Az április 28-án és 29-én a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai székhelyén tartandó döntőben olyan uniós témák kerülnek terítékre, mint a munkaerő szabad áramlása, az atomenergia használata. Ám nem a szokásos sajtótálalásban. A csapatoknak egy-egy tételmondat mellett, illetve ellen kell érvelniük, konkrét tényanyag alapján. A diplomatákból és pedagógusokból álló zsűri a rétori képességek mellett a stílust és a felhasznált érv-apparátus minőségét is vizsgálja.

A Magyarországon 1994-ben elindult, a búvópatak-létből tavaly, a soros EU-elnökség idején újra felszínre bukkanó disputamozgalmat a külügyön kívül az Európai Bizottság és az Európa Parlament is támogatja, idén összesen 175 ezer euróval. A mintát a brit college-okban, illetve az Egyesült Államokban és Ausztrália általános és középiskoláiban rendezett, népszerű vetélkedősorozatok szolgáltatták, a gyökerek azonban a sokkal távolabbi múltba nyúlnak. A klasszikus filozófiai és politikai előképeken túl előzménynek tekinthetjük a polgári fejlődés egyik hírnökeként az 1517-es lutheri fordulat nyomán Európában „elharapódzó” hitvitákat.

Ezek a szellemi párbajok – nemegyszer akár a lovagi tornák külsőségei közepette – sok esetben kulturális központokként is üzemelő főúri, fejedelmi udvarokban zajlottak. A résztvevők – leggyakrabban eltérő hitbeli meggyőződésen lévők – pompás lakomák keretei között, a hűbérúr elnökletével fejthették ki nézeteiket. A viták pedig leginkább a kereszténység különböző irányzatai, főként a római katolikusok és a velük polemizáló vallásmodernizálók, s gyakran maguk a reformerek között is zajlottak.