Megosztja az építészeket a pesti múzeumi negyed terve, amelynek ötletpályázatán egymásnak ellentmondó megoldásokat is díjaztak.
„Itt ülök a kételyeimmel...” – ezzel a nyertes pályázótól szokatlan felütéssel kezdte írását Berkeczi István az Építészfórum portálon. A pesti Városligetbe tervezett múzeumi negyed júliusban kiírt ötletpályázatának nemrég kihirdetett eredménye szerint Berkeczi a három, megosztott első helyezést elért egyik pályamű társtervezője. Mégis a nyilvánosság előtt vállalta, hogy lelkiismeret-furdalása van, „mert a kiíró rossz ötleteit is megvalósítottuk, és nem bíráltuk felül őket”. Az elhibázott elképzelések között említi, hogy a Dózsa György úti ingyenes parkoló helyett fizetős mélygarázs és parkolóház épülne, így szerinte a szegények helyett a gazdagok járnak majd a ligetbe. Túlzásnak tartja továbbá mind az öt kért múzeumot betervezni a helyszínre, hiszen a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Galéria elköltöztetése jelenlegi helyéről „vitatható”, az Ötvenhatosok terére álmodott Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum léte pedig szerinte „eleve megkérdőjelezhető”. „Talán a Zene Háza az egyetlen, amit életképesnek tartok” – vallja Berkeczi, aki cikke megjelenése után elzárkózott a nyilvánosság elől.
A többek által megalománnak tekintett, 150 milliárd forintos költségvetésű „Liget Budapest-projekt” Baán Lászlónak, a múzeumi negyed miniszteri biztosának, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának kormányzati támogatással kiteljesedő, egyszemélyes víziója. Baán soha nem rejtette véka alá, hogy nemzetközi léptékben gondolkodik, célja Budapest újrapozicionálása Európa kulturális térképén, melynek eszköze szerinte, hogy a megújuló Városliget „Európában egyedülálló nemzetközi branddé váljon a városokba irányuló családi turizmus piacán” – ahogyan azt nemrég a hvg.hu portálon kifejtette. Baán ez alkalommal is szuggesztív módon beszélt a terv kapcsán jó befektetésről, 10–15 éves megtérülési időről „komoly eséllyel”, de hatástanulmányok és egyéb számítások hiányában mindezt egyelőre csak elhinni lehet.
Továbbra is kérdéses, mit akar kezdeni a jelenlegi kormányzat az Ötvenhatosok terén a ledöntött Sztálin-szobor helyén a forradalom 50. évfordulójára felállított, a szélsőjobboldali politikusok és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) köré csoportosuló műítészek által sokat támadott emlékművel. Berkeczi már idézett gondolatmenetében különösen fájlalja, hogy a Városligeti fasornak a pályázati kiírásban „nyomatékosan ajánlott” meghosszabbítása miatt el kell távolítani az emlékművet, amelynek megőrzését szerinte egyenesen követelménnyé kellett volna tenni. Tény, hogy a 2011-es kormányrendelet a múzeumi negyed helyszíneként jelöli meg a 2006-ban hivatalosan is az ötvenhatosokról elnevezett teret, de az emlékművel kapcsolatban az ötletpályázat kiírása semmiféle konkrétumot nem tartalmazott, holott értelemszerűen magában foglalta az eltávolítás lehetőségét. Emiatt is tiltakozott a művet jegyző alkotócsoport, Emődi-Kiss Tamás, György Katalin és Horváth Csaba október közepén közzétett állásfoglalásában, mondván: „a területen megtalálható jelenlegi értékek eltávolításának felelősségét a döntéshozó nem háríthatja az építészszakmára”. Sérelmezték, hogy a díjazott tervek között egyaránt szerepel „az emlékművet az eredeti helyén megtartó, a Városligetben azt áthelyező, illetve a Városligetből eltávolító javaslat is”. Az emlékmű fölött tehát nem politikusok, nem a városvezetők, hanem sajátos módon a „mestertervet” készítő bizottság fogja kimondani a megfellebbezhetetlen végítéletet. S amennyiben – az ütemezés szerint az év végén – úgy írják ki a nemzetközi tervpályázatot, hogy az az alkotócsoport határozott követelése ellenére nem tartalmazza az emlékmű megőrzését, akkor 2014 elején egyik napról a másikra törvényesen „el lehet takarítani” az útból, ahogyan azt a Kossuth tér újjáépítése ürügyén a Károlyi-szoborral tették.
Szakmai kritikusok egy része azzal érvel, hogy bűn a meglévő városi zöld területeket beépíteni – márpedig a Városliget az első közpark volt Budapesten, amelyet a reformkorban a pesti polgárok kívánságára, nagyrészt az ő adományaikból hoztak létre. Tehát kulturális kincs, amelyet védeni és rehabilitálni kell. A Városliget további beépítését kifejezetten ellenző Magyar Építészeti Kamara táj- és kertépítészeti tagozatának vezetősége arra kérte tagságát, hogy „saját erkölcsi belátásuk szerint fontolják meg a részvételüket” az ötletpályázaton. Ugyan a kiírásban az állt, hogy „nem csökkenhet a zöld felület nagysága”, de az értékelők ezt meglehetősen lazán kezelték. Bardóczi Sándor tájépítész az ötletpályázat eredménye kapcsán a Budapesti Építészeti Központban rendezett szűk körű vitán – utóbb publikációban is – kifejtette: a jelenlegi törvények szerint a közparkok beépítettsége 3 százalékos lehet, a Városligeté pedig már ma 5,7 százalékos. Az ötletpályázaton részt vett 47 pályamű ezt a beépítettséget 6 és 24 százalék közötti szintre emelné. „Innentől kezdve az a kérdés: közpark marad-e a liget egyáltalán?”
Mások e szűk körben azt feszegették, hogy először széles társadalmi vita kellene a Városligetről – mondják meg maguk a budapestiek, milyen ligetet képzelnek el –, majd ennek összesítésével írjanak ki ötletpályázatot az egész terület megújítására; ebből kiderülhet, hogy lenne-e létjogosultságuk új kulturális intézményeknek. Konkrét épületek tervezése csak ezek után képzelhető el. Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke azt is kifejtette a HVG-nek, hogy neves értelmiségieket, írókat, filozófusokat, történészeket, tudósokat kellene felkérni, gondolják végig és osszák meg a nyilvánossággal, miként lehetne megújítani a Városligetet. Most éppen fordítva történik minden: gyorsított eljárásban, az év végéig a múzeumi negyedhez kapcsolódó épületekre vonatkozó tervpályázatot írnak ki, és majd a kész épülettervek birtokában ad lehetőséget a projekt menedzsmentje arra, hogy a szakemberek megtervezzék a park és az épületek kapcsolódását.
A gigantikus tervhez illő 150 milliárd forintos költségvetés európai uniós forrásokra alapoz. A 75 milliárdos keretösszeggel kalkulált múzeumi negyed nemzetközi építészeti pályázatának eredménye 2014 nyarán várható, 2015 végén indulhat az építkezés, és 2018-ban – nyilván a választásokra időzítve – készülne el a beruházás. Mindez persze azt feltételezi, hogy az unió folyamatosan biztosítja a pénzt – ennek egyik alapfeltétele a nemzetközi tervpályázat. A projektben érdekelt építészeknek most az okoz fejfájást, hogy a külföldi „sztárirodák” mellett ők majd labdába sem rúghatnak. Hacsak nem sikerül valamilyen ötlettel kijátszani az uniós versenyjogot annak érdekében, hogy a külföldi tervezőirodákat a magyar tervezőkkel való együttműködésre bírják. Rostás Zoltán, a Múzeumliget projektiroda vezetője mindenesetre a vita végén azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy „a jogászok már dolgoznak rajta”.
SÁGHY ERNA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
