szerző:
Janek István
Tetszett a cikk?

A II. világháború viharos eseményei közepette a legtöbbször elsikkad az 1939-es szlovák-magyar kis háború. A magyar támadás kiötlői nem gondolták át, hogy ezzel Szlovákiát Hitler karjaiba kergethetik, és ellehetetlenítik a két nép megbékélését. Az elfoglalt területek egy része 1945 után Szlovákiánál maradt, de a többi a Szovjetunióhoz, majd 1991-ben Ukrajnához került. A szlovákok Budapest bombázására is készültek.

A két világháború közötti Magyarországon a trianoni határok revíziója meghatározó propagandaelem volt. A második világháborút közvetlenül megelőzve, Csehszlovákia felbomlasztásának több hónapos folyamatában Hitler először egy déli területsávot ítélt Magyarországnak. Az első bécsi döntés eredményeként a Csallóköz, illetve a mai Szlovákia déli sávja került vissza néhány évre Magyarországhoz.

Ezt a területgyarapodást azzal fokozta a magyar kormány, hogy a szétbomló Csehszlovákiából visszaszerezte Kárpátalját is. Ám ez a Kárpátalja nem egészen az a Kárpátalja volt, amit a csehszlovákok a korábbi államukban annak hittek.

Nem nagyon írnak erről a magyar történelemkönyvek

A magyar történelemkönyvekben nem, vagy csak érintőlegesen szereplő „kis háború” cselekményei szoros összefüggésben állnak Kárpátalja Magyarországhoz való 1939. márciusi visszacsatolásával, ami a magyar-lengyel közös határ helyreállítása jelszavával történt.

Szombathelyi Ferenc
©

A bevonulást Kárpátaljára, majd innen a szlovák területek elleni támadást a Magyar Honvédség Kárpát csoportjának alakulatai hajtották végre. Parancsnokuk vitéz Szombathelyi Ferenc volt. 1939. március 15-én hajnalban három irányból (az Ung völgyében az Uzsoki-hágó, a Latorca folyó mentén a Vereckei-hágó, valamint Beregszászból Huszt felé) kezdte meg előrenyomulását Kárpátalja visszavételére.

Ezután a csapattesteket a Tisza völgyéből Szlovákia keleti határaihoz csoportosították át. Feladatul azt kapták, hogy foglalják el az Ung völgyétől nyugatra fekvő területet a Zellő–Cirókafalu–Takcsány–Remetevasgyár–Szobránc–Sárosremete vonalig.

A felvonult magyar csapattest harci állománya összesen 20-25 ezer főből állt. A magyar csapatok arra hivatkoztak a szlovákoknak, hogy az ungvári vasútvonal nincs kellően biztosítva, ezért hadászati okok miatt húsz kilométerrel kénytelenek odébb tolni a határt. A magyar diplomácia indoklása az eseményekkel kapcsolatban az volt a támadás megindulásakor, hogy Szlovákia és Kárpátalja között soha nem volt kialakított és rögzített határvonal korábban, és az első bécsi döntés sem határozza meg pontosan Szlovákia keleti határait. Így a magyar hadvezetés feljogosítva érezte magát a vitatott területek megszállására.

Diplomáciatörténeti előzmények

1939. március 13-án Hitler magához rendelte Tisót, Szlovákia leendő államelnökét, és megkérdezte tőle: miért nem fordulnak nyíltan a cseh kormány ellen. Ha a szlovákok kikiáltják önállóságukat, úgy Hitler támogatja azt, ha nem, elfoglalják területeiket a magyarok.

A színjáték hatásosabbá tételére a Führer ekkor megkérdezte a birodalmi külügyminisztert, Joachim von Ribbentropot, nem óhajt-e valamit hozzátenni az elmondottakhoz. A náci diplomácia vezetője ekkor közölte: itt egy órákon, s nem napokon belüli döntésről van szó. Ezután a Führer és vendégei elé tett egy éppen akkor érkezett jelentést, amely magyar csapatösszevonásokról adott hírt a szlovák határ mellett.

A Hitlernél szerzett benyomások hatására 1939. március 14-én a szlovákok Tiso vezetésével kikiáltották az önálló Szlovákiát, amellyel Csehszlovákia formailag is felbomlott. Március 14-ről 15-re virradó éjjel Hitler Németországba rendelte Emil Háchát, Csehszlovákia államelnökét, ahol kikényszeríttette a beleegyezését abba, hogy a német hadsereg megszállja Csehországot. Hácha abba is kénytelen volt belemenni, hogy a cseh történelmi országrészeken a németek létrehozzák a Cseh-Morva Protektorátust. Kárpátalja azon részét, amelyet korábban a bécsi döntés Csehszlovákiának hagyott, most a magyarok kapták.

Március 15-én Magyarország formálisan elismerte Szlovákia szuverenitását. A történtekről Sztójay berlini magyar követ jelentésében olvashatunk: a „részünkről való gyors elismerés gesztus a szlovákok felé, és honorálása Hitler kancellár óhajának, hogy ne bántsuk a tótokat”.

A magyar támadás

Március 23-án reggel 5 óra 30 perckor a szlovák csapatokat teljesen váratlanul érte a magyar támadás. A csehszlovák hadseregből alakulófélben lévő szlovák hadsereg megpróbált ellenállni Kárpátalja vitatott részén, de a magyarok előrenyomulását nem tudták megállítani, csak lassítani. A szlovákok elsősorban az iglói repülőtéren lévő repülőegységeik bevetésével védekeztek. Március 23-24-én a szlovákok a magyar gyalogos és gépkocsioszlopokat alacsony repüléssel géppuskázták. 24-én a szlovák repülők, bombázták Ungvárt, Szobráncot és Nagybereznát. Szobránc fölött légi harc bontakozott ki. Ellencsapásként a magyar légierő alakulatai bombázták az Iglón tartózkodó ellenséges gépeket, amelyek közül sokat megrongáltak. Ezután a szlovák gyalogság megpróbálta a magyar alakulatokat kiűzni elfoglalt állásaiból, de vállalkozásaik kudarcba fulladtak.

A szlovák erők főparancsnokává Ferdinánd Čatlos tábornokot nevezték ki, aki március 23-án kiadta a parancsot „kerül, amibe kerül, azonnal meg kell állítani az ellenséget, és a határok mögé kell kergetni. Államiságunk létéről van szó, bizonyítanunk kell, hogy meg tudjuk védeni saját határainkat."

A határok nem voltak megállapítva?

Március 24-ére mintegy húsz kilométeres mélységű előnyomulás után a magyar seregtestek megállásra kaptak parancsot, ugyanis az addigra elfoglalt területsáv már elegendő volt az említett vasútvonal biztosítására. A szlovák kormány tiltakozó táviratot intézett a magyar külügyminiszterhez. Csáky az ügy haladéktalan kivizsgálását ígérte. Véleménye szerint, mivel a határok sohasem voltak megállapítva, ebből keletkezhetett valami lokális vita a két fél között.

Tüzérfelderítő járőr 1939-ben
©

Csáky március 24-én Beck lengyel külügyminiszternek a következő üzenetet küldte: „Németek és szlovákok heves tiltakozására csapataink előrenyomulását megállítottam egyrészt, mert nem akarom magyar-szlovák, vagy magyar-német viszonyt elmérgesíteni, másrészt, mert katonai szakértőink szerint stratégiai célt elértük.” 1939. március 24-én a szlovák katonai vezetés kiadta a parancsot a fegyverszünetre. A szlovákok a németek segítségét kérték a határkonfliktus elrendezésében, akik a magyar félnek adtak igazat, így a szlovák kormánynak nem maradt más választása, mint Berlin ajánlatát elfogadni, és a tárgyalóasztal mellé leülni a magyarokkal.

Ján Ambruš a szlovák légierők parancsnoka, 1939. március 25-én reggel Iglóra érkezett, azzal a céllal, hogy ellencsapást szervezzen Budapest és Ungvár célponttal. Szerencsére mire a gépek nagy része bevethető állapotba került, megérkezett a parancs a támadás leállításáról. Ennek ellenére a működő hadigépezetet menet közben nehéz volt felfüggeszteni. Néhány szlovák gép már csak Rimaszombat, Miskolc és Ungvár bombázása után értesült a fegyvernyugvásról, de az általuk okozott károk jelentéktelennek bizonyultak.

Budapest bombázása kiszélesítette volna a konfliktust

Nem elhanyagolható szempont, hogy egy Budapest elleni bombázás a két állam közti helyi konfliktus kiszélesedéséhez vezethetett volna. A szlovák légierők további fölösleges veszteséget okoztak volna maguknak, ugyanis a magyar főváros védelmére a hadműveletek idejére vadászrepülőket rendeltek. A magyar légelhárító ütegeket készültségbe helyezték egy esetleges támadásra fölkészülve. Budapest túl nagy célpont lett volna, a politikai és a közhangulat ijedtségén kívül komolyabb károkat nem tudtak volna elérni. Hadászati szempontból pedig az öngyilkossággal lett volna egyenlő, hiszen a határszakasz körül kialakult konfliktusra csak negatív hatást gyakorolt.

A korabeli dokumentumok alapján március 23. és 28. között a szlovák haderővel történt összeütközések során 25 halott és 56 sebesültje volt a magyar hadseregnek. A hadműveletek alatt 360 szlovák és 211 cseh-morva nemzetiségű katonát ejtettek foglyul. A határvonal pontos megállapítását egy vegyes tagságú határkijelölő bizottság tárgyalására bízták. A március 28-i tárgyaláson a felek megállapodtak az ellenségeskedés beszüntetéséről, és a két hadsereg között egy semleges zónát hoztak létre. Megállapodtak abban is, hogy a magyar csapatok a már elfoglalt állásaikban maradhatnak.

A szlovákok a magyar csapatokkal szemben 2-3 kilométerrel visszavonulást vállaltak. Igyekeztek elkerülni az egymás közötti összecsapásokat, valamint megállapodtak arról is, hogy a foglyaikat 48 órán belül kicserélik. Március 28-án a szlovák delegáció magyar területekre jelentettek be igényt kompenzációként, amit a magyar kormány visszautasított.

1939. április 3-án Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ felkereste Csáky István külügyminisztert, beszélgetésük során szóba került a Szlovákiával kialakult határ kérdése is. A német követ elmondta, hogy a szlovák kormány hozzájuk fordult támogatásért. Csáky a német követ kérdésére, hogy hajlandó e bizonyos területi engedményekre a magyar kormány, azt válaszolta, hogy ez elképzelhetetlen „ahová a magyar katona betette a lábát, ott marad”.

A magyar-szlovák határ megállapításáról szóló jegyzőkönyvet április 4-én írták alá. Magyarország megtarthatta a Szlovákiától elfoglalt, mintegy hatvan kilométer hosszú, és csaknem húsz kilométer széles sávot. A megszerzett területet a magyar hatóságok Kárpátaljához csatolták, aminek keretében 1944-ig maradt. Az 1945-ben újjáalakuló Csehszlovákiának le kellett mondania a Csap–Ungvár-vasút és az Ung vonaláról, mert attól 10-15 kilométerre nyugatabbra húzták meg a csehszlovák-szovjet, vagyis a mai szlovák-ukrán határt.

Óriási baklövés

A 74 községnyi, és 40-45 ezres, többségében szlovák és ruszin lakosú területnek a megszerzésével a magyar politikai vezetés óriási baklövést követett el. A magyar kormány a szlovák nép körében a korábban megszerzett jóindulatot – amit az államiságuk önállóságának elsőkénti elismerésével szerzett – elveszítette. Ez maga után vonta a két állam viszonyában a II. világháború végéig tapasztalható kölcsönös ellenszenvet és reciprocitáson alapuló sérelmi politikát.

1939: Adolf Hitler és Horthy Miklós Berlinben
©

Tiso kormányfő a németek által felajánlott védelmi szerződés aláírásával egészen március 23-ig várt, majd csak a magyar támadás megindulása után írta alá. A védelmi szerződéssel Szlovákia teljesen elvesztette függetlenségét, ennek következtében még az a minimális mozgástere sem maradt meg, mint más kisállamoknak Németország árnyékában, teljesen kiszolgáltatott csatlós állammá vált.

Németország politikája ebben a térségben arra irányult, hogy meggyengítse a különböző államokat, és ezáltal nagyobb befolyást szerezzen magának a régi szabály szerint: „Divide et impera” (Oszd meg és uralkodj!). A háború alatti időszakban a szlovák kormány végig attól rettegett, hogy a magyarok megszállják országukat, amivel a németek a feszültség fenntartása céljából többször ijesztgették is.

Végleg a németek karjaiba kergettük a szlovákokat

Utólag azt látjuk, hogy a magyar diplomácia önállósítani akarta magát a németektől Szlovákia ezen részének megszerzésében. Teleki és kormánya úgy gondolta – mivel a németek úgyis átlépték Szlovákia közigazgatási határait, és nem volt tudható, hogy milyen területeket tartanak majd meg maguknak – inkább Magyarországhoz kerüljön ez a stratégiailag fontos országrész.

Tettük eredménye az lett, hogy a szlovák kormányt végleg a németek karmai közé kergették. Így esélye sem volt annak, hogy Magyarország és Szlovákia a háború folyamán esetleg közös ellenállást fejtsen ki a németek ellen, egy erre alkalmas pillanatban (például 1944 nyarán vagy őszén). A németek a háború teljes időtartalma alatt állandóan azzal zsarolhatták mindkét felet, hogy ha nem engedelmeskednek parancsaiknak, akkor országuk területének egy részét kiszolgáltathatják ellenpartnerüknek.

 

A szerző az MTA Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Pécsi önkormányzat: Egyszerű trükkel több tízmillió közpénzt nyúltak le a POSZT szervezői

Pécsi önkormányzat: Egyszerű trükkel több tízmillió közpénzt nyúltak le a POSZT szervezői

Szerbiában 4 hetes lesz a téli szünet a járvány miatt

Szerbiában 4 hetes lesz a téli szünet a járvány miatt

Bevándorlási reformot és Trump egyes rendeleteinek eltörlését ígéri Joe Biden elnöksége első száz napjában

Bevándorlási reformot és Trump egyes rendeleteinek eltörlését ígéri Joe Biden elnöksége első száz napjában