Nukleáris háború, ufók támadása, robotok, terminálemberek, klónok vagy komputerek lázadása, becsapódó aszteroida, történelem előtti önbeteljesítő prófécia, járvány, tudatkontroll, geológiai kataklizma, őrült feltaláló, paraziták, özönvíz, világuralomra törő politikus, jégkorszak, a Föld központi magjának átváltozása, napkitörés, az Antikrisztus, szupernóva, terroristák, földrengés, ősi átok.

Globális felmelegedés, összeesküvés, csúcstechnológiás szuperfegyverek, zombivírus, parapszichológiai leigázás, vegyi katasztrófa, hackerek, sugárzás, hurrikán, éhínség, megvadult vagy mutálódott állatok, démonok inváziója, magasabb rendű földönkívüli vagy túlvilági lény(ek) büntető hadjárata – és ezek kombinációja. Az eredetileg vallási mítoszokhoz kapcsolódó világvége-víziók a tömegmédia és a popkultúra integráns részei lettek.

Mellőznénk az aktuális világvége-prófécia boncolgatását, túl van tárgyalva, ráadásul a majáknak is elegük van belőle. Nehéz volna tagadni a mítoszipar történelemhamisításnak, kultúrájuk lejáratásának tartó szavaik igazságát. Inkább a világvége-fogalom kultúrtörténetében való elmerülésre buzdítanánk.

Ha a gyökerekig kívánunk leásni, Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története című háromkötetesének első része kötelező. A diluviális katasztrófák (lehűlés, olvadás, áradások) ősközösség és civilizáció közti határvidékén általánosak a vízözönmítoszok, Noé a sokadik adaptáció. A copyright tehát a mezopotámiaiaké. Ott viszont csak egyetlen ember éli túl a bárkájában (sumér változatban Ziuszudra, akkád verzió szerint Utnapistim a neve.)

A Noé-mítosztól ez annyiban is különbözik, hogy ő már nem azt az új földet lakja, ami a vizekből kiemelkedik. A túlélő istenné válik, halhatatlan lesz Dilmun (másik elbeszélésben a folyamtorkolat) paradicsomi vidékén. Ez az özönvíz jóval demokratikusabb vezetés- és döntéselméleti processzus eredménye volt, mint a monoteista bibliás történet. A Nagy Istenek közösen döntöttek, s az isteni gyűlés egyes tagjai tartózkodtak vagy ellene szavaztak. Igazi spirituális parlamentarizmus.

An és Enlil isteni frakciótagok végül egyéni módosítóval jóváhagynak némi halasztást, míg emberünk (későbbiekben: istenünk) megépíti azt a bárkát. S persze ott a Gilgames-eposz meg a többi. Akit érdekelnek a kezdetek, olvassa Eliade művét, illetve Várkonyi Nándortól a Sziriat oszlopait. Az összeesküvés-elméletek rajongóinak kihagyhatatlan Jim Marrs: Titkos uralom c. könyve, amely beavat a konteó-genezisbe. A Nibiru-teóriauniverzum, ősi vízözönök és háborúk, az isteni űrbéliek csatája, rakétasilók, ufók és termonukleáris robbantás a világtörténelem kezdetének színpadán, idegen faj és az őstársadalmak együtt a folyamközi, folyamvölgyi piramisok és paloták között.

Az özönvíz-legendakör minden kontinensen ismert, egyedül Afrikában ritka. Epicentruma Mezopotámia és India. Egyfajta kozmikus ritmus, ciklikus körforgás ez, a bukott emberiség agóniája, az új típusú ember felemelkedése. „…a vízözön makrokozmikus szinten megvalósítja azt, amit az Újesztendő ünnepe során szimbolikusan hajtanak végre: a 'Világ' és egy bűnös emberiség 'végét', hogy így lehetővé tegyék az újrateremtést” – írja Eliade. (I. m. 60. o.) Ezt számtalan formában adaptálta vagy interpretálta a fantasztikus irodalom.

Brian Aldiss: Mondjátok el nekik című novellájában nem Isten, hanem a Természet az, mely mint vak órásmester (lásd Richard Dawkins könyve) gyártja a világegyetemeket. Aldiss történetében egy haldokló és egy születő univerzum lakói találkoznak. „Mondjátok el nekik újra, hogy mi is a galaxis… Ne szépítsétek a dolgot. Hiszen bátrak. Magyarázzátok meg nekik újra, hogy annyi a tejútrendszer, mint a homokszem, és hogy egyik sem más, mint kozmikus laboratórium, melyben a természet vakon kísérletezik. Magyarázzátok meg, milyen keveset számít az egyén élete a faj ismeretlen céljaihoz képest. Mondjátok meg nekik… mondjátok meg nekik, hogy ez a laboratórium most bezár, de a sarkon megnyílik egy új, teli modern műszerekkel. – Megmondom nekik – válaszolt a fejedelem. Az éjszaka elborította az ősi várost és a csillagokat. Arca már csak árnyék volt.”

Halál és születés öngerjesztő reciklálódása nemcsak a vallásalapítók, majd a nyugati sci-fi írók képzeletét ragadta meg, de a valláspótlék gyanánt működő szovjet ideológia kincstári irodalmárát is. Alekszej Tolsztoj, (a modern orosz sci-fi atyja, a sztálini terror csúcspontján a szovjet Írószövetség elnöke) Garin mérnök hiperboloidja című regényében a Föld központi magját egy örökké bomló fém alkotja. A bomlás hője egyre jobban átmelegíti a bolygónkat.

AFP / Luis Perez

„Néhány milliárd év múlva teljesen áttüzesedik, felrobban, mint egy bomba, lángra lobban, gázgömbbé válik… majd ismét kezd lehűlni és újra összesűrűsödik, míg el nem éri a földgolyó méreteit. Akkor aztán megint kifejlődik a földön az élet, évmilliárdok múlva megjelenik az ember, megindul az emberiség rohamos fejlődése, és a harc a világ magasabb rendű társadalmi berendezkedéséért… Ez az élet körforgása a Földön. Számtalan ilyen körforgása volt már a föld életének és még számtalan sok lesz a jövőben is. Halál nincs. Csak örök megújulás van.” – A világvége sem ment meg tőle, hogy újra és újra beköszöntsön a szocializmust építő szovjethatalom.

Hargitai Károly darkfuturisztikus horror-utópiájában (Támadnak az UFO-k!) a XXI. századi Föld túlnépesedés, környezetszennyezés, betegségek, terrorizmus és paranoia sújtotta civilizáció. Ahol nemsokára kitör a harmadik világháború. Egy, saját „kormányát” eláruló földönkívüli dezertőr tudtára adja az egyik földi szuperhatalom emberének, hogy az ő faja uszítja gondolatmanipulációval egymás ellen a bolygó nemzeteit. Ezt megtudva, a nagyhatalmak összefogva leszerelésbe kezdenek. Egy nemzetközi titkos szervezet olyan fegyvert hoz létre, amely az idegenek űrhajóit is képes elpusztítani. Ez a grazer. Ám kifejlesztői drasztikus megoldásról határoznak, mert úgy látják, az emberiség úgyis halálra van ítélve. Vezetőjük, Schürz egy szupertitkos óvóhelyen ismerteteti a tervet embereivel.

„Meg kell semmisítenünk az életet a Földön azért, hogy megmenthessük. Erről nincs több mondanivalóm, ezt a paradox igazságot mindnyájan jól ismeritek… Az emberiség egyedül nekünk köszönheti, ha végül is marad élet ezen a bolygón. Egyetlen összehangolt grazercsapással kiirtjuk az élőlényeket a Földről. Adunk egy kis regenerációs időt az atmoszférának, és hozzálátunk egy ésszerűen megtervezett társadalom létrehozásához…. Az evolúció és a társadalmi fejlődés vaktában dolgozott. Rengeteg volt a zsákutca, a helytelen és a rossz útra vivő ösvény. Nálunk minden jövőbeni út megtervezett. Szó sem lehet melléfogásról. A természet zűrzavart kreált, a mi új világunk jellemzője a rend lesz. Megtaláltuk a tökéletes megoldást, mondhatnám, az egyetlen megoldást.” – hangzik a dermesztő monológ. Ahol nem Isten vagy a Természet, hanem a helyükre pályázó totalitárius végső megoldás törli el és kreálná újra a túlélők génbankjából a homo sapienst. Aki kíváncsi, mi lesz a terv sorsa, olvassa el a regényt.

Eltörölni, de nem végképp – ez volt a folyamvölgyi civilizációk világvége-koncepciója, amely újrakezdéssel kecsegtetett. Aztán ez is el lett rontva, s persze mint mindenről, erről is a zsidók tehettek. A pesszimista zsidók. „A veszedelem nagy és közeli volt. A valamennyi kozmikus vallásban közös 'életöröm' nemcsak istentagadás volt, de csalóka is, eltűnésre ítéltetett a közelgő nemzeti katasztrófában… a nép és a magas rangú hivatalok viselői, sőt a papok és a derűlátó próféták is hajlottak arra, hogy a történelmi természetű viszontagságokat a természeti katasztrófákkal (aszály, árvíz, járvány, földrengés stb.) azonosítsák.

Az efféle katasztrófák viszont soha nem teljesek és véglegesek. A fogság előtti próféták viszont nemcsak az ország pusztulását és az állam eltűnését hirdetik; a nemzet teljes megsemmisülését is kinyilvánítják.” – diagnosztizál Eliade. (I. m. 306.o.) Az antiszemitáknak valószínűleg kínos lenne, hogy a nemzeti apokalipszis fogalma is a borúlátó zsidó prófétáktól származik. A sötét végítéletváró mentalitás a zsidó kultúrkörben született kereszténységgel gyűrűzött be a többé-kevésbé racionális, amellett vallásilag is pluralista, a keleten született monoteista vallások determinizmusától nagyban különböző, nyugatias görög-római antik civilizációba.

Fontos persze látni: a mediterrán civilizációt globálissá tágító XV-XVI. századi földrajzi felfedezések előtti kor világvége-képe teljesen más volt. Az ókor és a középkor emberének a világvége az általa ismert világ végét jelentette. Márpedig Európa vagy a Közel-Kelet akkori átlagembere számára nemcsak a világűr, a bolygónk egésze, de még saját kontinensének oroszlánrésze is terra incognita volt. Ha régiót, ahol élt, árvíz, éhínség, járvány vagy vulkánkitörés pusztította el, azt joggal gondolhatta a saját világa végének. A létezés alapjára kérdezünk rá, amikor azt feszegetjük: kinek mi a világ és kinél hol a vége?

A Pax Romana évszázadaiban szocializálódott (inkább konformizmusból, mint hitből megkeresztelkedő) római polgár úgy érezhette, mikor a rátörő barbár pogányok élve feláldozták a szent ligeteikben, hogy tényleg eljött az apokalipszis, amiről János apostol beszélt. Meg a XX. század utolsó előtti évtizedének egyik tavaszi éjszakáján is úgy gondolhatták sokan, nem is olyan messze Magyarországtól. Mert „mikor a’ harmadik Angyal trombitált volna, leesék az égről egy nagy tsillag…A tsillagnak neve pedig üröm: változék azért a’ folyóvizeknek harmadrészek ürömmé; és sok emberek meghalának a’ víztől, hogy keserűkké lettek volna.” Ukrán nyelven az üröm jelentése: Csernobil – aktualizálja a jelenések könyvét Frederik Pohl reaktorbalesetről írt tényfantázia-regényének mottója.

Az apokaliptika külön vallástudományi szakterület. Az apokalipszishez való viszony jól leképezte az egyházon belüli harcokban elfoglalt pozíciókat. A kora középkor egyházalapítói hamar rájöttek: a végítéletvárás nyomában támadt halálfélelem és tömegpánik, amely hathatósan destabilizálta a római birodalmat (vagy készteti letartóztatásokra a kínai diktatúrát) immár a keresztény rendet fenyegeti.

A világvége nem biztos, hogy fizikai, lehet pszichés vagy szellemi is. Egy fehér rasszistának nyilván lélekben apokalipszis, hogy Londonban többségbe kerültek a színes bőrűek. „Teljes három másodpercig láthattam azt a rettenetes látványt, és azokban a másodpercekben olyan látvány tárult elém, ami álmaimban örökké gyötörni fog. Az égen mint a férgek nyüzsögtek a különös repülő tárgyak, és alattuk a pokoli fekete város óriási kőteraszai és istentelen piramisai törtek barbáran a hold felé, és megszámlálhatatlan ablakokban ördögfények égtek. És a függőfolyosókon undorítóan hemzsegtek annak a városnak a sárga, ferde szemű lakói, iszonyú narancs- és vérszerű köntösökben, és eszelősen táncoltak lázas üstdobok ütemére, ocsmány csörgők csörömpölésére és tompa hangú mániákus nyögésére, melynek szüntelen gyászdala hideglelősen erősödött, és halkult, mint egy istentelen bitumen óceán hullámai.” – ad egy kétségtelenül míves nyelvű rasszista apokalipszist a kiváló író, Howard Phillips Lovecraft.

Nem csak a nyugati kultúrkörnek vannak világvége-narratívái, külön figyelemre méltó e tekintetben Arthur C. Clarke egy tibeti vonatkozású novellája. Aki a buddhista világvége-koncepciót tanulmányozná, itt megteheti. (A buddhisták koncepciója leginkább a legősibb civilizációk születés-halál-születés körforgására hajaz.) John Malone Ezredvégi jövendölések c. kötete megemlít egy, 1962-ben India-szerte milliókat riadalomba ejtő világvége-jóslatot, amit Nehru miniszterelnök kinevetett, nem úgy sok polgár. David Wallechinsky műve, a XX. század egy teljes fejezetet szentel a be nem következett jóslatoknak. A világhálón a döglött próféciák a középkorra és kora újkorra vonatkozólag éppúgy fellelhetőek, mint a későbbiek, nem is csak egy helyen.

Talán a legérdekesebb közülük a Halley-üstökösre vonatkozik. 1910. február 7-én New York Times megírta: „Az üstökös csóvájának ciángáztartalmára számos csillagász, így Camille Flammarion is felhívta a figyelmet, és a tény, hogy emberre veszélyes anyagról van szó, számos kérdést felvet bolygónkra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Flammarion professzor azon a véleményen van, hogy a ciángáz bekerül majd a Föld légkörébe, és feltehetően minden életet kiolt planétánkon.” – idézi Malone könyve a lapot. Így bízzon az ember a sajtóban. (Kortárs magyar beszámoló is született.)

Fel akarja ismerni az Antikrisztust, illetve a világvége előjeleit? A kulcsszó: szex. „valami végletes és egyetemes nemi elfajulás szele csapja meg az embert (...), ha csupán emberek közötti promiszkuitásról van szó (...). Micsoda harmadkori vérfertőzés...” A következmény: magzatölés, emberevés (először csak kultikus céllal), háború és így tovább. A tudomány és a legjobb emberi képességek fokozatosan a bűn szolgálatába fognak állni.” – idézi a mestert, Várkonyi Nándor ősidő-és vízözön-kutatót az egyik méltatója. Hozzátéve: „Az emberiség tehát az utolsó nagy földkorszakban egy emberfölötti arányú hanyatlás és elfajulás bűnével terhelten pusztult el a vízözön kataklizmáiban. A természet ellen való bűne, a vér bűne megbontotta a természet egyetemes rendjét is. S a természet megtorolta az ember bűneit. Várkonyi valóan hátborzongató víziót tár elénk, pedig az AIDS-ről még aligha tudhatott. Ugyancsak itt jut el mondanivalójának erkölcsi magaslataira is, amikor ezeket veti papírra 'egy szörnyű bomlottság kísérteti látomásai'-nak ecsetelése után: 'A mítikus szemléletben, amely a teljes ember teljes szemlélete, a természet fölött Isten alakja és törvénye áll. Az ő fogalmazása szerint tehát az istentelenség egyenlő a természet elleni bűnnel és minden eltévelyedéssel, amely az élet törvényeinek útjáról letér'.”

Homofóbia, abortuszellenesség, ultrakonzervatív szexuális prüdéria: egy apokalipszis-bestseller összetevői. Mark Hitchcock és Joel C. Rosenberg, illetve John F. Walwoord, ők ma az iparág vezető írói. A fundamentalista protestáns világvége-várás az USA-ban (és világszerte) hatalmas üzlet. És ne feledkezzünk meg az élő klasszikusról, Pat Robertson tiszteletesről, aki több ízben is bejósolta már a világvégét, őt a magyar tévénézők is láthatják, ha arra támad késztetésük. A jól ismert antiszemita, keresztény és/vagy iszlám világvége-forgatókönyveknek létezik egy Izrael-barát, fundamentalista keresztény változata. Amely hangsúlyozottan nyugati eredetű, ám vallási dogmatizmusa épp a demokratikus nyugati értékeket tagadja. S ez remekül illusztrálja: a próféciákba fektetett vakhit nem csupán a Nyugat- és Izrael-ellenes iszlám fanatizmus sajátja. Létezik belőle nyugati verzió is.

Elég hátborzongató, ahogy Hitchcock műve, az 1995-ben a Hit Gyülekezete gondozásában megjelent Birodalom után tényként kezeli, hogy kitör majd a világháború. „A Biblia azt mondja, hogy egy napon az iszlám világ ismételten Izrael ellen támad, de ezúttal sokkal nagyobb erők mozgósításával és Oroszország vezetésével…amikor az utolsó időkben Góg és iszlám szövetségesei Izrael ellen támadnak, Isten természetfölötti módon, egy pillanat alatt végez velük… Isten páratlan erősségű földrengést küld, hogy megtizedelje a támadókat. A megsemmisítés második módja a különböző csapatok egymás ellen fordítása lesz.” Góg nem más, mint Zsirinovszkij, akinek kulcsszerepe lesz a támadás előkészítésében. Amely támadás persze elmaradt.

Ez csöppet sem zavarja az iparág sztárjait. „Isten a Góg és Magóg háborúját egyértelműen arra szánja, hogy természetfeletti ítéletet gyakoroljon Izrael halálos ellenségei felett… A Góg és Magóg háborúja többféle reakciót fog kiváltani a világ zsidóságából. Izrael természetfeletti megmenekülése következtében a zsidó világban egyik napról a másikra összeomlik a ma még széles körben elterjedt ateizmus és szekularizáció.” – írja Joel C. Rosenberg: Epicentrum. A világ jövője a Közel-Keleten dől el című művében. A világvége valószínűleg akkor kerülne látható közelségbe, ha ezek a – az amerikai és izraeli jobboldal keményvonalas szárnyának holdudvarában nyüzsgő – figurák a nukleáris rakétasilók indítókódjainak közelébe jutnának.

Wikipedia

Figyelemre méltó, hogy fenti végítélet-teóriában Isten játssza az összeesküvést mozgató bábjátékos szerepét. Nemcsak a barátok, de – akaratukon kívül – az ellenségek is az ő szándékát teljesítik be. A protestáns teológia ismeretében ez aligha meglepő. „…a predestinációból – mivel Isten mindent előre elrendel – az következik, hogy az ellenséget is Isten rendeli el. Ha pedig ez így van, akkor nagyon sok kérdés vetődik fel. Így többek között felmerül, hogy Isten egyáltalában miért teremtette az ellenséget, továbbá szabad-e szembeszegülni az ellenséggel, ha azt Isten rendelte el, Isten akaratából jött-e létre, mert ha szembeszegülünk, akkor Isten akaratával dacolunk, vagy esetleg a dacoskodás is Isten akaratából történik, és akkor eljutunk ahhoz a képtelenséghez, hogy Isten rendeli el, hogy szembeforduljunk-e vele?” – boncolja a paradoxonokat Horuczi László: Ellenségkép - Az ellenség fogalom történeti alakulása vallásban, morálban, politikában című tanulmánya.

Ha már nukleáris világvége: a békebeli Galaktika 37. száma is kötelező. Benne H. G. Wells: A fölszabadult világ című írása, egy 1914-es látomás az atombombáról, illetve részlet Mordecai Roshwald regényéből, a 7-es szintből. Ijesztő (és világvége utáni világvégébe torkolló) posztnukleáris negatív utópia Alain Hilleret: Ragadozókrónikája. Az atomháború utáni világ két részre oszlik. Megerősített városállamok a civilizáció maradékával telezsúfolva és a sivár radioaktív pusztaságban kóborló túlélők, akik illegális bevándorlóként ostromolják az oázisokat. Az ő elrettentésükre terveznek egy új repülőgéptípust, amelynek vezetője a pilótafülke rabja, kondicionált termeszkatonává degradált emberi gyilkológép.

Új fajt hoz létre a torz evolúció: a gépével eggyé vált madárembert, aki kannibállá válva fellázad gazdái ellen, de ezzel önmagát is halálra ítéli. Ugyanezt a témát járja körül Lackó Gézától az Akárki János úr a jégkorszakban, Szathmári Sándor Gépvilága vagy Preyer Hugo remekműve, a Fogadás. Változatok a világvégére, amelyek nem vesznek el a látványos technikai részletekben. Helyette azt mutatják be – erősen pesszimista végkövetkeztetéssel – mivé válna az emberi faj, ha nála okosabb mesterséges intelligencia, a lehűlés vagy a kifogyó élelmiszerkészletek végveszélybe, a pusztulás szélére sodorná. Naturalista emberábrázolással illusztrálva, hogyan foszlik le rólunk a humanizmus klímához, táplálékhoz és csúcsragadozói létünk megkérdőjelezhetetlenségéhez kötött máza.

A világvége mára posztmodern fogalomdzsungel lett. „Történelmi látomása pillanatnyilag elhalványulván, Ignatius egy hurkot rajzolt a lap aljára. Aztán egy revolvert s egy kis dobozt, amire takaros nyomtatott betűkkel ráírta, hogy gázkamra. Aztán a ceruzahegy oldalával besatírozta az egész lapot és alája írta: apokalipszis… szellemének e töredékes termékeiből megszerkeszti a nagy mű kirakós képét; s az összerakott kép a művelt ember számára híven fogja ábrázolni azt a katasztrófához vezető utat, amit a történelem az utóbbi négy évszázad során megtett.” - ez John Kennedy Toole és a Tökfilkók szövetsége. Persze az, hogy a világ csak hangulat, nincs objektív meghatározottsága, nem a posztmodern terméke. Berkeley és Locke, a szolipszizmus filozófiai szülőatyjai nem is sejthették, hogy Philip K. Dick az Elektromos hangya megírásával a fantasztikus popkultúrába integrálja nézeteiket. Főhőse, Garson Poole születése után évtizedekkel jön csak rá: ő nem ember. Hanem android. Külsőre megtévesztésig homo sapiens.

Bizonyos élettani funkciókülönbségekből hamarabb is rájöhetett volna, hogy belül nem szervek, hanem áramkörök vannak a testében. Ám nem jött rá. Úgy programozták, amennyiben olyan információ jut a szintetikus agyába, mely kétségben vonja humán énképét, az automatikusan és visszamenőleg törlődjön onnan. Mikor a sokkból ocsúdva akképp dönt, kikapcsolja magát, ezzel a világ sorsát is megpecsételi.

A többi ember ugyanis csak egy-egy ingerület a valóságszalagján. „Lábai alatt a szőnyeg látszott, majd a szőnyeg is egyre halványabb lett, s ahogy lenézett, látta a lassan szétbomló anyag újabb és újabb rétegeit.” – ezek Poole egyik barátjának utolsó képei, mikor rájön: csak gondolathullám volt egy robot agyában.