Kétségek a múzeumi negyed ötletpályázata körül

Megosztja az építészeket a pesti múzeumi negyed terve, amelynek ötletpályázatán egymásnak ellentmondó megoldásokat is díjaztak.

Kétségek a múzeumi negyed ötletpályázata körül

„Itt ülök a kételyeimmel...” – ezzel a nyertes pályázótól szokatlan felütéssel kezdte írását Berkeczi István az Építészfórum portálon. A pesti Városligetbe tervezett múzeumi negyed júliusban kiírt ötletpályázatának nemrég kihirdetett eredménye szerint Berkeczi a három, megosztott első helyezést elért egyik pályamű társtervezője. Mégis a nyilvánosság előtt vállalta, hogy lelkiismeret-furdalása van, „mert a kiíró rossz ötleteit is megvalósítottuk, és nem bíráltuk felül őket”. Az elhibázott elképzelések között említi, hogy a Dózsa György úti ingyenes parkoló helyett fizetős mélygarázs és parkolóház épülne, így szerinte a szegények helyett a gazdagok járnak majd a ligetbe. Túlzásnak tartja továbbá mind az öt kért múzeumot betervezni a helyszínre, hiszen a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Galéria elköltöztetése jelenlegi helyéről „vitatható”, az Ötvenhatosok terére álmodott Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum léte pedig szerinte „eleve megkérdőjelezhető”. „Talán a Zene Háza az egyetlen, amit életképesnek tartok” – vallja Berkeczi, aki cikke megjelenése után elzárkózott a nyilvánosság elől.

A győztes pályázók látványterveikkel. Vitatható kiírás
MTI/ Soós Lajos

A többek által megalománnak tekintett, 150 milliárd forintos költségvetésű „Liget Budapest-projekt” Baán Lászlónak, a múzeumi negyed miniszteri biztosának, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának kormányzati támogatással kiteljesedő, egyszemélyes víziója. Baán soha nem rejtette véka alá, hogy nemzetközi léptékben gondolkodik, célja Budapest újrapozicionálása Európa kulturális térképén, melynek eszköze szerinte, hogy a megújuló Városliget „Európában egyedülálló nemzetközi branddé váljon a városokba irányuló családi turizmus piacán” – ahogyan azt nemrég a hvg.hu portálon kifejtette. Baán ez alkalommal is szuggesztív módon beszélt a terv kapcsán jó befektetésről, 10–15 éves megtérülési időről „komoly eséllyel”, de hatástanulmányok és egyéb számítások hiányában mindezt egyelőre csak elhinni lehet.

Továbbra is kérdéses, mit akar kezdeni a jelenlegi kormányzat az Ötvenhatosok terén a ledöntött Sztálin-szobor helyén a forradalom 50. évfordulójára felállított, a szélsőjobboldali politikusok és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) köré csoportosuló műítészek által sokat támadott emlékművel. Berkeczi már idézett gondolatmenetében különösen fájlalja, hogy a Városligeti fasornak a pályázati kiírásban „nyomatékosan ajánlott” meghosszabbítása miatt el kell távolítani az emlékművet, amelynek megőrzését szerinte egyenesen követelménnyé kellett volna tenni. Tény, hogy a 2011-es kormányrendelet a múzeumi negyed helyszíneként jelöli meg a 2006-ban hivatalosan is az ötvenhatosokról elnevezett teret, de az emlékművel kapcsolatban az ötletpályázat kiírása semmiféle konkrétumot nem tartalmazott, holott értelemszerűen magában foglalta az eltávolítás lehetőségét. Emiatt is tiltakozott a művet jegyző alkotócsoport, Emődi-Kiss Tamás, György Katalin és Horváth Csaba október közepén közzétett állásfoglalásában, mondván: „a területen megtalálható jelenlegi értékek eltávolításának felelősségét a döntéshozó nem háríthatja az építészszakmára”. Sérelmezték, hogy a díjazott tervek között egyaránt szerepel „az emlékművet az eredeti helyén megtartó, a Városligetben azt áthelyező, illetve a Városligetből eltávolító javaslat is”. Az emlékmű fölött tehát nem politikusok, nem a városvezetők, hanem sajátos módon a „mestertervet” készítő bizottság fogja kimondani a megfellebbezhetetlen végítéletet. S amennyiben – az ütemezés szerint az év végén – úgy írják ki a nemzetközi tervpályázatot, hogy az az alkotócsoport határozott követelése ellenére nem tartalmazza az emlékmű megőrzését, akkor 2014 elején egyik napról a másikra törvényesen „el lehet takarítani” az útból, ahogyan azt a Kossuth tér újjáépítése ürügyén a Károlyi-szoborral tették.

Szakmai kritikusok egy része azzal érvel, hogy bűn a meglévő városi zöld területeket beépíteni – márpedig a Városliget az első közpark volt Budapesten, amelyet a reformkorban a pesti polgárok kívánságára, nagyrészt az ő adományaikból hoztak létre. Tehát kulturális kincs, amelyet védeni és rehabilitálni kell. A Városliget további beépítését kifejezetten ellenző Magyar Építészeti Kamara táj- és kertépítészeti tagozatának vezetősége arra kérte tagságát, hogy „saját erkölcsi belátásuk szerint fontolják meg a részvételüket” az ötletpályázaton. Ugyan a kiírásban az állt, hogy „nem csökkenhet a zöld felület nagysága”, de az értékelők ezt meglehetősen lazán kezelték. Bardóczi Sándor tájépítész az ötletpályázat eredménye kapcsán a Budapesti Építészeti Központban rendezett szűk körű vitán – utóbb publikációban is – kifejtette: a jelenlegi törvények szerint a közparkok beépítettsége 3 százalékos lehet, a Városligeté pedig már ma 5,7 százalékos. Az ötletpályázaton részt vett 47 pályamű ezt a beépítettséget 6 és 24 százalék közötti szintre emelné. „Innentől kezdve az a kérdés: közpark marad-e a liget egyáltalán?”

Mások e szűk körben azt feszegették, hogy először széles társadalmi vita kellene a Városligetről – mondják meg maguk a budapestiek, milyen ligetet képzelnek el –, majd ennek összesítésével írjanak ki ötletpályázatot az egész terület megújítására; ebből kiderülhet, hogy lenne-e létjogosultságuk új kulturális intézményeknek. Konkrét épületek tervezése csak ezek után képzelhető el. Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke azt is kifejtette a HVG-nek, hogy neves értelmiségieket, írókat, filozófusokat, történészeket, tudósokat kellene felkérni, gondolják végig és osszák meg a nyilvánossággal, miként lehetne megújítani a Városligetet. Most éppen fordítva történik minden: gyorsított eljárásban, az év végéig a múzeumi negyedhez kapcsolódó épületekre vonatkozó tervpályázatot írnak ki, és majd a kész épülettervek birtokában ad lehetőséget a projekt menedzsmentje arra, hogy a szakemberek megtervezzék a park és az épületek kapcsolódását.

A gigantikus tervhez illő 150 milliárd forintos költségvetés európai uniós forrásokra alapoz. A 75 milliárdos keretösszeggel kalkulált múzeumi negyed nemzetközi építészeti pályázatának eredménye 2014 nyarán várható, 2015 végén indulhat az építkezés, és 2018-ban – nyilván a választásokra időzítve – készülne el a beruházás. Mindez persze azt feltételezi, hogy az unió folyamatosan biztosítja a pénzt – ennek egyik alapfeltétele a nemzetközi tervpályázat. A projektben érdekelt építészeknek most az okoz fejfájást, hogy a külföldi „sztárirodák” mellett ők majd labdába sem rúghatnak. Hacsak nem sikerül valamilyen ötlettel kijátszani az uniós versenyjogot annak érdekében, hogy a külföldi tervezőirodákat a magyar tervezőkkel való együttműködésre bírják. Rostás Zoltán, a Múzeumliget projektiroda vezetője mindenesetre a vita végén azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy „a jogászok már dolgoznak rajta”.

SÁGHY ERNA

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.