"A Rolling Stones együttes tagjait mélyen lesújtotta barátjuk, a legendás szaxofonjátékos, Bobby Keys elvesztése. Bobby páratlan zenei közreműködője volt az együttesnek a hatvanas évek óta" – fogalmazott közleményében az együttes.

Keys már kamaszkorában, az ötvenes években szaxofonozott Buddy Hollyval, később a Stones mellett olyan előadókkal lépett fel, mint John Lennon, George Harrison, Eric Clapton és Joe Cocker. 

"Nem tudom kifejezni azt a szomorúságot, amit érzek, bár Bobby biztos azt mondaná, hogy fel a fejjel" – írta Keith Richards, a Stones gitárosa a Twitteren. Keys és Richards egy napon születtek, 1943. december 18-án, és közeli barátok voltak. 

"Jó barát volt, és inspirációt lehetet meríteni a játékából" – emlékezett rá Michael Webb, a nashville-i rockveterán, aki együtt lépett fel Keysszel a sztárokból verbuválódott Bobby Keys and the Suffering Bastards nevű együttesben.

Webb szerint Keys májbetegségben szenvedett, és az utóbbi két hónapban rendszeres kórházi kezelésre szorult. A szaxofonos idén még szerepelt a Stones koncertturnéján, de később betegsége miatt le kellett mondania a fellépésekről. 

Keys nem volt a Rolling Stones állandó tagja, akkor vezette a banda fúvós szekcióját, amikor stúdióba vonultak vagy turnéztak. Olyan számok örökítették meg játékát, mint a Can't You Hear Me Knocking, a Live With Me, a Brown Sugar és az Emotional Rescue.

Keys önéletrajzi kötetében, amely az Every Night's a Saturday Night címet kapta, a heroinnal való küzdelméről és a Stonesszal való közös munkáról is beszámolt.

A szaxofonos súlyos heroinfüggősége vezetett ahhoz, hogy az 1973-as Stones-turnén összerúgta a port az együttes frontemberével, Mick Jaggerrel, és kizárták a bandából. Richards felidézte, hogy Keys csak tíz év múltán térhetett vissza az együttesbe.

A texasi származású zenész nem tudott kottát olvasni. "Nem ebből az irányból érkeztem zeneileg. Szigorúan az érzések vezérelnek, és ezek az érzések a rock'n'rollból fakadnak" – nyilatkozta egyszer a Rolling Stone magazinnak.

Keys játszott az együttes hatvanas-hetvenes években legfontosabbnak tartott lemezein, a Let It Bleed, a Stick Fingers és az Exile on Main Street című albumokon.