Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség vezetője, római koros régész találkozónkra éppen a Parlamentből jött, ahol végre kézbe vehette a hazakerült Seuso-kincseket. Még csillogott a szeme, láthatóan nem tért teljesen magához. „Elképesztő megérinteni a gyönyörű ezüsttárgyakat, de tényleg” – mondja, miközben a fényképeit mutatja.

„Ha valaki azt mondja nekem tegnap reggel, hogy ezek a tárgyakat ma testközelből láthatom Magyarországon, bolondnak nézem.” Lassányi megerősítette, hogy tényleg csak egy igazán szűk kör tudhatott a kincs hazahozataláról, a magyar régészeket is meglepetésszerűen érte a hír. Azonban az eredménnyel elégedettek, mivel megvalósultak azok a feltételek, amelyeket a Magyar Régész Szövetség is szorgalmazott néhány hónapja.

Lassányi Gábor

MTI / Czeglédi Zsolt

„Azt gondolom, hogy ez egy fájdalmas sikertörténet. Azért fájdalmas, mert pénzbe került az, ami a mienk, viszont siker, mert végre rendeződni látszik ez a dolog” – indokolta kijelentését.

A kincs, ami van

A Seuso kelta eredetű név, és egy nagyon gazdag földbirtokost takar, aki Pannoniában élt. Ehhez a késő római arisztokratához tartozott a most Magyarországra került nyolc tárgy, amelyek nagyrészt reprezentációs céllal készültek: az étkezőben kiállítva a család gazdagságáról tanúskodtak, de nagy vacsorákon, esküvőkön vagy fogadásokon felszolgálásra is használták őket.

Így a Nemzeti Múzeumban őrzött négylábú állvány és a rá helyezett tálca is asztalfunkciót tölthetett be. „Ha egy képzeletbeli teljes spektrumot vennénk, ami egy lakomához szükséges lehet, akkor csomó tárgytípus hiányzik" – magyarázta Lassányi Gábor. A most a Parlamentben látható darabok közt az óriási kancsók megvannak, de a hozzájuk tartozó klasszikus ivóedények, vagy az étkészlethez elengedhetetlen kanalak hiányoznak. Viszont nemcsak az étkezéshez használható elemekből áll egy ilyen reprezentatív gyűjtemény, hanem például nagyméretű, mitológiai ábrázolásos illatszertartó tégelyek is láthatóak közöttük. Jelenleg az 1990-ben árverésre bocsátott tárgyak fele került haza.  Az aukció tizenöt darabját képpel - leírással ismerjük ugyan, de ezen felül még egy tucat tárgyról van információ.

MTI / Bruzák Noémi

Több elmélet is született arról, hogy Polgárdi környékén hol került elő kincs. Az egyik szerint fönn a hegyen, néhány szász méterre onnan, ahol a 19. században a négylábú állványt találták. Lassányi ezt tartja logikailag a valószerűbbnek, annak ellenére, hogy kevés bizonyíték van rá. Azonban az sem kizárt, hogy a közelben elterülő szabadbattyáni épületegyüttes területén találhatta meg Sümeghi József kincsvadász a tárgyakat. Korábban már beszámoltunk róla, milyen ellentmondásos körülmények között érte őt a halál, és hogyan kerültek ki a kincseket a műkincspiacra.

Szabadbattyán területén utólagos ásatásokat végeztek a helyi régészek, de ezeknek az eredményeit nem jelentették meg. Hallomásból annyit tudhatunk, hogy egy nagyméretű épület feküdt itt, amit felgyújtottak a 374-75-ös nagy barbár támadás alkalmával. Benn égtek az épületet őrző katonák, teljes fegyverzetben, felszerelésükkel és az erszényükben érmekkel maradtak meg a maradványaik. Nagyon adná magát a feltételezés, hogy ehhez az épülethez tartozhatott a kincs is, azonban a nem publikált eredményekből egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték, ami hozzákötné a tárgyakat a palotához.

„Ha Magyarországnak pénze van arra, hogy műkincseket szerezzen vissza, akkor a Seuso-kincs abszolút prioritás” – szögezte le mindenesetre a Magyar Régész Szövetség véleményét Lassányi Gábor.

„Nagyon fontosnak találtuk, hogy Magyarország ne mondjon le a tulajdonjogról. Habár 1993-ban elveszettük a pert, nem lett kimondva a Lord tulajdonjoga sem, ahogy az se, hogy ez a kincs Magyarországot illeti. Ez a patthelyzet állt fenn huszonegy évig a per után, és nem történt érdemi előrelépés” – idézte fel a régész. Ennek a megrekedésnek az volt az oka, hogy nem akadt újabb bizonyíték, és hogy a tárgyak is vizsgálhatatlanok voltak, mivel a szakemberek nem érték el őket.

„Olyan abszurd volt helyzet, hogy hiteles fotót sem lehetett kapni” – illusztrálta Lassányi a szakma meddő szituációját.  „Mi azt mondtuk, hogy meg kell oldani a dolgot, újra el kell végezni a természettudományos vizsgálatokat, és meg kell teremteni ezek lehetőségét.”

Eredetiségvizsgálat

A régész nem kételkedik a kincs pannoniai származásában. Amikor 1990-ben egy londoni árverésen feltűntek a tárgyak, már terjengtek a szakmában hírek róla. „A pletykákból az ismert volt, hogy van egy kincslelet a piacon, ami lehet, hogy Pannoniából származik” – magyarázta a régész. Szilágyi János György ókorkutató a nyolcvanas években látta a tárgyakat, és az egyiken észrevette a „Pelso” szót, amelyik gyanússá tette a földrajzi kötődést.

Lassányi Gábor

„Magyarországon persze mindenki tudta, hogy a „Pelso” szó Balatont jelent. De a nemzetközi szakértők számára ez ekkor még nem volt közismert” – indokolta a kételkedést Lassányi.  A per során bebizonyosodott, hogy a tárgyak libanoni eredetpapírjai hamisak, és ez egy homályos eredetű tárgycsoport.

Ennek ellenére a tárgyegyüttes a Római Birodalom akármelyik provinciájából előkerülhetett volna, mivel stílusuk alapján nem azonosíthatók ezek a nagyméretű edények. A legjellemzőbb a rézüst, ami bizonyosan helyi gyártmányokhoz köthető. A „Pelso” szó sem egyértelmű bizonyíték, hiszen hordozója olyan nagy értékű tárgy volt, hogy vihette volna magával a család utazása során. A valódi bizonyítékot az anyagvizsgálatok jelentették, amelyeket elsősorban a rézüstön végeztek. Ezen olyan földmaradványok voltak, amelyek a kezdetleges restaurálást követően is megmaradtak. Ezek tették egyértelművé, hogy a polgárdi környéki talajból származnak, tehát a tárgyak itt voltak elásva.

A természettudományos vizsgálatok nekünk kedveztek, de azt nem tudták bemutatni a bíróságon formai okok miatt. Ráadásul a bíróság az eredmények tudományos közlését is megtiltotta.  A régész szerint még ma is jól látszik a tárgyakon, hogy az ezüstöknek csak elülső oldalát tisztították meg gondosabban, a hátsó felükön sokkal több a korrózió, ott még lehet újra vizsgálatokat végezni.  Ezt az eltérést azzal indokolta, hogy a leleteket aukciókon állították ki, ahol csak az elejüket kellet fényesíteni.  Azonban ez nem egyértelműen szerencse: láthatóan durva behatások érték a fémeket még a profi restaurálási munka előtt.

Kérdésünkre, mely szerint tart-e attól, hogy nemzetközi szinten nem fogják elfogadni az itthon végzett vizsgálatokat, Lassányi így felelt: „Én ebben nem hiszek. Ha hiteles laboratóriumi körülmények, például egy vagy két másik nemzetközi intézetet bevonásával veszik újra ezeket a mintákat, és ezeket elküldik majd kontrollaborba, akkor úgy gondolom, hiteles eredmények születhetnek” – érvelt.

Lassányi Gábor

A Nemzeti Múzeumban dolgozó szakértők szerint a mikromaradványok vizsgálatai számos új eredményt hozhatnak. Ráadásul az 1990-es óta új vizsgálati módszerek áll rendelkezésre. „Most, hogy Magyarországon vannak ezek a tárgyak, még több bizonyítékot fogunk tudni felmutatni, és azt gondolom, ezek még jobban le fogják szorítani azoknak a lehetőségeit, akik néhány ilyen tárgyat tartanak a trezorjukban, és egy következő pernek is az alapja lehet” – jósolta a készlet többi elemét illetően.

És a többi?

„Azt gondolom, mióta ezeket a tárgyakat Magyarországra hozták, sokkal erősebbek lettek Magyarország pozíciói. Ez inkább lefelé nyomhatja ezeknek a kompenzációknak az összegét” – mondta Lassányi, akinek meggyőződése, hogy az ehhez a készlethez tartozó nagyon jellegzetes tárgyakat nem fogják tudni eladni az azokat birtoklók. Hiszen most is ezzel szembesültünk: mivel nem volt bizonyított a kincs eredete, nem lehetett árverésre sem bocsátani azt, és ez az árat nagyon lecsökkentette. Azonban nem csak külföldön kell keresnünk a kincs többi darabját, hanem szóbeszéd alapján feltételezhető, hogy Magyarország területén is rejtőzhetnek.

A kincs kutatására akadémiai kutatócsoport fog felállni. „Én azt gondolom, hogy ez egy olyan volumenű ügy, amit mindenképpen a magyar régészet legjobbjainak kell kutatni. Erre nyilván a Nemzeti Múzeum, mint országos gyűjtőkörrel rendelkező intézmény, lenne a legalkalmasabb, más intézmények bevonásával. Azt gondolom, ott van a méltó helye ezeknek a tárgyaknak” – mondta Lassányi.

Ezen felül nem csak labormunkára lesz szükség, akár további terepi kutatások is szükségessé válhatnak. A régész ezzel kapcsolatban is úgy véli, hogy feltétlenül egy országos intézménynek kellene koordinálnia, mivel ez nem lokális ügy.

„Itt van kézzelfogható, eredeti, a miénk. Vannak dolgok, amiknek egyszerűen örülni kell. És azt gondolom, ennek igazán lehet örülni.”