szerző:
Bicsérdi Ádám - Bodnár Zsolt

Akár a legjobb nagyszínpados nap is lehetett volna a szombati, de a Muse bulijába a gyér hangosítás rondított bele, a Sigur Rós elszállós zenéjét pedig egyszerűen nem oda találták ki. A nap koncertjére így az A38 sátorban találtunk rá: a !!! zseniális punk-funkja még a közönség legfeszültebb tagjait is megtáncoltatta.

!!! (A38 Színpad)

A !!! visszatérő vendégnek számít Budapesten és a Szigeten is, így sok meglepetés nem érhette azokat, akik valaha már látták a jelenleg hattagú bandát. Talán a korai kezdés miatt voltak fájóan kevesen az A38 sátrában, pedig Nic Offerék egyértelműen a nap buliját csinálták meg.

A zenekar az utóbbi években annyira pofátlan és gátlástalan diszkót csinál, amihez a mostani felállás tökéletesen passzol is: adott egy izgága, rendkívül szórakoztató frontember, Nic Offer, aki kollégám szerint mozgása alapján a Mick Jagger-iskola legjobb tanítványa, az ő ironikusan béna táncát pedig remekül egészíti ki a bandát élőben kísérő fekete énekesnő, aki mintha a nyolcvanas évek diszkórobbanásából csöppent volna 2016-ba.

Kattintson galériánkért!
©

A !!! amúgy többre volt hivatott, minthogy amolyan töltelékfellépő legyen a fesztiválokon, hiszen a 2007-es pszichedelikus, punk-funk-futamokkal teli Myth Takes című albumuk alapján még meghatározó együttes is lehetett volna belőlük, az LCD Soundsystemmel párban. De eredeti dobosuk, John Pugh kilépése, majd a helyére érkező Jerry Fuchs korai halála más irányba terelte a zenekart.

Ma már a színtiszta bűnös élvezetekre hajtanak Offerék, utóbbi két lemezük, a Thr!!!er és az As If is főleg a 3-4 perces, vicces és fülbemászó funkhumniszokra koncentrált. Az pedig a Szigeten is bebizonyosodott, hogy ezzel az égvilágon semmi gond: sőt, a koncert végére a közönségnek is leesett, hogy itt szó sincs művészkedésről, felesleges komolykodásról, úgyhogy egyre többen kezdtek önfeledt csipőrázásba a közönségbe ugró Offerrel.

Kattintson galériánkért!
©

Sigur Rós (Nagyszínpad)

A Sigur Rós fellépése az idei Sziget egyértelműen legnagyobb fogása volt, főleg hogy a kultikus izlandi zenekar hosszú idő után turnézik újra. Azonban sokan féltették őket a szombat esti nagyszínpados fellépéstől, mert az artisztikus, épp a befelé figyelésre ösztönző zenéjük nem épp olyan, amivel a Sziget sokszínű közönségének figyelmét le lehetne kötni.

Nos, a félelmek részben beigazolódtak, mert ugyanaz történt itt, mint néhány éve a The xx szigetes koncertjén. A csendekre, az elmélyülésre hivatott zene nem működhetett tökéletesen ezen a helyszínen. Persze egy ekkora rajongótáborral rendelkező produkciót csakis a Nagyszínpadra szabad rakni, de kérdés, nem lett volna jobb választás az A38 színpadán elhelyezni Jónsiékat.

Kattintson galériánkért!
©

Azonban azt  is hozzá kell tenni, hogy a Sigur Rós elképesztő műsort hozott, amelyben szinte a teljes életművüket bemutatták, és ezúttal a korábbiakhoz képest egy intimebb, hármas felállással érkeztek, így az is előfordult, hogy Orri Páll Dýrason egyszerre lábdobolt és bűvölte a szintetizátort. A rajongók így azt kapták, amire számíthattak, gyönyőrű vizuális körítéssel és a popzenében szokatlan megoldásokkal. Jónsi például ezúttal sem használta rendeltetésszerűen gitárját, csak vonóval és a basszusgitározáshoz hasonló ujjmozdulatokkal szólaltatta meg hangszerét.

Mégis, felemás élmény maradhat ez a koncert azoknak, akik csakazértis megpróbálták kizárni a rengeteg zavaró tényezőt: az alapzajt, a Nagyszínpad nem épp ilyen típusú koncertekre kitalált nyitott terét. Csak ízelítőt kaptak abból, milyen lehet egy teljesen különálló, semmihez sem hasonlítható zenei univerzumban kirándulást tenni másfél órára.

Kattintson galériánkért!
©

Muse (Nagyszínpad)

Azért az este főszereplője mégiscsak a Muse volt, akik szerencsére pont annyiszor jártak már Magyarországon, hogy kiderüljön, fesztiválon, vagy arénában élvezhetőbb-e a produkciójuk.

Kiderült: arénában.

Nem arról van szó, hogy egy ős-Muse-rajongó, vagy legalábbis olyan valaki, aki legalább a 2004-es Absolution óta kedvelgeti a zenekart, ne bulizta volna szét magát, fájdalmasra ordítva magát a pofátlanul kecsi refréneknél. Egyszerűen csak még a Sziget nagyszínpada sem elég nekik ahhoz, hogy kiéljék a mindenféle kis koncepciófétiseiket – a 2012-es Aréna-koncertjük kivetítőorgiáját és a minden számhoz külön passzoló vizuális aláfestést például meg sem közelíthetik az olcsó szigetes videóeffektek, vagy néhány gigantikus labda.

Kattintson galériánkért!
©

És ugye ott van az is, hogy a lassan tetemessé váló diszkográfia (hét lemez egy slágercentrikus zenekarnál már azt jelenti, hogy van miből válogatni) óhatatlanul is bestoffá varázsolja a fesztiválos setlistjeiket, a nettó 14 számos programba ugyanis nehezen fér el akár csak egy-két finomság is. Itt is csak a 2012-es budapesti koncertet tudom felhozni, ami ugye alapból lemezturné volt, szóval sok nemsláger is ment a The 2nd Law-ról (bármilyen hihetetlen, élőben még a Follow Me vagy az Explorers is katartikus), de még az ősrégi Sunburnt is elővették.

Ehelyett a szigetes koncerten összesen egy dalt írhatunk fel a meglepetések közé, és az is a show legrosszabbul időzített, legfeleslegesebb eleme volt – a tízperces eposznak szánt, elnyújtott westernfütyüléssel kezdődő, egy agyatlan metálriffből pedig jellegtelen zongorás fináléba kanyarodó The Globalist alatt szépen oszlott is a tömeg. Tömegoszlató ereje volt még itt másnak is: a színpaddal szemben állva, a tömeg közepén gyakorlatilag tisztán lehetett beszélgetni, míg a sokaságból kikeveredve jobban szólt a zenekar – a Nagyszínpad hangosítását szapulni már unalmas, de azért, na.

Kattintson galériánkért!
©

De egyvalamit újra bizonyított a Muse: nem véletlen az a rengeteg Best Live Act díj, az átlagközönség (értsd: nem a B-oldalas ritkaságokért nyavalygó szuperfanok) kiszolgálását még mindig tökéletesen végzik – legyen szó a Plug In Baby/Starlight/Mercy típusú gigasláger kimaxolásáról, a zseniálisan időzített, gyönyörűen léggitározható szólókról (Madness, Hysteria, Dead Inside) vagy a naiv szemmel spontánnak tűnő, de valójában robotmódra bemagolt intrókról, outrókról és egyéb számközti zúzdákról. És nem véletlenül biztos pontja tíz éve a setlistnek a modern rock egyik legvalószínűtlenebb slágere, a Knights of Cydonia sem, ami a Volt egyszer egy Vadnyugat intróként használt, libabőrözős zenéjével együtt verhetetlen finálé.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Komoly gondok vannak a Választás.hu-val

Komoly gondok vannak a Választás.hu-val

Videó: Mozgásban a 3D-printerrel nyomtatott Lamborghini

Videó: Mozgásban a 3D-printerrel nyomtatott Lamborghini

Meghalt Sara Danius, az irodalmi Nobel-díjat odaítélő testület első női vezetője

Meghalt Sara Danius, az irodalmi Nobel-díjat odaítélő testület első női vezetője

Szíriai kormányerők haladnak északkeletre, hogy útját állják a török támadásnak

Szíriai kormányerők haladnak északkeletre, hogy útját állják a török támadásnak

Karácsony Gergely: Köszönöm, Budapest!

Karácsony Gergely: Köszönöm, Budapest!

Megnyílt az első magyar rögbistadion

Megnyílt az első magyar rögbistadion