hvg.hu: A felkérés ötletét az Apám vadludakkal hallgatása adta. Hogyan?

Kelemen László: Először egy munkatársam hívta fel Balázs (Szabó Balázs) zenéjére a figyelmem, nyilván az albumain hallható népzenei betétek miatt. Mikor édesapám meghalt és szörfölgettem zenék között, megtaláltam az Apám vadludakkalt. Természetesen megfogott a dolog. Az érzéseim esszenciája volt benne ebben a számban. Akkor döntöttem el, hogy megkérdezem, mit szólna a közös munkához.

hvg.hu: A darabban Szabó Balázs egyszerre rendező, zeneszerző, író. Hogyan tudta beosztani ezeket a szerepeket?

Szabó Balázs: Nem így indultunk neki (nevet). Amikor a Hagyományok Háza, illetve Laci megkeresett az ötlettel, akkor még csak arról beszélgettünk, hogy lenne-e kedvem zenét szerezni a MÁNE egy új előadásához, aminek a középpontjában az apa-fiú kapcsolat állhatna. Miután hivatalossá vált maga az ötlet, remegő kezekkel-lábakkal mentem haza. Nagyon örültem, hogy egy ilyen darab megírása a feladat. Mindez még tavaly történt, idén februárra kellett összeszednem, megírnom az első anyagokat. Nem aggódtam amiatt, hogy ne lennének majd gondolataim a témáról: rengeteget foglalkoztam apámmal és azzal, mi mindent hurcolok vele kapcsolatban magamban. Négy éve veszítettem el. Mostanában visszanéztem róla régebbi felvételeket és ijesztő, ahogyan a mozdulataim egyre inkább hasonlítanak az övéire. Régebben nem figyeltem erre, de a kíváncsiság mindig bennem volt.

Kelemen László és Szabó Balázs

Túry Gergely

hvg.hu: Hogyan kezdte feldolgozni a témát?

Sz. B.: Mindent összeírtam, ami eszembe jutott apámról az egészen személyes ügyektől az egyetemes dolgokig. A zene mellé aztán jöttek szövegötletek, majd egy banálisan egyszerű díszletötlet is. Az egészet elvittem Lacihoz és az együttesvezető Mihályi Gáborhoz. Így hárman mélyen egymás szemébe néztünk, én pedig próbáltam szavakkal elmondani, mi mindenre gondoltam (nevet). Akkor merült fel, hogy ha tényleg ilyen komoly vízióim vannak, nem akarnám-e megrendezni a darabot. Nekem is furcsa lett volna a belső kutatómunka után egy külső, számomra idegen embernek elmagyarázni, mit hogyan képzeltem el.

hvg.hu: Mi a helyzet most, a bemutató előtt?

Sz. B.: Az Állami most költözik (lásd keretes írásunkat – a szerk.), ez egy igen nagy család, sok bőrönddel. Hangos olaszok ők (nevet). Semmi nincs ott, ahol megszokták. Ilyen színes kavalkádban épülünk. Hogy hogyan ér majd össze a zenekar, a táncosok, a bábozás és a kisebb filmes részek, az a végén derül csak ki. A darab maradt táncszínház, nem kényszerítettem a táncosokat olyan cipőbe, ami túl kicsi vagy túl nagy lett volna rájuk. Aki szereti az Állami előadásait, bízom benne, hogy most sem fog csalatkozni.

Közben Laciék szabad kezet adtak. Kerültek be inkább a színházi irány felé húzó szálak is. A báb kapóra jött, mivel évekig dolgoztam bábszínészként, és a mozgató-mozgatott kérdés is jól illik egy visszaemlékezős apa-fiú történethez. Igyekeztem különböző rétegeket elrejteni, de az is cél volt, hogy végül ne legyen nagyon elszállt, elvont a darab. Remélem, adunk elég kapaszkodót. Nem véletlen a film használata sem. A visszaemlékezés soksíkú, nehéz lett volna magam egyféleképpen kifejezni.

Részlet az előadásból

Túry Gergely

K. L.: Nem drámai mű jött létre, inkább költészet. Senki ne várjon kerek mesét kezdettel, konfliktussal, befejezéssel. Ahogyan a költészettel, tánccal is inkább érzéseket lehet kifejezni. Kevésbé történetet.

Sz. B.: Az apa-fiú körforgásba szerettem volna belehelyezni a darabot, de nem születéssel kezdünk és nem is halállal lesz vége a darabnak. Sokkal előbb kezdődik és később ér véget.

hvg.hu: Balázs mondta, hogy szabad kezet kapott. Várható még ehhez hasonló – például a könnyűzene felé nyúló – felkérés a Hagyományok Háza részéről?

K. L.: A MÁNE régóta jár azon a hármas úton, ami Bartók nevéhez köthető. Számunkra ez mai napig érvényes zsinórmérték. Egyszerűsítve: az első út az eredeti tökéletes megismerése; a második az eredeti feldolgozása; a harmadik pedig a szétszedés, elemelés, majd valami újnak a felépítése. Most a harmadik útról van szó. Balázs az atmoszférát szeretné visszaadni, az érzést. Bartók is ezt tette néha populárisabb, mindenki számára érthető nyelven – például az Este a székelyeknél – máskor magas művészeti formában. Az Állami először a Naplegendával törte meg a jeget, már jó húsz évvel ezelőtt. Ezt azóta is játsszuk.

hvg.hu: Népszerű most a népzenére támaszkodó folkpop, bement a színházba különböző projektekkel a Quimby, a Kiscsillag is.

K. L.: A MÁNE Nikola Parovval (Naplegenda) megy a populáris irányba, de van, mikor a magasművészet felé tekintünk ki – mikor például Sáry Laci bácsi (Sáry László zeneszerző – szerk.) írja a zenét, de az már tényleg elvont ügy (nevet). Semmilyen előzetes határt nem szeretnék megszabni. Nálunk mindig a szellemiség a meghatározó. Ha egy produkció képes a művészeti általánosítás szintjére emelkedni, képes mindenkihez szólni, miközben a gyökereinket is láttatja, akkor van helye az Államiban.

Túry Gergely

hvg.hu: Befolyásolta a munkát a hagyományos férfi-női vagy szülői szerepek változása az elmúlt években? Azokra a nálunk nem jellemző irányokra gondolok, ahol például az állam az apákat is támogatja szülési szabadsággal, vagy segíti a nők munkavállalását.

K. L.: Az apa és fiú közötti lényegi, örök kapcsolatra voltunk kíváncsiak. Mikor Balázs azt mondta, kezdi látni édesapja mozdulatait a sajátjaiban, valami általános emberit fejezett ki. Én is kutatom, mit örököltem, mit adok tovább.

Sz. B.: Nem negatív értelemben mondom, de a kérdése inkább városi. A faluban nálunk nem volt kérdés, hogy apu mikor dolgozik, mikor nem.

K. L.: Mindketten falusiak vagyunk.

Sz. B.: Igen, hasonlóan gondolkodunk erről is. Tudom, ha azt a szót mondom, apa, akkor valami hasonlót értünk alatta. Nem gondolkodtam azon, amit kérdezett. Hamarabb jut eszembe az érzelmi viszony. Érdekes például egy olyan zárkózott kapcsolat, ahol az apa és a fiú nem beszél egymással, miközben hihetetlen beszédes az egymás mellett elöltött idejük. Miért van ez? Nekem is voltak beszélgetős éveim apummal és voltak később csendben egymás mellett üldögélősek a tornácon – az emlékeimben a tornácon ugyanannyit beszélgettünk, mint korábban. Ilyesmi gondolatok ömlöttek ki először.

Túry Gergely

K. L.: Mikor Balázs azt írja, „anyám a konyhában a boldogságot főzi”, egyértelműen az apja mellett áll kint. Világos az azonosulás.

hvg.hu: Ebben az általános, érzelmekre koncentráló apa-fiú kapcsolat kutatásban volt olyan téma, amire tabuként tekintett?

Sz. B.: A színházi világban megtanultam, hogy nem lehet megúszni, hogy jól elmélyülj egy témában. Nem jó, ha van tabu. Vannak jó és rossz dolgok, a lényeg, hogy elhagyjuk azt, ami felesleges. Olyasmit húztam ki, amiről azt gondoltam, annyira személyes, hogy csak számomra érdekes. Úgy képzelem, hogy a végére azt írhatnánk, „a történet bármilyen hasonlósága a valósághoz a véletlen műve”, az elejére pedig azt, hogy „megtörtént események alapján” (nevet).

Az Apám ablakából az ég bemutatója december 2-án lesz a Nemzeti Színházban.

„A népzenéhez hozzáérni ér" - Szabó Balázs-interjú

Szabó Balázs: 95 százalékban félreértik, nem te vagy az első. Azt éneklem, „zűrös földi járat", de ez igaz a hűvösvölgyi járatra is ( nevet). A környéken lakom albérletben, nagyon szeretem. Egy éve költöztem ki a belvárosból. Az elmúlt időszakban sok stúdiómunkám volt, illetve van is, és szükségem volt egy csöndesebb helyre.