A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A hazai független színházak élvonalába tartozó PanoDráma érzékeny társadalmi témái – például a sajóbábonyi eset, a közoktatás szétverése – mellett elsősorban munkamódszeréről és előadásainak formáiról ismert. Erről itt írtunk többet.
Ezúttal hozott anyagból dolgozik a csapat. Csalog Zsolt Doku56 című interjúkötetéből választotta ki a Keserű boldogság című interjút Jancsó Líviával, aki az amerikai nagykövetségen dolgozott a forradalom idején.
„Hajnalban, úgy három és négy óra között álmomból ébredtem. Arra riadtam fel, hogy óriási csörömpöléssel EGY TANK megy a Szabadság téren. Jön hozzám a minister sofőrje, rohanva: „Nagyságos asszony, nagyságos asszony! Jön a hercegprímás úr!”
Csalog interjúalanya nemcsak a magyar történelem egyik legfényesebb pillanatát látta közvetlen közelből, hanem besúgóktól körülvéve titokban legépelte Mindszenty hercegprímás emlékiratait, letartóztatták, faggatták, fenyegették, majd elengedték, utóbb internálták, ott is igyekeztek megtörni, határozatlan időre magánzárkába csukták, a körlet névsorából törölték, majd mégis elengedték, hogy aztán kitelepítsék. Lívia pedig minden szabadulása alkalmával rohant vissza az Egyesült Államok nagykövetségére, dolgozni.
Jancsó Lívia nem tekinti magát hősnek, Jancsó Lívia egyszerűen nem hajlandó félni. A legfenyegetőbb kérdésekre a legnagyobb természetességgel válaszol, hitelesen mond igazat, és hitelesen hazudik a pribékeknek.
Minden életveszélyes feladatot “természetesen” vállal. A besúgást “természetesen” nem vállalja. Nem véletlenül veszi védőszárnya alá a nagykövetség ezt a kivételesen bátor asszonyt: internálása idején is félreteszik neki fizetését, hatalmas ajándékkosárral várják valahányszor hazatér, csomagot küldenek a kitelepített címére, s közbenjárnak a hatóságoknál a legveszélyesebb pillanatokban. Végül pedig elintézik, hogy világútlevelet és egyesült államokbeli menedékjogot kapjon. Jancsó Lívia 1962-ben megérkezik New Yorkba, utóbb elmeséli történetét az etnográfus, író Csalognak, aki 1984-es kötetében öt másik gyöngyszemmel együtt közreadja.
„Magánzárkába tettek. Majdnem két hónapig voltam ott. A cellám ablaka a börtönudvarra nézett, ott voltak az akasztófák. És akkoriban sűrűn volt akasztás.”
A PanoDráma bemutatja:
Csalog Zsolt: Keserű boldogság
Hétköznapi hősök/1: Jancsó Lívia
szcenírozott felolvasás, verbatimszínház vendéganyagból a Sufniban
2015. október 15-én, 22-én és 23-án 19.15-kor
Jegyvásárlás itt.
