John Lukacs: „Nagy-Magyarországot megtartani lehetetlen volt”

HVG: Műveit, tanulmányait, Magyarországon is megjelent könyveit többnyire angolul írta, de már az emigráció első pillanatától születtek magyar nyelvű írásai, esszéi, előadásai. Ezekből a szövegekből 2007-ben már megjelent itthon kötete (Magyar írások). Az Európa Kiadó válogatásában az idei könyvhétre adták ki a Fél évszázad magyar írásai című könyvét. Mikor és miért ír magyarul?

John Lukacs: A kötetbe több olyan előadásomat is beszerkesztette a kiadó, amelyeket Amerikában magyaroknak tartottam. Ezeknek az írásoknak egy részét már el is felejtettem, most elevenedtek meg újra.

HVG: Azt mondja: „Írok magyar lélekkel, angolul, Amerikában.” Mit jelent a magyarság önnek, aki élete nagyobbik részét Amerikában élte?

J. L.: Kategóriába sorolni lehetetlen. Sok megmaradt. Ötvenéves koromban jöttem rá, hogy Magyarország az anyám, Amerika a feleségem. Itthon érzem magam. De Amerika az otthonom.

HVG: Mi a különbség itthon és otthon között?

J. L.: Sokáig tudnék erről beszélni. Én Amerikában is bizonyos mértékben magyar vagy európai módon élek. Vidéken van egy házam és egy kis birtokom. Ott lakom több mint hatvan éve, ami Amerikában nagy ritkaságnak számít.

HVG: Magyarul írt publicisztikáinak egy része megjelent a magyar sajtóban. Műveiben sokszor ír arról, hogy a sajtónak milyen nagy hatása van a politikára és a kultúrára. Mennyiben befolyásolja ma a sajtó a politikát?

J. L.: Most már nemigen. Az emberek televíziót néznek, képek, képek, képek... Így a szavak fontossága eltompult. Ez a figyelem rovására megy, de a lényeg még mindig szavakból áll. Mély változás történt, de ez nem fog örökké tartani.

HVG: Régóta és sokszor ír arról is, hogy véget ért a polgári kor, s valami jelentős változás fog történni. Ez ön szerint Európa háttérbe szorulását is jelenti?

J. L.: Nem. Európa örökké megmarad.

HVG: A polgári kort és annak végét Európa kontextusából lehet értelmezni. Ezt hogy érti?