Tömeges vonzerő: tarol a mexikói újhullám

Alfonso Cuarón az Oscarokkal

AFP / Karla Guajardo

A három amigo – így nevezik magukat viccesen a latin-amerikai filmes újhullám elindítói: Alfonso Cuarón, Alejandro González Inárritu és Guillermo del Toro. „Nem mexikói filmeket készítenek, nem a mexikói filmgyártásban dolgoznak, alkotásaik nem a mexikói kultúrát, társadalmat tükrözik” – vélekedik róluk Julian Hernandez rendező, egyik fiatalabb pályatársuk. Ők hárman mindenesetre ugyanazt a nyelvet beszélik, élményeik is igen közeliek, hiszen szinte azonos korukból fakadóan – Cuarón 53, Inárritu 52, del Toro 50 éves – majdnem egy időben nőttek fel Mexikóban. Komoly összekötő kapocs közöttük, hogy mindhárman maximalisták, munkamániásak, és tekintélyes enciklopédikus tudást halmoztak fel a filmes világban és a popkultúrában. Barátságuknak egyelőre az sem vetett véget, hogy üzlettársak lettek: 2007-ben közös filmgyártó céget hoztak létre Cha Cha Chá néven. Látásmódjukat, filmes világukat többen a hetvenes években Hollywood megújulását hozó hármas, Martin Scorsese, Steven Spielberg és Francis Ford Coppola stílusjegyeihez hasonlítják.

A legsikeresebb közülük a velencei nemzetközi filmfesztiválon az idén zsűrielnök Cuarón, az első, Oscar-díjjal elismert latin-amerikai filmrendező. Tavaly hét Oscart nyert filmjét, a több mint 700 millió dolláros jegyárbevételt hozó Gravitációt két éve épp Velencében mutatták be. Ugyanott debütált Az ember gyermeke című, 2006-os alkotása, amelynek operatőrét is díjazták akkor Velencében. Cuarónnak testvérével, a forgatókönyvíró, producer Carlossal is van közös gyártó- és filmforgalmazó cége; az Esperanto Filmoj olyan filmeket hozott össze, mint A Richard Nixon-merénylet, A faun labirintusa, és közösen a brit Heyday Filmsszel a Gravitációt is legyártotta.

Cuarón filozófiai tanulmányai után váltott filmrendezésre a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetemen. A vizuálisan innovatív sci-fik iránti vonzalmát megelőzően televíziós szériákat, kis költségvetésű filmeket rendezett. Sydney Pollack, miután látta a Csak a pároddal című, 1991-es szexkomédiáját, megbízta, hogy készítse el a Fallen Angels krimisorozat egyik epizódját, majd az ifjú rendező Dickens Szép remények című filmjét adaptálta mozivászonra. Ezután visszatért Mexikóba, hogy leforgassa mindmáig legprovokatívabb alkotását. A 2001-ben bemutatott Anyádat is! című film két, szerelemtől túlfűtött kamasz szexuális kalandjait meséli el durva, szókimondó humorral, politikailag és társadalmilag merész képet festve a latin-amerikai országról. A filmet Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, és ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megnyíljanak előtte Hollywood kapui. A Harry Potter és az azkabani fogollyal pedig megrendezte a Harry Potter-széria legsikerültebb epizódját.

Ajelenkor szociális ügyeire érzékeny rendezőként P. D. James brit krimiíró novellájához nyúlt Az ember gyermekével. A globális meddőség és az európai bevándorlóüldözés idején egy várandós afrikai menekült asszony jelenti az emberiség túlélését. Az érzékeny témán túl a filmet a vágás nélkül felvett akciójelenetek miatt jelölték Oscarra. A Gravitáció nemzetközi sikerén felbuzdulva Cuarón egy sci-fi-kalandfilmes sorozatba kezdett az amerikai NBC televízióban, és nagy valószínűséggel rábízzák a Harry Potter következő részét.

A sármos, jóképűsége és laza viselkedése miatt aranyifjúnak nevezett Inárritu a Korcs szerelmek című filmjével, 2000-ben hívta fel a figyelmet a mexikói új filmes generációra. A feleségét elhagyó férj, a kedvenc négylábúját véres kutyaviadalokra benevező gazda, a kenyerét bérgyilkosként kereső volt kommunista párhuzamos történeteit újfajta filmes narratívában tálalta, a több szálon futó cselekmény a végén áll össze teljes egésszé. A reklámproduceri és rendezői munkák után játékfilmekre váltó Inárritura egyből lecsapott Hollywood. Két további filmjét, a 21 grammot és a Bábelt is az immár stílusjegyévé vált mozaikos szerkezettel készítette el, világsztárokkal. Négy történetre, öt szereplőre és egy puskalövésre komponált nyelvi, vallási, globalizációs káoszmozija, a Bábel cannes-i bemutatóján mesélte: „A saját utazásaim mentén haladtam. Meghatározó kamaszkori élmény köt a marokkói sivataghoz, ahová száz dollárral a zsebemben, hátizsákos turistaként vetődtem el a haverjaimmal. Kontrasztként fedeztem fel később a japán civilizációt, Tokió mértani pontossággal és szigorral felépített futurista esztétikáját. A látásmódom mindvégig a mexikói emberé, aki számos előítélettel találkozott az amerikai társadalomban. Koszos, zajos, szegény népségnek tartanak minket mindmáig.”

Inárritu a Birdman forgatásán

AFP

Az idén négy Oscarral elismert Birdmant fricskának szánta Hollywoodnak és az amerikai szórakoztatóiparnak. Hőse egy hajdani filmsztár, aki Raymond Carver novellájának Broadway-változatával készül feltámasztani bukott karrierjét. Inárritu fekete komédiája kettős értelemben is come back: a Batmant alakító Michael Keaton színészi „feltámadása”, másrészt a Birdman exszuperhősének a visszatérése, aki hajdani sikerszerepe, a Madárember jelmezében a háztetők felett repdes kitárt szárnyakkal.

Unalmasnak tartja magát, ám barátai szerint szellemes; melegszívű Mackónak is becézik Guillermo del Torót, aki a Franco-rezsim idején játszódó két filmjével, az Ördöggerinccel és A faun labirintusával tűnt fel. A guadalajarai születésű, képregény-, fantasy- és horrorimádó rendező az apja titokzatos elrablását és kiszabadítását követően, 33 évesen költözött testvéreivel és szüleivel Los Angelesbe. Maszkmesteri és látványtervezői előélettel vágott bele az álmok, szörnyek, mesés alakok, természetfeletti jelenségek által benépesített mozgóképek kivitelezésébe a fantasy és a horror határán. A forgatásait szinte matematikai pontossággal megtervező, a végtelenségig precíz rendező az utóbbi időben azonban a legrosszabb hollywoodi mainstream vonalra váltott a két éve bemutatott a Tűzgyűrű című apokaliptikus szörnymozijával, ami csúfosan megbukott.