Szabó M. István
Szabó M. István

Nem csak simán krimi, végképp nem egy szokásos akciófilm, pedig jó sokszor fröccsen a vér és az agyvelő a Sztálin-barokk díszletre. Aljas árulások, rettegésre épült házasság és egy sorozatgyilkos utáni nyomozás – ezek a csütörtöktől moziba került szuperprodukció, A 44. gyermek alkotóelemei.

Nem volt rajta ruha... Egy vonat nem tépi le az emberről a ruháját – mondja vérben és könnyben kocsonyává ázott szemekkel, az alázatos testtartásban mozdulatlanná merevedett édesanya a nyomozónak. Demidov, a férje bajtársa egy dossziéból olvassa fel a hivatalos jelentést (mely szerint a vonat ütötte el a 9 éves fiát) a szűk szobába összezsúfolódott népes rokonság előtt.

Közülük csak ő látta a megcsonkított holttestet is (sebészi pontosságú vágások, vízbe fulladtakra jellemző, bevérzett szemek), így pontosan tudja, hogy hazugságot olvas. Hazudik, és csak azért került az eset balesetként az aktába, mert amikor a pártállami tézis az, hogy "a Paradicsomban nincs gyilkosság", akkor aki mást mond, az hazaáruló. És az ilyet le kell tartóztatni, ki kell hallgatni, s ha mindent bevallott, tarkón lehet lövetni. Akkor is, ha az illető az ember évtizedes barátja. Vagy: pláne akkor.

A csütörtöktől mozikba került A 44. gyermek nem egy gyilkossági nyomozás története. Sokkal több halott gyerek is van benne, mint 44, de ez nem egy akciófilm és még csak nem is pusztán egy krimi. Inkább egy 137 percen keresztül nyomasztó, pszichéforgácsoló hangulatúra formált, a látványos akciók és hatásvadász megoldások helyett a lélek újjászületésének lehetőségeit boncolgató film a sztálini Szovjetunióból. E paranoid skizofréniáról – Koestler Sötétség délbenje, Salamov Kolimája és Szolzsenyicin bármelyik regénye után – nehéz újat mondani. A svéd rendező, Daniel Espinosa azért megpróbálja.

Furcsán hathat, de a történetmesélésben nincs amerikai típusú nyitás, a néző nem az első jelenettel, 1-2 perc alatt vonódik be a történetbe, és nincs ősbűn se. Csak szép lassan, már-már komótosan egymásra festett rétegekből építkezik fel a korhangulat, az ideológiai téboly és a benne láthatóan jól boldoguló főszereplő viszonyrendszerének megrajzolása. Lassan, aprólékosan, de egy pillanatra sem unalmasan vagy túlzón megrajzolt ez a kép. Inkább olyan végtelenül, oroszosan nagy. Ezért van, hogy miközben a 137 perc végig leköti a nézőt, több mint 50 perc telik el az első gyerekgyilkosságig.

©

A film pedig elég hosszú ahhoz, hogy mindent, ami fontos, úgy és akkor mondhasson el, amikor akarja. Több stációban válik teljesen érthetővé a kényszerfeleség, Léna hazugsága, de érdemes volna újranézni a film elejét is, ahol egyszer csak orosz akcentusúra vált az angol, és ez olyan jól sikerül, hogy ezzel együtt a történet is hitelesen szovjet-oroszra fordul. Meg azt is, ahogyan a sok apró, idegesítően hiányzó történetdarabkával – minthogy valójában mi történik Raisával (Lénával), amikor elutasítja az őt és férjét kopóként üldöző állambiztonsági tiszt telefonon tett ajánlatát (hogy visszatérhet a száműzetésből, ha az övé lesz), hogy Nesterov tábornokkal mi történik a házkutatást követően, mi célt szolgál az egész vakhűség-teszt, miért is menekül valójában az állatorvos, és hogyan is gyilkol a tettes stb. – a rendező végig a levegőben vibráltatja az érzést: bárkivel bármikor bármi (rossz) megtörténhet.

Az 50 millió dollárból forgatott amerikai-angol mozihoz Csehország és Románia még meglévő Sztálin-barokk épületei adták a háttérdíszletet; ez előtt zajlik a paradoxon elemeire bontása.

Komótosan, de kérlelhetetlenül atomjaira hullik az az "idea", hogy egy terrorra és a vélt összeesküvések bármi áron való bizonyítására épülő rendszerben sem tagadható meg egy elmebeteg gyerekgyilkos létezése. Ehhez Sztálinból direktben semmit nem kell megmutatni, még a képe se kellene a falakra. Elég az is, hogy a történetfolyamba az akkori Szovjetunióból kivont csipetnyi fűszereket hintenek Demidov őrnagy történetébe, lelkének újbóli megtalálásába.

©

Megvillan a vidéki rendőrségi lét üldözési mániája, egy pici egy moszkvai kisiskolából, és a deportáltakat szállító vagonbelső közönyéből is. Így még inkább érzékeltetni lehet, hogy a prizmát, amin keresztül ez az 1953-as világ a néző elé tárul, az állambiztonsági szerv (az MGB vagyis a volt NKGB, s a leendő KGB) teszi a látómezőbe. Ez az élet a hétköznapokban az utcai letartóztatásoktól, a kicsikart vallomások utáni kivégzésekig és az esti tivornyák arannyal futtatott pezsgőspohár-szájáig terjed. És ebben a közegben kerül porszem a gépezetbe azáltal, hogy a Tom Hardy által tökéletesen hozott államvédelmis nyomozónak a saját feleségét kell vizsgálnia – és kellene elárulnia.

Aki tehát egy pszicho-thrillert vár, vagy akciódús, látványos, nyomozásos, patikamérlegen mindent kicentiző és minden szálat elvarró amerikai filmet, az csalódni fog. Akkor is, ha effélével Espinoza egyszer próbálkozott; a Védhetetlen (2012) azonban elég rossz és lapos film, noha az imdb-n 6,8-at kapott. A 44. gyermek (és a rendező másik, korábbi mozija, a svéd alvilág működésének megértéséhez alapként hivatkozható Snabba Cash (2010) is) fényévekkel jobb film.

©

A Snabba Cash ráadásul megismertette a skandinávokat Joel Kinnamannal – akire most a gonosz Vaszilij szerepét osztotta. És ezzel meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy vajon miért nem csúszott el a szovjetuniós sorozatgyilkosos sztori azon a potenciális banánhéjon, hogy Gary Oldmantől Vincent Casselen át a Trónok harcából épp csak „kigyilkolt" Charles Dance-ig az összes nagy hollywoodi név most csak epizodista lehetett. Ez a mozi ugyanis attól és úgy nem lett amerikai – hanem helyette tényleg hihető módon: orosz –, hogy azt a skandináv krimikből ismert film- és sorozatsztárok vették a hátukra.

Kinnamannak a négy évad után jó érzékkel lezárt, amerikai The Killing című sorozat főszerepe hozta meg a nemzetközi ismertséget (amely a svéd Forbrydelsen amerikai, Siettleben újraforgatott verziója). De az övéhez bátran mérhető Raisáé – a Millenium-univerzum tetovált lányából évek óta amerikai produkciókba is rendre hívott Noomi Rapache-é (aki e filmhez hasonló módon, a Piszkos pénzben Tom Hardy szerelme, de a színésznő volt a Prometheus főhőse is). Mindehhez pedig a Q-ügyosztály nyomozópárosa, Fares Fares és Nikolaj Lie Kaas is külön-külön szerepekben tökéletesen asszisztál.

Az igazi gyerekzabáló

A 44. gyermek sztorija valóban nagyrészt megtörtént. Azért, hogy kiderült, a glasznoszty, illetve a Szovjetunió bukása okolható, mivel 1990-ben derült ki, hogy a kommunista birodalomnak is megvan a maga civil, állampolgári alapú sorozatgyilkosa. Egy tanár-mérnök ember, Andrej Csikatilo az ország déli részén vált a kisgyermekes családok rémévé, mivel 1978-1990 között vélhetően 65 gyereknél is többet gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel (1994-es kivégzéséig 53-at bizonyítottak rá). Csikatilo szexuális-kannibalizmusához köze volt az Elektricskához, vagyis: a vasúthoz is, de a férfi zömmel Ukrajnában és Üzbegisztánban gyilkolt, és a filmben látottakkal ellentétében, talán sosem járt Moszkvában.

A Csikatilo utáni nyomozásról és hajszáról egy dokumentumregény és egy film is készült. Utóbbit az HBO éppen nálunk forgatta. Az X-polgártárs (1995) azonban lényegében nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben (pedig abban is erőszakosan nyomatta a pártbüró, hogy: "A Paradicsomban nincs gyilkosság"), mert bár a film is leginkább a nyomozásra fókuszált (és ebben Stephen Rea alakításával sem volt semmi probléma) a kis költségvetés és a tévéfilmszerű keretek a sikerhez kevésnek bizonyultak.

A 44. gyerek könyvként egyszer már próbálkozott a magyar könyvpiacon: 2008-ban az Európa visszhangtalanul kiadta Tom Rob Smith regényét. A Gabo most, a film farvizén újból nekifut.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Több mint 33 millió forintból készült el egy másfél kilométeres poros út Zalában

Több mint 33 millió forintból készült el egy másfél kilométeres poros út Zalában

Megszünteti színitanodáját Gór Nagy Mária

Megszünteti színitanodáját Gór Nagy Mária

Nagy a titkolózás, de ez a táblázat már a Huawei Mate 30 Pro erejét mutathatja

Nagy a titkolózás, de ez a táblázat már a Huawei Mate 30 Pro erejét mutathatja

Tarlóstól Puzsérig minden főpolgármester-jelölt büntetést kapott

Tarlóstól Puzsérig minden főpolgármester-jelölt büntetést kapott

Guantanamóról szóló dallal tért vissza a Who

Guantanamóról szóló dallal tért vissza a Who

Orbán röhögve dőlhet hátra, míg Trócsányi legrosszabb napjai elé néz

Orbán röhögve dőlhet hátra, míg Trócsányi legrosszabb napjai elé néz