szerző:
Balkányi Nóra
Tetszett a cikk?

Charlie Kaufman új filmje animáció, 17 éves kor alatt nem ajánlott, főszereplője jellegtelen, története pedig gyakorlatilag nincs. Az Anomalisa megnézése után az élet hiábavalóságán töprenghetünk fátyolos tekintetünket a szmogos láthatárra vetve, miközben a távolban varjúk kárognak. De megéri.

„Egy férfi küzdelme azzal, hogy képtelen más emberekkel kapcsolatot teremteni.”  Egy mondatban így írja le a bemutatás előtt álló, velencei nagydíjas bábfilmje sztoriját a forgatókönyvíró-rendező Charlie Kaufman. És valóban. Főszereplője, Michael Stone ügyfélszolgálatos szakember, aki elvileg abból él, hogy másokkal beszéljen, de valójában senkivel nem tud beszélni. Kellemetlen.

Milyen szép időnk van ma

Michael nem érdekes (hangját az a David Thewlis adja, a Harry Potter-filmekből lehet ismerős Remus Lupinként). Nem néz ki jól. Nem is igazán okos, csak latin szavakat is használ. Az élete elég szar. Michael összesen egy jelenetben szimpatikus. Mikor a zuhanyrózsával veszekszik, mert túl forró a víz.


Az Anomalisa Michael világáról szól, de nem csak megcsömörlött, középosztálybeli, fehér, ötvenes férfivel azonosulni tudók érezhetik, mennyire fájó igazságokat fogalmaz meg. Kaufman filmje közhelyek nélkül beszél olyan alapélményekről, mint az emberi kapcsolatok bonyolultsága, az életek elvesztegetettsége vagy – ez van – a minden embert mozgató szeretetvágy.

Realitásával úgy hasonlít jó dokumentumfilmekhez, vagy a Richard Linklater-féle, évek alatt forgó, szintén szaggatóan életszerű munkákhoz (lásd a Sráckort vagy a Mielőtt-sorozatot ), hogy végig az összevarrás helyét is magukon viselő bábokat mozgat.

Kettő kivételével ráadásul a figuráknak az arca és a hangja is ugyanolyan. Ennek oka a film forrásaként szolgáló, létező Fregoli-szindróma, aminek amúgy nincs sok köze a ruhaszárításhoz. Az ebben a ritka téveszmében szenvedők azt hiszik, az őket körülvevő sokféle ember valójában ugyanaz a valaki, csak mindig álcázza magát. Michael mindenkit ugyanolyannak lát, akik egyforma hangon beszélnek hozzá. Ezt a harmadik hangot Tom Nooan hozza zseniálisan, akár kisgyerekről, rezignált taxisofőrről vagy kihívó nőről van szó (Noonan amúgy Kaufman előző filmjében, vagyis első rendezésében, a 2008-as Kis-nagy világban is játszott).

Szervusz, kérlek, hogy vagy mindig?

Michael írt egyszer egy sikeres könyvet ügyfélszolgálatosoknak. Segíts magadon, hogy másoknak segíthess típusút. A könyv utaztatása mellé motivációs beszédeket tart, olyan coelhói tanácsokkal, mint hogy „ha mosolyogva telefonálsz, akkor a hangod is mosolyogni fog”. Az egyik útján egy napra Los Angelesből Cincinnatibe repül. A film első részében filmen ritkán látható, hétköznapi dolgokat tesz. Zenét hallgat. Taxit hív. King-size ágyat kér. Kimegy jégért. Rágyújt. Vécézik.

Aztán jönnek az emberi viszonyok. Michael régi szerelme, a cincinnati Donna – a film első lélekölő jelenete a vele való telefonbeszélgetés. Miután a Donnával való találkozó végül tökéletesen bénán üt ki, a néző már túl van egy jó adagnyi gondolaton az életben ritkán előforduló, igazán szép kapcsolódások fájdalmas elvesztéséről. Ezután indul el a Lisa-vonal (Lisa hangja Jennifer Jason Leigh, aki például a soron következő Tarantino-film női szereplője). Michael  depressziójából idegösszeomlásig jut, mikor meghallja Lisa hangját – az egyetlen másféle hangot.

Lisa nem túl okos, de annál bájosabb, és a film egy pontján a Girls Just Wanna Have Fun című opuszt olyan átéléssel adja elő, hogy most már korábban fel nem fedezett mélységeket tulajdonítunk a dalnak. Michael és Lisa között olyan valami alakul, ami átütő, életnek értelmet adó szerelemélménynek tűnik – de végül ez is elveszik. A film R-besorolást kapott (az amerikai rendszerben ez a legdurvább előtt eggyel álló fokozat), leginkább egy explicit szexjelenetért. Hiába csinálják bábok, ez a pár perc életszerűbben ábrázol szexualitást, mint a legtöbb hollywoodi tömegfilm.

 

És, a gyerekek hogy vannak?

Az, hogy a forgatókönyvíró Charlie Kaufman új filmje hét év után egészestés bábanimáció lett, legalább annyira érdekes és örvendetes dolog, mint hogy azt az Anilogue Animációs Filmfesztivál a Los Angeles-i bemutató előtt két hónappal Budapestre tudta hozni (a film fesztivál premierje szeptemberben volt Torontóban).

A múlt heti vetítés előtt az egyik szervező lelkesen mesélte, milyen durva szerződéseket kellett kötni a forgalmazó Paramounttal, és hogy az arra hivatott emberek éjjellátóval figyelik a közönséget, nem rögzít-e épp valaki. A hype persze rétegnek szól. A Kaufman-filmek hangulata, humora és esztétakönnyeket provokáló metázása nem könnyen befogadható.

Az a film például, ami az írót a térképre rakta, az 1999-es John Malkovich menet arról szól, hogy egy alagúton keresztül bárki John Malkovich fejébe bújhat. A szintén Spike Jonze által rendezett Adaptációt tényleg megérteni pár napos meló, de a Makulátlan elme örök ragyogása sem elalvás előtti Sudoku.

És kiemeljük megint: az Anomalisa bábfilm. A bábnál pedig talán csak a bohócok félelmetesebb dolgok. Mivel a film témája az elidegenedés, a magány, a bénultság és a hiábavalóság, az eszköz telitalálat. Pedig nem is a John Malkovich miatt bábbecsípődésesnek mondható Kaufmannak jutott eszébe. Az Anomalisa hosszú utat járt be.

Tíz évvel ezelőtt készült el a színpadra írt eredeti verzió, amit ugyanazok a színészek játszottak, mint akikkel most az animáció is elkészült. A Francis Fregoli álnéven írt darab animáció-változatát Kaufman egy barátja, Dino Stamatopoulos producer képzelte el először. Stamatopoulonak (aki Alex „Star-Burns" Osbourne a Communityből) történetesen van animációs stúdiója is. Ő hozta be a projektbe rendezőnek Duke Johnsont, akivel aztán együtt jártak Kaufman nyakára az ötlettel.

Johsnon elmondása szerint Kaufman csak annyit reagált, hogy „aha, oké, hát tudjátok, ha találtok rá pénzt, csináljuk”. A pénz végül többek között közösségi finanszírozós Kickstarter-kampányból érkezett: a lelkes emberek több mint 400 ezer dollárt dobtak össze (a támogatók, akik ehhez hozzájárultak, szerepelnek is a stáblista végén). Végül 2012-ben kezdődött a három évre nyúló forgatási folyamat, amiben naponta két másodpercnyi anyagot tudtak haladni a készítők. Johnson elmondása szerint például a szexjelenetet hat hónapon keresztül rakta össze, hogy a dolog hihető, és ne nevetséges legyen.

Az Anomalisa után valószínűleg elmenekülnénk a világ elől, például Jonh Malkovich fejébe egy alagúton keresztül. De ha derűsebb, és közben zseniális bábmozit néznénk, ott van Wes Anderson A fantasztikus Róka úrja is.

 

Az Anomalisa januártól látható, már ott, ahol forgalmazzák. Nálunk a UIP-hez tartozik a film, de kérdésünkre elmondták, nem tervezik bemutatni.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!