szerző:
Simon Rita
Tetszett a cikk?

Cheik Lo, a szenegáli zenemágus koncertjével vasárnap befejeződött az ötnapos, rangos világzenei vásár Budapesten. A WOMEX Budapest átadta a stafétát Santiago de Compostelának, és lekerülnek lassan az ideiglenes WOMEX-megállók a 2-es villamos útvonaltérképéről.

A színpadon három lány áll. Az egyik kezében ütemesen berreg az elektromos tésztagyúró, a másik retket reszel ritmusra, a harmadik a késével üti a taktust a kisdeszkán. „Amikor szénát hoztál a mezőről, kútba esett a gyűrűm..“ – éneklik lengyelül. Semmi félreértés, nem újabb Pintér Béla-darabról van szó, a Müpa Duna-színpadán énekel népi ihletésű dalokat a háromtagú Sutari leánykórus. A nagytermet akár két cimbalom is teljesen megtölti, máskor egyszálének is elég autentikus kínai pi-pával, a közönség mégsem fér be, a lépcsőn ül. „Kérem csak a lépcső bal oldalán üljenek – mondja kedvesen a Müpa egyik hostesse –, a jobb oldalon helyet kell biztosítanunk a ki-be mászkálóknak.“ A hallgatóság pedig kellően izeg-mozog. Nehéz is követni a tömött programot, mert mindenképpen bele kell hallgatni a Herczku Ági Band koncertjébe, de a kínai Wu Mant és a nyugat-szaharai Aziza Brahimot is el kellene csípni. Aztán pedig irány a Müpa melletti üres téren felhúzott sátor ikerszínpada. „Szeretitek a korrupciót? Én gyűlölöm. Megfájdul tőle a fejem. A korrupció olyan, mint a halpiac. Welcome to my fishmarket.. „ invitálja a hallgatóságot az indiai Tritha Electric énekese, és gitárján már fel is csendülnek a halkofák első ajánlatai, a dobos pedig el is kezdi a licitálást.

Sutari
fotó: Piotr Spigiel

A WOMEX történetében még nem voltak ilyen izgalmas helyszinek – mondták a holland stand kiállítói a Bálnában. A vásári épületbe élet költözött, a helyiek szerint a Bálna most találta meg igazi funkcióját. „Végre nem egy kockaalakú, túlméretezett, ürességtől kongó szokványos vásári épületben kellett tartani a konferenciát“ – mosolygott a network roomba igyekvő indiai előadó.

A Bálna most teljesen hű a földszinti információspult „welcome diversity“ feliratához. A 90 országból érkező 3000 professzionális zenész, manager, fesztiválszervező otthonosan mozgott a szintek között. Az emeleteket fel lehetett osztani témák és égtájak szerint: a másodikon voltak a skandinávok, lentebb az afrikai zenestandok, középen vegyítve a spanyolok és latin-amerikaiak, a földszinten film- és koncertterem. Itt zajlottak a daycase-koncertek, a meetingek nagy része, valamint a hivatalos stafétaátadó is.

A résztvevők elégedettek a helyi rendezéssel, hiányoztak a szokásos malőrök. A wifi, az ebédek és a kávék nagyon rendben voltak, a Bálna levegős volt és napfényes. A hangosítással sem volt gond, és a helyi stáb nagyon rugalmasan igazodott az előadók igényeihez. Csak csütörtök este volt kisebb sorbanállás a karszalagokért a Müpában, de még ez is a szokásos várakozási időn belül zajlott.

Jacob Crawfurd

A Müpa színpadjai a WOMEX ezévi logójának kristályszerű színeiben fénylettek. „Olyan érzésem volt, mint Alíznak csodaországban“ – mesélte a színpadról lejövő Aziza.

„A termek akusztikája kifogástalan és áthallás sem volt a színpadok között, pedig a 45 fellépőhöz még három átmeneti színpadot is be kellett üzemelnünk“ – mondták a berlini WOMEX-esek.

„A Müpa esti koncertjeire minden jegy elkelt. Hat éve nem volt ilyen látogatott a WOMEX – meséli lapunknak Weyer Balázs, a Hangvető munkársa – és a Müpának is jót tett a színes, farmeres, népviseletes és rasztafrizurás teremről-termemre járkáló, zenerajongó közönség. Még a rendszeres WOMEX-ezők is dicsérték a helyszíneket, az izgalmas programot, a vendégeket a Müpából az A38-as hajóra szállító kishajót pedig felírják a „best of WOMEX“-listára.“

A szervezők egyébként azt is elmondták, hogy az utóbbi napokban  többször szerepelt a WOMEX, Budapest a külföldi televízók híreiben, mint a hazai tévéhiradók képernyőjén.

Meglepő módon a helyszínre érkező magyar tévéstábok elsősorban a hazai előadókkal foglalkoztak, pedig ők máskor is elérhetők. Egy haiti vagy togói csapatot azonban nem lehet máskor kereskedelmi alapon gazdaságosan elhozni Budapestre, csak egy WOMEX-keretében.

Kérdés, hogy mi ennek az oka: büszkék vagyunk a nemzetközileg is rivaldafénybe került zenekarainkra, vagy még mindig ismeretlenek és idegenek az európán kívüli zenei stílusok. Mindenesetre aki kilátogatott a WOMEX-re, az öt nap alatt beutazta a fél világot.

fotó: Jacob Crawfurd
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!