"Nehéz, ha az embert hülyék szeretik" - ez a címe annak a dokumentumfilnek, ami 2007-be kalauzol minket, amikor a Charlie Hebdónak jogi úton kellett bizonyítania, hogy a Mohamedet ábrázoló karikatúráik nem rasszisták. A cím az egyik Charlie címlapra utal, melyen a síró Mohamed (egyeseknek nem egészen) egyértelműen a fundamentalista muzulmánokra érti, hogy hülyék. Ezt a filmet vetítette le a tizenhét halálos áldozatot követelő párizsi eseményekre így emlékező budapesti Francia Intézet.

A vicclapot azonban nem az említett címlap miatt perelték be, hanem másik három karikatúra miatt. A legnagyobb vitát az a rajz generálta, amin Mohamed próféta turbánja egy bombát ábrázol. A vád szerint ugyanis a rajz összemossa a terroristákat az összes muzulmán hívővel.

Sarkozy és Hollande is állást foglalt

A film főleg a perre koncentrál, de innen Magyarországról nézve az egész folyamat -- ahogy a vádtól az ítélethirdetésig eljutunk -- szinte sci-finek hat. A tárgyalás során Nicolas Sarkozy faxot küld a Charlie szerkesztőségébe, melyben teljes támogatásáról biztosítja a lapot. Az akkor még csak elnökjelölt Francois Hollande tanúként jelenik meg a perben - a Charlie és a szólásszabadság mellett. A szerkesztőség tagjai persze ezen is ironizálnak, és azt remélik, a per után újra utáni fogják őket a politikusok. Nyilván nem mindenki áll a Charlie mögé, de azt is érdekes látni, hogy milyen az, ha egy per társadalmi vitát generál, és filozófusok, politikusok képesek egyértelműen állást foglalni egyik vagy másik oldalon.

Mint ahogy az ismert, a Charlie-t végül teljesen felmentették az ügyben, többek között például annak a védőbeszédnek köszönhetően, melyben a Charlie-t védő ügyvéd merészet húzott, és azt a kérdést szegezte a bírósághoz illetve a vádló muszlim közösség tagjaihoz, hogy: "Önök egyenlő bánásmódot szeretnének?", majd a kérdés után sorra bemutatta a Charlie keresztényeken, zsidókon, hindukon gúnyolódó durva rajzait, és erre az egész tárgyalóterem nevetésben tört ki. Szimbolikus, hogy pont a rajzok fogadtatásában értett egyet legkönnyebben vádló és vádlott.

AFP / Bertrand Guay

Persze Franciaországban sem minden tökéletes: ellentmondásos, hogy az először a dán Jyllands-Posten által megjelentetett rajzokat ugyancsak utánközlő L'Express-t és a France Soirt nem, csak a kisebb példányszámú  Charlie Hebdo-t perelték be. Sőt, külön tanulságos Denis Jeambar, a L'Express akkori főszerkesztőjének sztorija, aki végül a külső, politikai nyomás ellenére is megjelentette a rajzokat, amit tanúvallomásában meg is erősített. Vallomását azonban egyetlen francia lap sem közölte le, holott a tárgyalóteremben lévő tudósítók -- érezve a történet súlyát --- azonnal bediktálták szerkesztőiknek Denis Jeambar szavait. A politikai nyomás tehát még egy látszólag példásan működő demokráciában is képes az információ szabad áramlásának akadályozására.

A legdrámaibb ízt azonban az egész filmnek azok a félmondatok adták, melyekben azzal nyugtatják a beperelt karikaturistákat, hogy "na jó, azért megölni nem fognak titeket".

Itthon a székely zászló, az Origó-ügy és Rózsa Milán nem fért bele

A filmvetítés után a szervezők kerekasztal-beszélgetéssel próbálták meg a magyar közegre lefordítani a látottakat. A három meghívott beszélgetőpartner mindegyike gyakorló karikaturista: Merényi Dávid az Indexen (napirajz), Pápai Gábor a Népszavában, Szabó László Róbert "Marabu" főleg a Népszabadságban és a HVG-ben közöl rajzokat.

Beszélgetésük tárgya sokáig a magyar viszonyok feletti kesergés volt, de egy idő után konkrétabb esetekre terelődött a szó, ami komolyabb betekintést engedett a karikaturisták hétköznapjaiba. Abban mindhárom alkotó egyetértett, hogy egy karikaturista számára nem létezik tabu, hiszen ahogy Pápai fogalmazott "ha valami már eszembe juhatott, akkor azt le is rajzolhatom."  Azonban súrlódások, kisebb balhék így is előfordulnak itthon, igaz, perig nem jutnak ezek az ügyek.

Marabu egyik karikatúrája

Merényi például elárulta, eddigi félezer rajzából az Index szerkesztősége csak egyetlen munkáját nem fogadta el. Ez a bizonyos rajz az Origó szerkesztőségéből felálló újságírókon gúnyolódott, ezt az Index, kollegalitásból és szolidaritásból nem akarta lehozni. A Napirajz alkotója hozzátette, a legtöbb rosszalló emailt egy székely zászlós munkája miatt kapta, amit szerinte sokan félreértettek. Ugyanakkor -- a sokak által tabuként kezelt -- fogyatékosság kikarikírozása pont jól sült el: Merényi rengeteg köszönetet kapott fogyatékkal élő emberektől, mert ahogy ők fogalmaztak, "olyan ritkán tudnak jóízűet nevetni magukon".

Pápai Gábor -- aki nemrég saját munkáit is felajánlotta a Charlie Hebdónak -- egy nem is olyan régi esetet emlegetett fel, amikor egy saját bevallása szerint jószándékú rajza miatt vették elő. A karikatúra a Népszava címlapján jelent meg, és az öngyilkosságot elkövető aktivistát, Rózsa Milánt ábrázolta Jószef Attila társaságában. A rajzot a cink.hu ítélte ízléstelennek, innen gyűrűzött tovább a balhé. "Sajálom a dolgot, mert ezzel a rajzommal egyértelműen tisztelegni akartam Rózsa Milán előtt" - mondta Pápai.