A záróünnepélyen a Cinefest igazgatója, Bíró Tibor elmondta, hogy minden eddigi évnél többen látogattak el a fesztiválra idén. A díjazott alkotások nagy része aktuális témákat feszeget, akad köztük menekültekről, kulturális különbségekről és rabszolgaságról szóló film is.

Pressburger Imre-díj, a CineFest Fődíja: Mustang (rendező: Deniz Gamze Ergüven)

A Cannes-ból két díjat is elhozó török alkotás (ami producereinek hála idén Franciaország nevezése lesz az Oscarra) egy faluban játszódó felnövéstörténet, a központban öt lánytestvérrel. A filmről mi is írtunk a premiert követően: "Míg a lányok az európai divatnak megfelelő ruhákat hordanak, és a távoli világvárosról, Isztambulról álmodnak, addig nagyanyjuk és bácsikájuk egészen más jövőt képzel nekik. A keményvonalas muszlim értékrend ütközik egy szabadabb világfelfogással, és a lányok a maguk módján egy idő után meg is békélnek rájuk kényszerített sorsukkal".

Mustang

Cannes Film Festival

A rendező levélben köszönte meg az elismerést: “Kedves CineFest-szervezők! Köszönjük, hogy érdeklődők és nyitottak voltatok a világ többi része felé, más gondolkodásmódok felé. Köszönjük a zsűrinek a díjat. Nagy megtiszteltetés számunkra a Mustang kitüntetése. Üdvözletünket küldjük Isztambulból. Gondoltban veletek vagyunk Miskolcon ma este".

Zukor Adolf-díj, a CineFest Nagydíja: Tangerine (rendező: Sean Baker)

A fesztivál sztárja egyértelműen ez a technikailag és történetében is remek amerikai film, amit nem érdemes annyival elintézni, hogy ez az az iPhone-nal forgatott film. Korábban azt írtuk róla, hogy "Már témaválasztásában bátor és kompromisszummentes a Tangerine: két transzenemű prostituáltat, Sin Dee-t (Kitana Kiki Rodriguez) és Alexandrát (Mya Taylor) kísérhetjük végig Los Angeles egyik rossz hírű negyedében, karácsony napján. A valós történeteken, és nagyrészt improvizáción alapuló cselekményt az ő sziporkázó és kőkemény szlengben előadott párbeszédeik teszik igazán élvezetessé".

Tangerine

Cinefest

Dargay Attila-díj, a legjobb animációs filmnek: Limbo-Limbo Travel (rendező: Kreif Zsuzsanna, Zétényi Borbála)

Egy olyan világban, ahol a férfiakat jobban érdeklik az elektronikus kütyük, mint a kortársaik, egy csapat kiábrándult nő felszáll a Limbo Limbo buszra. Abban reménykednek, hogy egy messzi, egzotikus országban megtalálják a boldogságot. A bajszos férfiak törzse által lakott szigetre érkeznek. A találkozás felébreszti a nők primitív ösztöneit, akik fittyet hányva a civilizált viselkedési szabályokra, elkezdik üldözni őket, és készek még a természeti erőkkel is összecsapni, hogy elkapják a férfit.

Legjobb dokumentumfilm: Valami jobbra várva (rendező: Hanna Polak)

Hiába Moszkvában a legmagasabb az egy főre jutó milliárdosok száma, a világ legnagyobb szeméttelepe is e város mellett található. Ez a Szvalka. A barátságtalan helyet az orosz maffia irányítja. Itt él a kis Yula anyjával, barátaival, és sok-sok sorstársával. A mindennapok nagyon kemények a Szvalkán, de az emberség, a szépség a legváratlanabb helyeken bukkan fel. Yulának minden vágya, hogy elszabaduljon erről a helytôl, és bármi áron, de megváltoztassa az életét. A Valami jobbra várva 14 éven át követi a lány sorsát és küzdelmét egy jobb életért.

Közönségdíj: Tangerine (rendező: Sean Baker)

A fesztivál látogatóinak szavazatai alapján is kijelenthető, hogy a transznemű prostituáltak voltak a Cinefest sztárjai.

Tangerine

Magnolia Pictures

Legjobb kisjáték- és kísérleti film: Figyeljenek! (rendező: Hamy Ramezan, Rungano Nyoni)

A film nagyon erős vizuális és narratív eszközök segítségével, egy konkrét helyzeten keresztül mutat be olyan témákat, mint a paternalizmus, az elszigeteltség és kulturális nehézségek.

Nemzetközi Ökumenikus Zsűri díja: Superwelt (rendező: Karl Markovics)

A férjezett bolti eladó, Gabi Kovanda, élete a családja és a munkája körül forog, mígnem egy nap minden megváltozik. Hirtelen megjelenik valaki az életében, valaki, akivel futólag már ismerték egymást: Isten! A Superwelt Isten és a világ története: egy világé, amelyben a főhős egy pénztárgép mögött áll, és amelyben a sosem látott és hallott Isten mindenütt jelen van. A Superwelt olyan, mint egy kisebb csoda.

A rendező videóüzenetben köszönte meg a díjat. Karl Markovics kiemelte: már második alkalommal kapta meg Miskolcon az ökumenikus zsűri díját. 2011-ben Lélegzés című filmjéért négy díjat is nyert a Cinefesten, így igazi miskolci fesztivál-veteránnak számít.

Superwelt

Thimfilm / Petro Domenigg

Nemzetközi Ökumenikus Zsűri különdíja: Miért én? (rendező: Tudor Giurgiu)

A fiatal és ambiciózus ügyész, Chritian maga is meglepődik, mikor egy igen érzékeny ügyet bíznak rá: korrupcióval vádolt idősebb kollégája ellen indul eljárás. Az ügy, ami ugródeszka lehetett volna karrierjében végül pont ellentétes hatást kelt. A vádlott ragaszkodik ártatlanságához, de Christiant felettesei arra kényszerítik, hogy állítsa bíróság elé a férfit – akár megfelelő bizonyítékok hiányában is. Giurgiu radikális, keserű víziója egy zűrzavaros országot tár a szemünk elé, ahol a mindenható állam hallgatásba burkolózik, ha a törvényhozói és végrehajtói hatalom egymásnak falaz. Az egyénnek választania kell: vagy fejet hajt és éli a maga életét vagy azt kockáztatja, hogy örökre a süllyesztőbe kerül.

FIPRESCI-díj: Aferim! (rendező: Radu Jude)

1835, Kelet-Európa. Két lovas poroszkál Havasalföld kietlen vidékén, Costandin, a csendőr, és a fia. Egy ’cigány rabszolgát’ keresnek, aki megszökött nemes urától, de a kalandok azután sem érnek véget, hogy megtalálják Carfin-t a ’rabszolgát’, sőt. Fekete-fehér balkán western, ami meglepően hitelesen kelti életre az akkori zűrzavaros időket és olyan tematikus ívet rajzol, mely egészen a jelenig ér. A román új hullám vezéralakja, Radu Jude és műve a legjobb rendezőnek járó Ezüst medvét kapta idén a Berlinálén.
Radu Jude már volt a miskolci Cinefesten 2012-ben, amikor a Mindenki a Mennybe megy című filmjéért szintén FIPRESCI-díjat kapott.

A rendező videóüzenetében kiemelte, rendkívüli érzés egy olyan országtól elismerést kapni, amire felnéz – kivéve Orbán Viktor veszélyes politikáját. Az üzenet hangos nevetést és tapsvihart váltott ki a gála közönségéből.

C.I.C.A.E. – Artmozik Nemzetközi Szövetségének díja: Mediterranea (rendező: Jonas Carpignano)

Afrikából indulnak, a szemük előtt Európa lebeg. Üres kézzel jönnek, másuk sincs, csak az álmaik. A jobb élet reménye hajtja őket végig sivatagokon és óceánokon. Van, hogy bekerülnek a hírekbe – például ha a hajó elsüllyed útközben, vagy ha a rendőrség még a másik oldalon elkapja őket – de általában ezek a bevándorlók láthatatlanok maradnak, pedig egyéni életsorsuk hihetetlen történeteket kínál.