szerző:
Takács Róbert
Tetszett a cikk?

Az ausztrál, a új-zélandi és a török nemzet születéséhez is hozzájárult a gallipoli csata. Az Anno Filmklub legutóbb Peter Weir Gallipoli című filmjét vetítette.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1915. november 16-án két fontos budapesti közterület átnevezéséről döntött: a Vámház körút a Ferdinánd bolgár király út, a Múzeum körút pedig a Mehmet szultán út nevet vette fel. Ezzel Pest legbelső körgyűrűje a Dunától a Nyugati pályaudvarig az I. világháborús szövetséget hirdette, hiszen a Deák tértől (amelyet mindettől függetlenül a 19. században még Török térként is emlegettek) induló forgalmas utat már előző ősztől Vilmos császár útra keresztelték át. A fővárosi döntés két hónappal Bulgária hadba lépése után született, egy olyan időpontban, amikor a világháború egyik legnagyobb stratégiai küzdelme, a gallipoli csata már a végéhez közeledett.

A gallipoli csata - amelynek egyik epizódját, a nagy augusztusi szövetséges offenzívát ausztrál szempontból mutatja be a Gallipoli című film - 1915 márciusa és 1916 januárja között zajlott, és tétje nem volt kisebb, mint az Oszmán Birodalom fővárosának bevétele, ezzel a török hadba lépéssel megnyíló három közel-keleti front, a szuezi, a mezopotámiai és a kaukázusi kiiktatása. A harcoló felek itt olyan felállásban kerültek egymással szembe, amire – akárcsak Vilmos császár, Mehmet szultán és Ferdinánd király körúti „találkozására” – nemigen lehetett számítani még 1914 első felében sem.

Anno Filmkub
A Politikatörténeti Alapítvány és Intézet Anno Filmklubjának „1914 – 1918” című évada ezúttal az elmúlt száz év I. világháborút feldolgozó filmjeit mutatja be 14 részben. A harmadik vetítésen Lugosi Győző volt a filmklub vendége, aki Peter Weir Gallipoli című ausztrál filmjét követően beszélt az alkotásról.

Az Oszmán Birodalmat a 19. század folyamán „Európa beteg embereként” emlegették, de fokozatos hanyatlása ellenére is fontos szerepet játszott a korabeli nagyhatalmi egyensúlyban, egy olyan katonai-diplomáciai sakkjátszmában, amelynek forgatókönyvét Londonban írták. A 19. századi világrendnek, a Pax Britannicának a kulcsa az angol gyarmatbirodalom, illetve az annak fenntartásában létfontosságú angol tengeri hatalom és a Földközi-tengert Indiával összekötő útvonalak felügyelete volt.

Mindezt a Közel- és Közép-Keleten orosz részről érte kihívás, és az Oszmán Birodalom gyengülő pozícióit is Oroszország igyekezett átvenni. E két, korábban összebékíthetetlen nagyhatalmat Németország megerősödése és ambíciói már közel egy évtizede egy táborba terelték, míg Törökország – a még 1914-ben is erős angolbarát tábora ellenére – Németország fegyverbarátságát választotta.

Így Gallipolinál a német fővezérlettel harcoló, Otto Liman von Sanders vezérlete alatt álló török hadsereg a brit parancsnokság alatt harcoló, de ezen felül francia, ausztrál és új-zélandi egységekből álló hadsereggel csapott össze.

A kilenc hónapig nyúló hadművelet során a szövetséges hadvezetés számtalan hibát követett el az erő- és terepviszonyok téves felmérésétől kezdve, a hírszerző tevékenység kudarcain át az indokolatlan késlekedésig. Az elhúzódó, kudarccal végződő tengeri támadás után – a török védelmi erőt alábecsülve – több ponton partra szálltak Gallipoli környékén egy olyan terepen, amely kifejezetten a magaslaton elhelyezkedő védőknek kedvezett.

Becslések szerint mind a támadók, mind a védők embervesztesége a kétszázezer főt közelítette (török oldalról 175 ezer, szövetséges oldalról 188 ezer katona), amin belül a halottak száma 55-60 ezer közé tehető mindkét részről. Ezen felül járványok is pusztították a szembenálló feleket, csak szövetséges oldalon 145 ezer megbetegedést regisztráltak – a nyáron a senki földjén heverő rothadó holttestek bűze, ősztől az esőzések, a tengerparti táborokat és árkokat betemető áradások és a fagyok tették elviselhetetlenné a frontlétet.

Az 1915. május 19-i török támadás olyan rengeteg áldozattal járt – ezúttal török részről –, hogy pár nappal később, pünkösdhétfőn e frontszakasznak is megszületett a maga fegyverbékéje, amelyről a törökül is kiválóan beszélő brit politikus-diplomata, Aubrey Herbert egyezett meg a török hadvezetéssel. A nyolc órára korlátozódó fegyvernyugvás lehetővé tette a halottak eltemetését.

A Gallipoli csata rendkívül fontos szerepet játszik mind az ausztrál és új-zélandi, mind a török emlékezetben, nem véletlen, hogy a csatát Ausztráliában dolgozták fel nagy hatású filmben. A film csúcspontja a lovak nélkül partraszálló egyik ausztrál könnyűlovas egység szinte egészének értelmetlen pusztulása, miután téves helyzetértékelés nyomán, elhibázott tüzérségi előkészítéssel, bajonettel a kézben vezényelték neki a katonákat a török géppuskatűznek az augusztus eleji offenzíva keretében.

Az 1981-es film tehát világos antimilitarista üzenetként olvasható, noha a partraszállás napja, április 25-e Ausztráliában és Új-Zélandban már a következő évben megemlékezések – és azzal egybekötött toborzások – napja lett Ausztrália-szerte, majd az 1920-as években hivatalos nemzeti ünneppé is emelték. Az Anzac Day (az ANZAC az Ausztráliai és Új-Zélandi Fegyveres Erők rövidítése) ugyanis két nemzet születését, „tűzkeresztségen” való átesését is magába sűríti, az „anzac szelleme” pedig a hősi helytállás szinonimája lett.

Mindkét egykori brit gyarmat a 20. század elején vált valódi állammá – Ausztrália hat tartománya 1901-ben egyesült és vált a Brit Nemzetközösség tagjává, Új-Zéland 1907-ben lett saját kormányzattal rendelkező domínium. A teljesen önkéntes alapon működő ausztrál hadseregbe 420 ezren léptek be az I. világháború alatt, és több mint 331 ezer katonát vezényeltek át az európai hadszíntérre. A 60 ezer halott és 137 ezer sebesült egyben azt jelenti, hogy a fiatal állam szenvedte el arányaiban az egyik legnagyobb veszteséget a háborúban, hogy bizonyítsa helyét a nagy nemzetek között, míg az alig 1 milliós új-zélandi lakosságnak a tizede vett részt katonaként vagy vöröskeresztesként a háborúban.

Gallipoli a film születése (1981) utáni évtizedben vált ausztrál és új-zélandi zarándokhellyé, ahol évente ezrek vesznek részt a hajnali szentmisén. A 75. évforduló nagyszabású megemlékezésén tízezren jelentek meg a török városban, köztük nemcsak ausztrál, új-zélandi és brit, hanem immár a megbékélés jegyében – és a II. világháború végétől újra szövetségesként – török politikai vezetők is.

Gallipoli a török emlékezetben is kitüntetett helyet foglal el, természetesen ennek napja nem április 25., hanem március 18., a brit flottatámadás visszaverésének dátuma lett. Egyrészt mert ez a háromnegyed évig húzódó csata volt az Oszmán Birodalom legjelentősebb katonai sikere az I. világháború alatt, másrészt mert a védelem török kulcsfigurája az az akkor még csak 34 éves tábornok, Musztafa Kemál volt, aki a versailles-i békerendszer elleni török fegyveres ellenállás vezetője és a modern török állam megteremtője lett, így a katonai – majd politikai karrierjét megalapozó – gallipoli győzelem az Atatürk-kultusz szerves részévé vált.

Az egykori soknemzetiségű Oszmán Birodalom az 1908-as ifjútörök hatalomátvétel után megindult folyamat így Atatürk vezényletével vezetett el a török nemzet megszületéséhez.

A dicsőség ösvényei

A következő vetítés alkalmával – 2014. november 12-én –A dicsőség ösvényei című 1957-ben bemutatott amerikai filmdrámát tekinthetik meg az érdeklődők az I. világháborús projekt keretében.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Éjszakai kijárási tilalom Brüsszelben, számos intézményt bezárnak

Éjszakai kijárási tilalom Brüsszelben, számos intézményt bezárnak

A washingtoni tárgyalás után is folytatódott a harc Hegyi-Karabahban

A washingtoni tárgyalás után is folytatódott a harc Hegyi-Karabahban

Több mint tízezren álltak az ünnepen a színművészeti hallgatói mellé

Több mint tízezren álltak az ünnepen a színművészeti hallgatói mellé