"A BBC vagy az Amerika Hangja bemondta, hogy Pesten van a híres filmíró, Vadnay László. A Gellértben lakott, fölhívott, és azt mondta, meg fogom kapni az Oscart. Majdnem orra estem. Másnap ugyanaz a rádió bemondta, hogy infarktusban meghalt Vadnay. Abban az évben egy London ellen szimulált atomtámadás nyerte az Oscart. Ezen nem lepődtem meg. Egyetlen ember gratulált, Makk Karcsi. Ő is hallgatta a BBC-t” – ma már nehéz elképzelni, de egy Oscar-jelölés korábban nem okozott akkora felfordulást az országban, mint ahogy az történt idén a Saul fiával. Czigány Tamás Részletek J.S. Bach Máté passiójából című dokumentumfilmjének 1967-es jelöléséről úgy tűnik, csak néhányan tudtak a magyar filmesek közül.

A magyarok taroltak a negyvenes években

Ehhez képest ma már az is óriási sikernek számít, ha egy magyar produkció legalább csak a közelébe jut a jelölésnek. Hosszú évek csendjét törte meg idén a Saul fia, de nem árt felidézni, hogy a világháború utáni években alig volt olyan év, amikor a jelöltek között ne lett volna legalább egy magyar származású filmes. A magyar vezetéknév amúgy is jól csengett Hollywoodban a stúdióalapító Zukor Adolfnak (Adolph Cukor), Fried Vilmosnak (William Fox), illetve a Casablancával örökös legendává váló rendezőnek, Kertész Mihálynak (Michael Curtiz) köszönhetően.

Rózsa Miklós a díjjal

oscars.org

Az például ma kisebbfajta csoda lenne, hogy valakit hét egymást követő évben is jelöljenek, de George Palnak (eredeti nevén: Marczincsák Pál György) összejött ez a bravúr. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a Cegléden született filmes letarolta a negyvenes években a rövidfilmes, animációs mezőnyt.

Azonban nem ő a legtöbbször Oscarra jelölt magyar származású alkotó. A csúcsot a filmzenéivel híressé váló zeneszerző, Rózsa Miklós tartja. Neki az a bravúr is összejött, hogy 1946-ban három munkájáért (Elbűvölve, Férfiszenvedély, A Song to Remember) is jelölték ugyanabban a kategóriában. Elég szórakoztató elképzelni, ahogy a ceremónián háromszor egymás után is elhangzik ugyanaz a név. Arról nem is beszélve, hogy Karl Hajos személyében egy másik Magyarországon született zeneszerző is jelölt volt ebben az évben. A szobrot végül az Elbűvölvéért kapta Rózsa, pedig állítólag a filmet rendező Hitchcocknak egyáltalán nem tetszett a munkája.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Aki tényleg elmerülne a negyvenes évek magyar Oscar-sikersorozatában, annak korábbi cikkünket érdemes végigbogarásznia.

Rádióból tudta meg, hogy nyert, a helyszínen más vette át a díjat

A magyarok sikere a negyvenes évek után alábbhagyott, de a nyolcvanas években újra rendszeresen izgulhattunk honfitársainkért a gálán. Az újabb sikerkorszakot az ’56 eseményei után az országot elhagyó két operatőr, Kovács László és Zsigmond Vilmos új látásmódot hozó munkái indították el.

Azt, hogy Kovács még jelölést sem kapott a Szelíd motorosok miatt, egyike az Akadémia rengeteg mellényúlásának, Zsigmond azonban a Harmadik típusú találkozásokkal a csúcsra ért. A magyar operatőr híres köszönőbeszédében pedig az egykori magyar mestereinek üzent. A filmet rendező Spielberg állítólag meg is sértődött azon, hogy az operatőr meg sem említette a díj átvételekor, de Zsigmond szerint ez csak egy hollywoodi pletyka, amit nyilván az indított el, hogy az egész forgatás feszült volt. „Azért rúgtak ki engem is többször a stábból, mert nálam olcsóbban dolgozó operatőrt akartak. Azt mondták: a Vilmos túl sok lámpát használ. De az űrhajós jelenetek meg is követelték ezt a nagy apparátust. Spielbergnek köszönhetem, hogy maradhattam a stábban, nem hiszem, hogy ezek után megsértődött volna rám” – nyilatkozta korábban a januárban elhunyt operatőr.

Ezután jött a Szabó István-korszak, aki igazi-Oscar kedvenc lett: négy filmjét is jelölték a díjra, amelyek közül emlékezetes módon a Mephisto lett a befutó 1982-ben. Szabó István egészen parádés módon vette át a díjat, azonnal elkezdte hívogatni a film főszereplőjét, az osztrák Klaus Maria Brandauert a színpadra, akivel aztán ölelkezve lejtettek örömtáncot. Ez volt az utolsó alkalom, hogy magyar nagyjátékfilm Oscart kapott.

Ezután a nagyjátékfilmek jelöltjei közé egyre nehezebben verekedte be magát magyar produkció, azonban animációs filmek miatt többször is utazhatott magyar delegáció Los Angelesbe. Azaz, nem mindig utazhatott. Tipikusan magyar történet Rófusz Ferencé, akit A légy jelölése miatt meghívtak a gálára, mégsem utazhatott. Hogy teljes legyen megaláztatása, más vette át helyette a díjat, akitől később a rendőrség vette el a szállodában a szobrot.

A győzelméről is a Szabad Európa recsegő adásából értesült csak: „otthon a budai lakásunkban hallgattam a közvetítést. Hajnal volt. Odaültem a szerkezethez, a Forgószínpad című műsor ment. És egyszer csak bemondták, hogy a The Fly nyerte az Oscart! Megszédültem, és olyan szívdobogásom lett, hogy azt hittem, végzetes lesz a hihetetlen örömhír számomra. Betámolyogtam a másik szobába, ahol a feleségem aludt két gyermekünkkel. Azt már nem tudom, hogy mondtam el nekik dadogva, de értetlenül néztek rám. Fél óra múlva a sok haver ott volt a lakásunkon, nem is gondoltam, hogy ennyien hallgatják a tiltott és technikailag zavart rádiót” – mesélte a Mephisto díjazása előtt egy évvel, 1981-ben Oscar-díjat kapó rendező, akinek később a reptereken is magyarázkodnia kellett a szobor miatt.

Animációban utoljára 2007-ben izgulhattunk magyar jelöltért, akkor a ma az Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozícióját betöltő M. Tóth Gézának kellett új öltönyt és szmokingot csináltatnia – ő már kijuthatott a díjkiosztóra. A Maestro című rövidfilmmel M. Tóth tudatosan célozta meg az Oscart, mert hiába kapott korábban nemzetközi elismeréseket, abból még nem tudott egyről a kettőre jutni.

„Az, hogy egy film bekerüljön egy Los Angeles-i moziba (ez az Oscar-nevezés egyik feltétele – a szerk.), igazából csak pénzkérdés, amit persze saját erőből kellett előteremtenünk” – nyilatkozta a rendező, akinek bejött a taktikája. Az Oscar-kampány mögé állt az állami televízió is, de olyan stúdiókkal, mint a Disney vagy a Pixar nem lehetett versenybe szállni. Azért a magyar alkotó így is belekóstolhatott az Oscart övező felhajtásba: Morgan Freemannel vagy Penelopé Cruzzal is beszélgethetett. Ahogy az ilyenkor lenni szokott őt is megkörnyékezték ajánlatokkal, de itthon akart dolgozni.

The winner is Zoltan Etek…  oh, sorry Zoltan El…. Zoltan Elek

Mókás és magyarhoz köthető jelenet volt az is, amikor Teri Garrnak gyűlt meg a baja Elek Zoltán nevével. A Harmadik típusú találkozások vagy az Aranyoskám szereplőjének többször is neki kellett futnia a magyar alkotó vezetéknevének. Elek Zoltán Michael Westmore-ral közösen kapta meg a legjobb sminknek kijáró Oscar-szobrot a Maszk című filmben nyújtott teljesítményéért. Elek beszédében azoknak mondott köszönetet, akik hittek benne, hogy Magyarországról is ilyen messzire juthat.

Garr küzdelme a magyar névvel:

Érdekes módon az Oscar-díj nem hozta el azonnal a Kánaánt Eleknek. „A Maszk előtt rengeteget dolgoztam, és mindig azt a munkát vállaltam el, amelyet én akartam. Az Oscar-díj után ez megváltozott, egy évig nem dolgoztam, mert nem hívtak. Nem értettem, miért, majd egy nap kiderült az oka: a díj miatt azt hitték, megfizethetetlen lettem. De nemcsak én jártam így, Zsigmond Vilmos több mint két évig nem kapott filmet az Oscar után, ugyanezért. Így aztán, hogy munkát kapjak, kénytelen voltam a díj előtti gázsimat szinte a felére visszavenni” – árulta el Elek, aki később olyan produkciókban is dolgozott, mint az Indiana Jones vagy a Harcosok klubja. Még nyugdíjas éveiből is sikerült visszahívni egy utolsó küldetésre a Die Hard 5. kedvéért.

Hogy 2016-ban is hallhatunk-e magyar filmest a színpadon még nem tudni, de annyi biztos, hogy idén máshogy fognak kinézni a köszönőbeszédek. Ezúttal minden jelöltnek le kell adnia egy listát, amely azoknak a személyeknek neveit tartalmazza, akiknek meg akarják köszönni a díjat. Ezek a nevek a képernyő alján futnak majd, így a győzteseknek jutna ideje a nevek felsorolásán másra is. Abban pedig biztosan vagyunk, hogy Nemes Jeles Lászlónak is van a tarsolyában olyan mondat, amit majd a jövőben lehet idézni.