A kiállításon a látogatók a fennmaradt testek mellett megismerhetik a múmiákkal kapcsolatos alapfogalmakat, a híres és a kevésbé ismert, de tudományos szempontból rendkívül fontos múmiákat. A látogatók betekinthetnek a múmiák felfedezésének történetébe, megismerhetik tudományos vizsgálatukat is – mondta kedden újságíróknak Korsós Zoltán, az intézmény főigazgatója.

A bemutató három legkülönlegesebb darabja a chinchorroi gyerekmúmia, a perui múmiabatyu, valamint Sándor Terézia, "a szív nélküli apáca" teste.

A chinchorro újszülött kisgyermek múmiáját Chilében, az Atacama-sivatagban találták, az időszámításunk után 5000-1700-as évek közötti időkből származik. Arcát agyagmaszk, fejét emberi hajból készült paróka fedi.

Chinchorro gyermekmúmia

MTI / Marjai János

A múmiabatyu a Wari (huari) kultúrából, Krisztus után 600-1000-ből származó lelet, a perui Altiplano nyugati lejtőjének 1500 évvel ezelőtt használt temetőjéből került elő. A kis színes batyu külső rétegeit négy fém tűvel és öt kagylóval fogták össze. A CT-vizsgálat fedte fel, hogy a batyu egy csecsemő múmiáját rejti.

Múmiafej

MTI / Marjai János

Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” múmiája 1994–1995-ben a váci Fehérek temploma kriptájának feltárásakor, a csaknem kétszáz éve nyugalomban álló koporsókból, 265 ember maradványaival együtt került elő. A kriptába egyházi személyek és világi hozzátartozóik temetkeztek. A festett, díszített koporsók, a viseletek, az egyházi kegytárgyak és a temetkezési textíliák nagy része kitűnő állapotban maradt meg.

Sándor Terézia múmiája

MTI / Marjai János

A világ különböző részeiről származó múmiákat eddig körülbelül 1,7 millió ember látta Európában és Amerikában. Budapest után „tovább utaznak” Luxemburgba, Svájcba, Írországba és Svédországba, ezután kerülnek vissza az emlékek az anyaintézményekhez. Nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatók.

A kiállítás ideje alatt minden csütörtökön hosszabbított nyitva tartással és havonta egyszer különleges programmal várják a látogatókat.