Egyszerűen nem tudom, hogy a siófoki Hotel XX (a műsorban természetesen a teljes nevét halljuk, látjuk többször is) tulaján kívül még kinek állhat érdekében a Csisztu 24.

Pedig izgalmasnak ígérkezik, hogy Csisztu Zsuzsa egy vidéki szállodába vonul vissza két férfival. Aztán kiderül, hogy Lagzi Lajcsiról és Gesztesi Károlyról van szó, és zavarba jövünk. Majd amikor eltelik öt perc, és még mindig nem tették be a Best of Calypso Rádió kazettát, hanem leeresztett emberek filozofálnak a nőiségről, már egészen biztos: a „bulvárwellness” a legbüntetőbb műfaj a „teleregény” óta. Hát tuti nem ezért a műsorért az internet egyik legnépszerűbb keresőszava a „Csisztu” név.

A Csisztu 24 ugyanis annyira érdektelen, hogy nehéz elképzelni máshoz, mint háttérzajnak szombat délutáni alváshoz, miután a néző benyomott egy Házias Ízek babgulyáskonzervet. Csak aztán nehogy rossz álmaink legyenek, mert a főcímet – az ágyában felriadó, pizsamás Csisztu Zsuzsával – végtelenítve vetíthetnék a Twin Peaks fekete barlangjában.

„Üdvözlöm Önöket, ez a Csisztu 24. Innen szoktunk indulni, ez az ATV székháza. De elsőként természetesen irány a sminkszoba, már vár engem az én Zsanim.” Ezzel a beköszönéssel kezdődik a műsor, menten szertefoszlatva minden illúziót. Hiszen micsoda élményekkel telezsúfolt hétvége lehetett, ha az összefoglalóba belefért az ATV mesés székházának bemutatása, valamint ahogy a blazírt Zsani kikeni Zsuzsa arcát, mikor az arcfestés utoljára akkor okozott feszült másodperceket a magyar nézőkben, mikor Schwarzenegger elindult, hogy legyakja a Val Verde-i magánhadsereget.

Ám Csisztu úti célja „a siófoki XX a luxus otthona a Balatonnál”. Köszönjük ezt az értékes információt, és hogy a riportműsorban olyan képeket kapunk a hotelről, mint a Játék határok nélkülben Coimbráról. Remélem, érint annyi lakost Magyarországon, mint ahánynak problémát okoz, ha kávés szájízzel kell Rómába repülnie.

Bár a végeredmény minősége hasonló, a parizer gyártásával szemben a Csisztu 24 elkészülésének minden pillanatába betekintést nyerhetünk. A műsorvezető felkapja a vendégeit, akiknek „fogyásaival az elmúlt esztendőben tele volt a bulvársajtó” – Zeatax, a kilófaló! – majd úgy indul útnak autójával, hogy bemondja a kamerába, „megint belerakták ezek a tükrömbe a GoPrót, de szeretem”. Csak az ment meg a teljes körű termékbemutatótól, hogy Lagzi Lajcsi filozofálni kezd a hátsó ülésen, de nemsokára nosztalgiával gondolunk a Teleshop villogó horgászcsalijaira is.

„A férfiasságnak mi a szintmérője, Karcsi?” „A hölgy, akivel vagy.” „Te egy ilyen szelíd cicusból is tudsz tigrist csinálni, Karcsi?” Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ez már az érett Szabó Lőrinc mélysége. Végül megtudjuk, hogy a nő akkor is nő, ha melegítőben van, ami valóban igaz, hacsak nem akad bele az ember egy ötödölőben verhetetlen thaiföldi ladyboyba.

Nem mindennapi kinézetek tartoznak a villanyórát is megállító gondolatokhoz. Gesztesi Károly valósággal a celebvilág jón és rosszon túllévő Nietzschéjeként tűnik fel, mikor a siófoki Hotel XX-be megérkezve sétabottal száll ki Csisztu Fordjából. Vele szemben Lagzi Lajcsi a radikális mellérendelés esztétikájával a piacosok ujjatlan szövetkesztyűjét húzta fel a német liberális újságírók jelmezéhez.

„Ez egy nagyon eredeti, nagyon Lajcsi-stílus” – méltatja a riporternő kivételes megszólalásainak egyikében, mert amúgy úgy vezeti a műsorát, mintha a sminkese Vigyorexet kent volna az arcára. Tudományos konferenciák előadói félrenyeléssel szokták kikerülni a kellemetlen kérdéseket, Csisztu Zsuzsa permanens nevetéssel kerüli el, hogy feltegye ezeket. Néha nevetés közben bedob egy stilizált reggelitorna-mozdulatot is, ha már nagyon úgy érzi, mutatnia kell valamit.

A Csisztu 24 a felénél csúszik át a dadaizmusba, mikor Lajcsi kiválaszt egy kék tekegolyót, mire Csisztu Zsuzsa csípőre tett kézzel billegve énekelni kezdi, hogy „Kék a szeme, arca csupa derű”. De az se nívósabb esztétikai élmény, mikor Lajcsi klimpírozni kezd a szálloda bárjának zongoráján, majd Gesztesi Károly kacsintva ráénekel, hogy „Egy csók, és más semmi, a vágyam elmenni”, és erre Csisztu felnyerít. Itt végképp elveszítettük Bartók Bélát, úgyhogy freudi elszólásként értékelhetjük, amikor Gesztesi kimondja: „Ez már csapás volt!”

Mondani se kell, hogy az adás fináléjának szánt vacsora se Platón Lakomája. Pedig a melegszívű Gesztesi lecsúszásának van drámája, és azzal is lehetne mit kezdeni egy riporternek, hogy Lagzi Lajcsi Kohlhaas Mihályként bizonygatja az igazságát, amiért a házasságát is odadobná.

De ehhez az kellene, hogy legközelebb csak Csisztu Zsuzsának adjanak wellness-utalványt, és a vendégeit Kadarkai Arcképébe küldjék be.