A Royal Society által nyilvánosságra hozott kutatás a hatvanas és a kétezres évek között vizsgálta a zenei trendeket és ezek hatását a populáris kultúrára. A vizsgálat, mely főleg zenei motívumok összehasonlító elemzéséből indult ki, három olyan évet jelölt meg, amely alapvető változásokat hozott a könnyűkultúrába: 1964, 1983, és 1991.

A tanulmány állítása szerint a hatvanas évekbeli brit invázió zenekarainak - Beatles, Rolling Stones, Kinks, Who - a popkultúrára gyakorolt hatását felnagyítja a közvélekedés, miközben az a hangzás, azok az akkordfűzések és egyéb más stíluselemek, amelyek e zenekarok dalait meghatározták, már léteztek az Egyesült Államokban.

A kutatók úgy vélik, igazán nagy hatást a hiphop gyakorolt a popkultúrára - főleg amióta a kilencvenes évek elején (a tanulmány az 1991-es évet említi) a rap átütő módon megjelent az amerikai slágerlistákon. A "brit tudósok" szerint ez a zenei műfaj minden másnál jobban átrajzolta a könnyűzenei klímát.

A kutatás következtetéseinek persze vannak kritikusai is. Mike Brocken, aki "Beatles-tudományt" tanít a liverpooli Hope egyetemen, úgy gondolja, hogy akkordok és zenei fordulatok mintázatainak analizálásból nem lehet efféle következtetéseket levonni.

"Az, hogy a Beatles mit kommunikált az emberek felé, teljesen független attól, hogy a dalaik a-dúrban vagy a-mollban voltak. A szemiotikai megközelítés nem ritmusképletekről és akkordokról szól. A legtöbb mértékadó zenei elemző egyébként megegyezik abban, hogy a Beatles nem is annyira innovátor, mint inkább zenei "szarka" volt - és ez egyáltalán nem kritika. A tagok, ahogy mi mindnyájan, mindenfélét hallgattak, amik aztán inspirálták őket."