak, egy cipővásárlást parodizálva. Az 1914-es némafilm előtt internetes források nem említik Kabos Gyulát (eredeti nevén: Kann Gyulát) moziszereplőként. Ugyanakkor most hvg.hu rábukkant egy 1912. január 2-ai cikkre a Pesti Hírlap kilencedik oldalán. A szilveszteri, 1911. december 31-ei kulturális eseményekről beszámoló oldalon Magyar színészek a vásznon című tudósítást olvashatjuk. Ebből kiderül, hogy „Budapestet, illetve a fővárosunk valamennyi színházát most lefőzte a nagyváradi Szigligeti-színház; a színigazgató, Erdélyi Miklós, színészei ugyanis az elsők, akik már a mozi-lepedőn is láthatók.”
A lap szerint ez az első „magyarmozi-fölvétel” Guthi Somának Kegyelmes úr című bohózatának „színrehozatala alkalmából készült”. A Pesti Hírlap szerint „a bohózatban van egy jelenet, amelyben az egyik szereplő mozi-kép révén jön rá a többi szereplő csalafintaságára. Ezt a mozi-jelenetet csináltatta meg a premiere-re Erdélyi; még pedig aképen, hogy a helybeli Uránia gépjével a jelenetet fölvétette, azután Párisban kidolgoztatta. Vasárnap este megvolt a darab premiere-je, melyen tehát magyar színészek, névszerint Szentgyörgyi Márta, Hunyady József, Tóth Elek és Kabós Gyula, első ízben voltak mozi-fölvétel szereplők. Guthi darabjának különben Nagyváradon is nagy sikere volt, ami annál inkább figyelemreméltó, mert ez az első magyar darab, melynek, Kolozsvárott kerülvén először színre, Budapest megkerülésével van osztatlan sikerben része.”
Csődbe ment vállalkozóból lett sztár Kabos
A hír kapcsán persze meg kell jegyezni, hogy nem ez az első film, ahol színészek szerepelnek, hiszen – mint azt említettük - az 1901-es A táncban már feltűntek a nagy sztárok. A hírből persze az is jól látszik, hogy Kabos magyarosított nevét még a később megrögzült formában írták. Más személyről ugyanakkor nem lehetett szó, hiszen ekkoriban tényleg Nagyváradon játszott az ottani színházban.
Kelecsényi László elmondta Kabosról, hogy elsősorban színházi színész volt, csak azután kezdett el „nagyüzemben” mozizni, amikor megpróbálta adósságait törleszteni. A húszas években ugyanis üzleti vállalkozásba kezdett, kibérelte a fővárosi operettszínházat, de annyira nem mentek jól a dolgok, hogy csődbe jutott, hatalmas adósságot halmozott fel. Ezért vállalt előbb évente majd évente több, akár öt-hat játékfilmben is kisebb-nagyobb szerepeket, mire végül a harmincas évek legnagyobb magyar komikusává avanzsált.
Az 1912-es rövidhírből mellékesen derült ki, hogy a magyar színházi élet akkor még nem volt „egyközpontú”, hiszen Kolozsvárról kiindulva is sikerre lehetett vinni egy darabot. Kolozsvár azonban nemcsak a színház, hanem a mozi egyik központjává is kinőtte magát az 1910-es években – jegyezte meg a filmtörténész. Az erdélyi filmgyártás ugyanis itt, illetve a közeli Szászfenesen indult be, ahol egy kis filmváros alakult ki. A kolozsvári nemzeti színház vezető rendezője, Janovics Jenő ugyanis előadásokhoz kezdett vetíteni képes hátteret (akárcsak a világhírű Eizenstein tette azt), és így vágott bele a mozizásba. Az ő társulata készítette az egyik legfontosabb korabeli kultuszfilmet, a Bánk bánt is – fejtegette Kelecsényi. Ennek főszereplője Jászai Mari volt, rendezője pedig Kertész Mihály, aki aztán a világhírű Casablanca rendezője lett 1942-ben, Michael Curtiz néven.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Egy vérbeli nőgyűlölő, a női vásárlók és a választójog
A pesti polgári lapok száz éve még nem igazán adtak hírt az első nemzetközi nőnapról. A Pesti Hírlap be sem számolt az 1911. március 19-ei eseményekről, a Pesti Napló pedig nem ünnepről, hanem tüntetésekről tudósított Németországból, Ausztriából és Svájcból. Nem tévedés a március 19-ei dátum: március 8. elsősorban a kommunista országokban terjedt el nemzetközi nőnapként, de csak 1917 után. Aztán a dolgok tovább bonyolódtak.
Előkerült Kertész Mihály Jászai Marival forgatott némafilmje
Meglepően jó állapotban került elő Kertész Mihály kolozsvári némafilmje, amelynek egyedisége abban rejlik, hogy megörökítette Jászai Mari és Várkonyi Mihály alakítását.
Karácsony furcsa hangulatban – száz évvel ezelőtt: galéria
Száz évvel ezelőtt a karácsonyra készülődő magyar miniszterek alig-alig mertek nyilatkozni, mert az ellenzék és a kormánypártok vitája szinte megbénította a parlament működését. Karácsonyi vásárlási lázról ekkor még nem beszélhetünk ugyan, de a boldog békeidők utolsó éveinek egyikében szinte elárasztották a Pesti Hírlapot a hirdetések.
