Ferenc Józsefet nem különösebben érdekelte jó ideig, hogyan gondolkodnak róla az alattvalói, főként a magyarok. Vaskézzel dirigálta az országot, amelyet nem is nagyon keresett fel. 1860-ban először csupán azért próbált nyitni a magyarok felé, mert az egyesülni készülő Olaszország nagy részéből kiverték a Habsburgokat. Ferenc József addigra belátta, hogy csak hihetetlen költségek árán tudná erőszakkal maga alá gyűrni Magyarországot, és a passzív ellenállásba belefáradt magyar politikai elit is meglátta a kiegyezés lehetőségét.

Azt viszont nem volt könnyű feldolgozni az aradi akasztások, az 1848-as törvényes magyar miniszterelnök kivégzése után, hogy ugyanazzal kell szövetséget kötni, aki 1849-ben is a trónon ült. A magyar politikai elit nem egyezhetett ki egy véreskezű uralkodóval, szükség volt egy másfajta imázsra. Beindult a szerecsenmosdatás. Megpróbálták úgy beállítani Ferenc Józsefet, mint a rossz tanácsadói által rászedett fiatal, tapasztalatlan, jó királyt.

Hihetetlen propaganda-hadjárat indult 1867-től Ferenc József megkedveltetésére, és ebben ő maga is partner volt.

A száz éve elhunyt császár „átpozicionálásáról” az e heti HVG-ben olvashat bővebben.