A legnagyobb dobás kétségkívül a nemzetközi hírű Galapiat Cirque volt. Életveszély, börleszk és lélegzetelállító mutatványok: cirkusz, ahogy Magyarországon nem ismerjük.

"Ide fogok bezuhanni, nektek meg el kell majd kapnotok, oké?" - mondja vigyorogva a Galapiat  Cirque egyik tagja alig érthető francia akcentussal angolul az előadás kezdete előtt a kisharsányi focipályán. Ígéretét egy órával később be is tartja, bár szerencsére nem lángolva landol az egyszerre riadt és elragadtatott nézők ölében.

Az Ördögkatlan összes napján teltházzal futó előadás minden résztvevőt arra késztetett, hogy újragondolja, amit a cirkuszról eddig tudni vélt.

Kések, kések, hatalmas kések

A Francia Cirkuszakadémia pár éve végzett növendékeiből álló Galapiat Cirque produkciójának lényegében semmi köze nincs a tradicionális cirkuszhoz, leszámítva azt a nem teljesen elhanyagolható részletet, hogy az összes fellépő elsőosztályú artista.

A jól megszokott, egymástól elkülönült mutatványok helyett az előadás folyamatos egészet alkot végig kiszámíthatatlan fordulatokkal, amelyeknek a nézők is részesei: egyszer az egyik fellépő csak egy csók ellenében hajlandó folytatni a produkciót, máskor beül az egyik néző ölébe, akinek aztán vissza kell cipelnie a porondra. (http://www.youtube.com/watch?v=4wW8vvyIfNI&feature=player_embedded#! )

A Risque Zero avagy Nulla kockázat címmel futó előadás a nézők számára igencsak kockázatokkal telinek tűnik, hiszen a koncepció szerint a társulat tagjai magukat szuperhősnek képzelő gyerekek, akik unalomból, avagy gyermeki kíváncsiságtól hajtva egyre őrültebb kunsztokba hajszolják magukat, közben óriási mennyiségű hegyes tárgyat és benzint felhasználva, avagy petárdákat robbantgatva.

Az előadást szokatlan megoldások teszik még izgalmasabbá: néha a társulat nagy része hangszereket ragad és jammelve kíséri egyikük szólóprodukcióját, máskor egy forradalmian új sportágat, a szájpingpongot ismertetik meg a nézőkkel, ami nem tűnik túl higiénikusnak, ellenben annál szórakoztatóbbnak.

Bármennyire is nem cirkusz-szerű a magyar nézők számára a Galapiat Cirque produkciója, valójában hamisítatlan vándorcirkuszról van szó, amely a Kisharsányi focipálya után egy másik fontos kulturális centrumba, Prágába látogat el. Előtte azonban még egy hétig Kisharsányban táborozik, lehetőséget biztosítva a helyieknek a kortárs cirkuszművészetben való elmélyedésre.

Megjöttek a pesti színészek

Az Ördögkatlan azonban nem csak a cirkuszról szólt, bár kétségkívül ez volt az idei fesztivál legnagyobb dobása. A Bárka Színház mellett idén például tiszteletét tette Dél-Baranyában Magyarország egyik legizgalmasabb színházi társasága, a Pintér Béla Társulat is, amely a katlanforróságú nagyharsányi tornaterembe hozta el két legnevesebb darabját a közelmúltból, a 2011-es POSZT-on díjat nyert Szutykot, illetve a friss-ropogós Kaiser TV Ungarnt.

Könnyűzenei fronton a fesztivál kevesebb meglepetést tartogatott, bár ez minden bizonnyal nem zavarta azokat az ezreket, akik idén is megtöltötték a nagyharsányi focipályát a hosszú évek óta a csúcson lévő Quimby fesztiválnyitó koncertjén, illetve azokat, akik idén is a Kiscsillaggal zárták az Ördögkatlant.

A jól megszokott keretes szerkezetet idén többek között a 30Y gazdagította, amelynek tagsága idén leköltözött a fesztiválra és kedvenc íróikat szitázták az érdeklődők pólóira, illetve a street artban (is) utazó DJ Bodoo segítségével műalkotássá tettek egy kevéssé használt nagyharsányi melléképületet. Beck Zoli emellett többek között Háy Jánossal közösen adta elő a fesztiválok árnyoldalait megvilágító Bűzfelhő című opuszt. (http://www.youtube.com/watch?v=gulRnmRn0Ig )

Az Ördögkatlan fő varázsa épp ebben a közelségben rejlik, ahogy a kisharsányi focipályán bármikor belebotolhatunk egy világhírű cirkusz tagságába, pólót készít nekünk kedvenc zenekarunk, avagy Ruttkai Bori főz ránk.

Bodó Márton

A helyi lakosok szintén egyre inkább magukénak érzik a fesztivált annak, ami néha egy Szabó Győző hasonmással operáló, a gazdasági konjuktúrát hiperinflációval beindítani próbáló vendéglátóipari egységben, máskor pedig a faluszerte dübörgő spontán partikban nyilvánul meg; így ér össze az alternatív kultúra a lagzirockkal. A helyi önkormányzatok is egyre inkább kiveszik a részüket a fesztivál infrastruktúra fejlesztéséből, idén például a zuhanyozási lehetőségek drámai javulásáról számoltak be a katlanlakók.

A szervezők szerint az idén érték el azt a határt, amelyig érdemes növeszteni a fesztivált anélkül, hogy megszűnne emberközeli mivolta. Változások azért lesznek: jövőre vasárnap helyett már szombaton véget ér a fesztivál, hiszen nincs annál rosszabb, mint öt napos mezítlábas lét után visszatérni másnap reggel nyolcra a való világba.