Furcsa hónap ez a december, az amerikai mozikban már bemutatják Tarantino, Iñárritu és Spike Lee új filmjeit, amik hozzánk legkorábban januárban érkeznek, míg olyan alkotásoknak most lesz a premierje a tengerentúlon, amik a magyar mozikból már kifutóban vannak (Macbeth) vagy már nem is vetítik (45 év). És a Saul fiát is csak most kapják meg az amerikaiak.

Ehhez képest a hazai kínálat a néhány időben érkező megaprodukción kívül az őszi filmnapokról hátramaradt európai művészfilmekről, animációs kedvencekről és gyanúsan eldugott magyar filmekről szól decemberben.

1. Dinó tesó (december 3.)

2015 az első olyan év az éppen húszéves Pixar stúdió (amelynek az eddigi összes alkotását rangsoroltuk ebben a 15-ös listában) fennállása óta, amikor két filmet is moziba küldenek. A zseniális ötletre alapozó Agymanók elsöprő sikerének eredménye akár még egy legjobb filmes Oscar-jelölés is lehet, a Pixar-féle "egy kicsit a gyerekeknek/egy kicsit a felnőtteknek" kettőséget nélkülöző Dinó tesó viszont inkább csak a kisebbek körében lesz majd nagy sláger.

A tényleg szemkápráztatóan életszerű animációval készült film azon elmélkedik egy sort, hogy mi történt volna, ha az a bizonyos meteor elkerüli a Földet, és a dinoszauruszok sosem pusztulnak ki. Az Arlo nevű dinó egy balesetben elveszti édesapját, és otthonától távol ragad, a visszaúton pedig a sok kétes élőlény közt csak egyvalakiben bízhat: a Pötty nevű ősember fiúban.

2. Ragyogó nekropolisz (december 3.)

Az emberpróbáló névvel megáldott thai rendező, Apichatpong Weerasethakul sosem tartozott a legegyszerűbb filmesek közé – korábbi filmjeinek is olyan kacifántos címei voltak, mint a Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire vagy a The Adventure of Iron Pussy, aminek a fordítására most nem vállalkoznék.

Cannes-ban bemutatott idei alkotása a legrangosabb év végi listán, a Sight & Sound magazin összesítésén az év ötödik legjobb filmjeként szerepel (ez az, ahol a Saul fia a 8. lett). A Ragyogó nekropolisz egy középkorú háziasszony története, aki egy klinikán felügyel egy éppen terjedő járvány következtében kómába esett katonát, majd egy médium segítségével elkezdi látni a férfi különös álmait – ebben valószínűleg a klinika alatt húzódó ősi, mitikus helyszín is közrejátszik.

3. Szerdai gyerek (december 3.)

A Saul fia cannes-i sikere előtt a Filmalap-éra legnagyobb sikereit a 2014-es Karlovy Vary-i filmfesztiválon érte el – itt mutatkozott be a 21. század legjobb magyar filmjei közé is beválasztott Utóélet és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is, mégis Pálfi György Szabadesése volt az, amely három díjat is nyert a cseheknél – tekintve, hogy a három film közül csak Pálfié indult a versenyprogramban.

Idén Horváth Lili elsőfilmje nyerte az East of West szekció fődíját, emellett egy kritikai zsűri is elismerésben részesítette a filmet, ami egy állami gondozásból frissen kikerült, 19 éves lány (Vecsei Kinga, élete első szerepében) történetét mutatja be. A felelőtlen, önsorsrontó Maja azért harcol, hogy négyéves fia felügyeleti jogát megszerezze, közben pedig egy szokatlan új szerelemre is talál. Az újonc Vecsei mellett feltűnik a filmben Thuróczy Szabolcs (a vele készült interjúnkat itt olvashatja), Börcsök Enikő és Nagy Ervin is. A Szerdai gyerekkel a HVG múlt heti, 48. számában is foglalkoztunk.

4. Kosok (december 10.)

Nem kell különösebben indokolni, hogy miért működnek jól a téli szezonban a csendesebb skandináv filmek. Elég csak az elmúlt évek terméséből O’Hortent vagy az Északot említeni. A magyar közönség amúgy is vevő az északi humorra és történetmesélésre, de az izlandi alkotások még így is külön kategóriát képviselnek a minőségi skandináv filmgyártásban. Így aztán ha valaki intimebb moziélményre vágyik a Star Wars mellett, akkor a Kosokban nem fog csalódni.

A Kosok egy birkatenyésztő testvérpárról szól, akiknek negyvenévnyi rossz viszony után kellene kibékülniük egymással, ha nem akarják teljesen elveszteni nyájaikat. Ez persze csak a felszíne a történetnek, hiszen itt sokkal többről van szó: hogyan lehet megbocsátani évtizedes viszálykodás után a másiknak, már ha lehet egyáltalán. De ha valaki komor drámára számítana, azt megnyugtathatjuk: ahogy egy izlandi filmtől el is várjuk, szénfekete humorral tálalják ezt a végtelenül egyszerű történetet.

5. A tenger szívében (december 10.)

Ron Howard (Apollo-13, Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód) rossz filmet már rendezett, csúnyát még nem – így ha az erősen Oscarra gyúrt A tenger szívében nem is lesz egy filmművészeti remekmű, a látványra valószínűleg nem fogunk panaszkodni. A film azt a hajókatasztrófát járja körül, ami alapján Herman Melville megírta a Moby Dick című regényét.

Az Essex nevű bálnavadászhajó 1820-ban esett egy hatalmas bálna áldozatául, a balesetet követően pedig még sokáig hánykolódott a tengeren a személyzet, a túlélésért küzdve. A főbb szerepekben Christ Hemsworth, Cillian Murphy, Benjamin Walker, Ben Whishaw és Brandon Gleeson látható.

6. Hajnali láz (december 17.)

Gárdos Péter korábbi, saját forgatókönyveiből rendezett filmjei (Szamárköhögés, A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire) után a 21. században áttért a magyar irodalom nagyjainak adaptálására – Lázár Ervin novelláiból Porcelánbaba címmel készített filmet, majd KosztolányiTréfáját vitte vászonra. Most nemcsak hogy visszatért saját írásaihoz, de a szülei lenyűgöző történetéből írt könyvét filmesítette meg. A két szülő, Miklós és Lili a bergen-belseni koncentrációs táborból kiszabadulva egy-egy svéd rehabilitációs táborba kerül, majd egymástól több száz kilométerre, teljesen ismeretlenül levelezni kezd.

Gárdos tavaly így mesélt nekünk a filmről: "Ez a történet arról szeretne szólni, hogy a halál után is van élet, és hogy szigorúan tilos feladni. Arról szeretne szólni, hogy a szerelemhez nem csak jogunk van, hanem bizonyos körülmények között kötelességünk szerelmesnek lenni. Hogy a csodák itt vannak velünk, bennünk". A film a korábbi Oscar-esélyekről való pletykálgatás után kissé eltűnt, majd egy görög fesztiválon tartották a premierjét, hogy aztán itthon a Star Wars-szal egy napon mutassák be.

7. Star Wars: Az ébredő Erő (december 18.)

Mit lehet még elmondani a legújabb Star Wars-filmről? A több mint egy éve futó marketingkampány olyan sikeresen fokozta az amúgy sem alacsony szinten lévő izgalmakat, hogy a jegybevételi rekord szinte magától értetődő. Ráadásul annak ellenére, hogy már könnyen úgy érezhetjük, az egész filmet láttuk az előzetes- és tévészpot-cunaminak köszönhetően, még csak alig hat és fél percnyi mozgókép került ki J.J. Abrams filmjéből, az is leginkább annak első harmadából-feléből.

Az eredeti trilógia főszereplői (Han, Luke és Leia, valamint Csubakka, C3PO és R2D2) mellett teljesen új gárda kerül a középpontba a Jedi visszatér után 30 évvel játszódó történetben. Finn (John Boyega), Rey (Daisy Ridley) és Poe Dameron (Oscar Isaac) mellett a BB-8 nevű labdadroidért szurkolhatunk majd, míg a sötét oldalt Kylo Ren (Adam Driver) és az eddig még nem látott Snoke fővezér (Andy Serkis) képviseli. A további szerepekben sem kisebb neveket láthatunk, Phasma kapitányt a Trónok harcából ismerős Gwendoline Christie, az űrkalóz Maz Kanatát az Oscar-díjas Lupita Nyong'o, a gonosznak tűnő Hux tábornokot pedig Domhnall Gleeson alakítja, és Max von Sydownak is jutott egy eddig tisztázatlan szerep.

További Star Wars 7-tel kapcsolatos cikkeink közt itt böngészhet

8. Ifjúság (december 24.)

Paolo Sorrentino-filmet tényleg csak moziban szabad látni. Elég megnézni a fellinista rendező előző nagy sikerének kezdőjelenetét, hogy ez világosan kiderüljön. Az olasz mozimágus már korábban is próbálkozott angol nyelven amerikai színészekkel, de amíg a Sean Pennel forgatott Helyben vagyunk (This Must Be the Place) megosztó alkotás lett, addig az Ifjúságot imádta a kritika.

A cím persze olyan sorrentinósan becsapós (A szerelem következményei címmel ezt a poént már a csúcsra járatta) mert az Ifjúság jókora adag humorral és szórakozató intellektussal mesél az öregedésről. A két főszereplő, Michael Caine és Harvey Keitel párbeszédeit öröm nézni: a két karakter Thomas Mann Varázshegyét idézően hosszú hegyi sétákon szórakoztatja/szekálja egymást, miközben minden egyes pillantásukkal – még utoljára – nagyokat kortyolnak a körülöttük zajló életből. Az Ifjúság szándékosan lassú tempójú, igazi hangulatfilm, de még így is úgy érezhetjük, muszáj újra megnézni, hogy több mindent felfogjunk belőle.

9. Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts film (december 24.)

A nálunk leginkább csak cuki kutya-kisfiú párosként ismert karakterek Amerikában legalább olyan kultikus képregényhősök, mint a franciáknál Asterix és Obelix. Charles M. Schultz 1950-től egészen 2000-ig írta és rajzolta a pár kockás történeteket, Snoopy és Charlie Brown így összesen több mint 17 ezer rövid sztorit élt meg.

A Peanuts család többi tagjával együtt most egy 3D-s mozifilm erejéig jelennek meg, így a Star Warsra még nem érett kicsiket is lesz mire vinni karácsonykor. A film bekerült az animációs Oscarra nevezett alkotások 16-os listájára is, úgyhogy a kedves történet mellett valószínűleg a minőséggel sincs nagy gond.

10. Tangerine (december 24.)

Az utóbbi évek legkülönlegesebb karácsonyi filmje kétségkívül ez a szinte végig csak egy iPhone-nal forgatott független film. A miskolci Cinefesten tartott magyar premier után már lelkendeztünk amiatt, hogy valamelyik hazai forgalmazó fantáziát látott a Los Angeles rosszhírű negyedébe kalauzoló filmben, hiszen a Tangerine akár még trendteremtő is lehet a fiatal filmesek körében.

Már témaválasztásában bátor és kompromisszummentes a Tangerine: két transznemű prostituáltat, Sin Dee-t (Kitana Kiki Rodriguez) és Alexandrát (Mya Taylor) kísérhetünk végig karácsony napján. A valós történeteken és nagyrészt improvizáción alapuló cselekményt az ő sziporkázó és kőkemény szlengben előadott párbeszédeik teszik igazán élvezetessé. Ráadásul mivel jól ismerik a prostik, stricik és dílerek uralta környék hétköznapjait, egyszer sem tűnik hamisnak a játékuk – írtuk korábban a filmről, és ezt az állításunkat azóta is tartjuk. Filmínyenceknek kötelező karácsonyi program.

11. Holtpont (december 31.)

A hollywoodi trendek közül az egyik legbosszantóbb az a szemérmetlen tendencia, miszerint minden kultikus, potenciális bevételt hozó filmet újra kell forgatni a mai generációk számára. Ez lesz hamarosan a Szellemirtókkal, az alig tizenöt éves Mementóval, de már készül az új Jumanji is. És sajnos erre a sorsra jutott az 1991-es Holtpont is, amiről széles körben elfogadott ténynek számított, hogy Keanu Reeves és Patrick Swayze nélkül nem lenne az, ami.

A szörfös-bankrablós sztorit ráadásul sikerült a legdurvább módon átformálni 2015-re: egyszerű szörfösök helyett extrémsport-fanatikusok lesznek a főszereplők, lesz itt snowboard, sziklamászás, motocross és szabadesés is, egyértelműen a látványra mentek rá. Kathryn Bigelow helyett egy tapasztalatlan direktor, a Halálos iramban operatőrjeként 2001-ben csúcson lévő Ericson Core ült a rendezői székben, meglátjuk, mire ment Luke Braceyvel és Édgar Ramírezzel az ikonikus főszerepekben.

12. Joy (december 31.)

David O. Russell a függetlenfilmek királyaként vonult be a köztudatba a kilencvenes évek közepén – a magyar címfordítók viszont ellenséget láthattak benne: Flirting With Disaster (Gyagyás család), Three Kings (Sivatagi cápák) és I Heart Huckabees (Multik haza!) című filmjeivel kisebb, de annál biztosabb közönséget szólított meg, majd egy hatéves pihenő után olyan energiával tért vissza, hogy rövidesen az új évezred Scorseséjének kiáltották ki. A The Fighter, a Napos oldal (Silver Linings Playbook) és az Amerikai botrány után öt éven belül a negyedik filmjét mutatják be hamarosan.

Ráadásul nem nagyon változtat a bevált recepten: a Napos oldal és az Amerikai botrány után ismét szerepelteti a Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Bradley Cooper triót, igaz, a Joy már kevésbé lesz csapatmunka, és jobban koncentrál a Lawrence által megformált főszereplőre. A film Joy Mangano, a teleshopos felmosójával milliomos vállalkozóvá vált nő igaz történetét dolgozza fel – az említetteken kívül olyanok közreműködésével, mint Isabella Rossellini, Diane Ladd, Édgar Ramírez vagy Virginia Madsen.