Gyilkos piranhák egy kerti medencében

Madagaszkár 3

„Tegye fel a kezét, aki szereti a cirkuszt!”

Egy gólya kábé ötven napot dolgozik azon, hogy Afrikából elérje a csengersimai leszállópályát, visszafelé viszont kicsit hosszabb az út. A betépett hippi állatok truppjáról szóló Madagaszkár című filmben az csak ürügy, hogy egy oroszlán, egy zsiráf, egy viziló, meg még néhány állat vissza akar menni oda, ahonnan lelépett: New York-ba. A valódi terv inkább az, hogy folyamatos vándorlással, „kalandok közepette” minél tovább húzzák az időt, sok örömet szerezve ezzel a moziközönségnek és közben jó sok pénzt keressenek a DreamWorsnek.

AP / DreamWorks Animation - Paramount Pictures

Ez már a harmadik hazafelé próbálkozás. Mint ismeretes, a heroikus hazajutás-történetek mindig valaminek a hiánya miatt nem valósulnak meg, minél nagyobb a honvágy, annál inkább nincs pénz menetjegyre. A korábban megismert állatok – néhány más faj bevonásával – ezúttal a cirkuszi kulisszát használják álcának és védőhálónak. A cselekményt mozgató ötlet kiindulópontja szellemes – egy állat számára nincs jobb és kínosabb tér, ahol megmutathatja a nyálcsorgató embereknek, hogy mit tud -, a látvány pedig éppen olyan színes, mint az a doboz, amiben az összes figurát árulják a gyorséttermekben egy drágán vásárolt, ám jó hangulatban elköltött családi vacsora mementójaként. (Bemutató: június 14.)

Főszereplők: emberi hangon megszólaló állatok

Rendező: Eric Darnell

IMDb-értékelés: 7.0/10

Piranha 3DD

„Tegye fel a kezét az, aki szereti a piranhát!”

Nincs baj azzal a filmmel, amiben David Hasselhoff önmagát játssza, és ő maga viccesen ezt mondja: „Soha nem voltam vízímentő”. Persze tudjuk, DH a világ leghíresebb vízímentője, akit sok mindenre lehet használni, leszámítva a vízímentőséget. Ez a nyári és garantáltan vériszamos film a halpopuláció vicces madagaszkárvándorlását mutatja be, azt a pillanatot rögzítve, amikor a kerti partik medencéjében, a városi csatornahálózatban és más nedves helyeken megjelennek a piranhák.

A piranhákról már számos szórakoztató mozidarab készült, és egyáltalán nem baj, hogy mindegyik ugyanarra a reflexre működik: gyanútlan, pancsoló, ellazuló izmos, felizgult férfiak és nagydudájú hölgyek – azaz: vakációzók - nem számítanak arra, hogy a piranhák még soha nem voltak ennyire éhesek.

A „valami van a vízben” ötlet sem új – kaki, ételmaradék, egyéb emberi váladék egyként belekerülhet -, a kivitelezésben azonban vannak árnyalatnyi különbségek. A legújabb Piranha a szemfényvesztés csábító optikai formátumára, a 3D-re épül. A 3D, sőt ebben az esetben a duplaD mindenekelőtt arra jó, hogy a nem kitalált történetről, a nemlétező forgatókönyvről és a lusta színészekről elterelje a figyelmet. A Cápa után és a nyári vakáció előtt mindig aktuális egy ilyen, most is. Harapás, csodálkozás, reccsenő csontok és könnyek, plusz a Terrorbolygó óta a legjobb, nagy tűzerejű fegyverként működő balláb, talpak alatt cikázó sunyi halak. (Bemutató: június 14.)

Főszereplők: David Hasselhoff, Danielle Panabaker, Chris Zylka

Rendező: John Gulager

IMDb-értékelés: 4.3/10

Malom és kereszt

„Tegye fel a kezét, aki szereti Bruegelt!”

A futball EB-n valószínűleg nem jön össze egy lengyel-svéd találkozó, a moziban viszont már összejött. A mozirajongó nyilván jobban szeretné, ha mondjuk Wajda és Bergman együtt csinált volna filmet, de hiába: erre most már nincs lehetőség. Második legjobb megoldásként viszont Lech Majewski kitalálta, produkálta, lefényképezte és megrendezte a Malom és kereszt című filmet. Majewskinek jó forgatókönyv írója volt, egy festő, akit Pieter Bruegelnek hívnak. Bruegel úgynevezett részletgazdag képeket festett, a saját fejében és ecsetjének a végén sokkal több pixel volt, mint a Pixar vincseszterjén.

 A „megfilmesített” Az út a Kálváriára című képén 500 ember igyekszik a cél felé, Majewski ebből választotta azt a néhányat, akinek nemcsak a személyiségét rajzolja meg, hanem összejön belőle a kép keletkezéstörténete is. Nemcsak érdekes, hanem a jó értelemben vett pepecselés ellenére is vonzó film. A régen látott Rutger Hauer felbukkanása mellett külön érdekesség, hogy a zeneszerző a legendás lengyel progrock zenekar, az SBB halhatatlan billentyűse: Jozef Skrzek. (Bemutató: június 14.)

Főszereplők: Rutger Hauer, Michael York, Charlotte Rampling

Rendező: Lech Majewski

IMDb-értékelés: 6.7/10