„Ugye, a magyarok mind olyanok, mint a Pál utcai fiúk?” – kérdezte Micsikó japán császárné egy budapesti fogadáson Békés Pált. Az író nem igazán volt kész a válasszal, inkább arra gondolt, hogy mi itthon tévedtünk. Nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a művészóriások a legismertebb magyarok a világban, hanem Boka és Nemecsek. „Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.” Ez pedig egy részlet abból a köszöntőből, amit Geszti Péter írt A Pál utcai fiúk megjelenésének 100. évfordulóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kiállításra.
Újabb tíz év telt el, mire újra elérkezett egy legenda feltámasztásának ideje. A legendák újrapozicionálása mindig veszélyes, különösen, ha egy olyan műről van szó, ami nem utalás egy mítoszra, hanem maga a mítosz. Még nehezebb, ha a mű mindenféle védettség – a jogvédelem mellett idetartozik a szeretet és a rajongás is – alatt áll. Molnár Ferenc örökösei körültekintőek és óvatosak mindenféle megfilmesítéssel, színpadra állítással vagy más interpretációs kísérlettel kapcsolatban.
A Pál utcai fiúk és a Vörösingesek harca. Cselt főztek ki
MTI / Kallos Bea
Részben azért, mert voltak már kellemetlen tapasztalataik, részben azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a legenda a legkönnyebben elillanó dolog a világon. Aligha szerették, ahogy például egy olasz adaptációban előfordult, hogy Nemecsek anyja szeretőt tart, azt pedig nehezen tudják elképzelni, ahogy most Áts Feriről lóg a vörös ing, ráadásul azt énekli: „Felveszem a vörösingem, hogy az öreg Isten letekintsen. ...Egy tábor, egy tábornok, egysége eggyé forrott.” Milyen tábor, miféle tábornok, milyen egység? Mi köze ennek a grundhoz, ahhoz a megszentelt helyhez, ahol egy pályát rajzol a deszkapalánk?
A színházi bulvár további kínzó kérdésekre keres választ. Kik nyúlhatnak hozzá egy legendához? Geszti azt mondaná: a legenda azé, aki megműveli. Dés László pedig azt, hogy mint az már korábban kiderült, többféle zenei nyelvet beszél. Grecsó Krisztián talán semmit, egy író sűrűn ki van kapcsolva, amikor éppen ír. Valóban ők és a rendező, Marton László a megfelelő személyek? Mi van a vállalkozás hátterében? Csak egy zenés játék.
Színházi körökben tudni vélik, hogy Andrew Lloyd-Webber például „lehajolt” és könyörgött A Pál utcai fiúkért. Nem kapta meg, pedig vitte volna a Broadwayre: végül is a Pál utcai fiúk meg a Vörösingesek valami olyasmi, mint a West Side Storyban a galerik, a Cápák meg a Rakéták. Az élettér védelme mostanában úgyis globális probléma, néhány slágerrel plusz az attraktív környezettel gyerekjáték kasszasikert csinálni belőle. Nyilván csak azért nem ő kapta, mert ez színtiszta magyar ügy.
Geszti a Nemecsek Ernőhöz címzett személyes hangú levele megírása óta dolgozott azon, hogy megszerezze A Pál utcai fiúk musicalváltozatának bemutatásához szükséges hozzájárulást. Nyilván elég makacs volt, mert Molnár három kontinensen élő kilenc örököse végül úgy döntött, nincs veszélyben a regény kultusza, Geszti pedig A Pál utcai fiúk fogadalmi dalában leírt egy olyan sort, amit Molnár Ferenc is fontolóra venne: „Miért félnénk? Miért élnénk, ha nem egy álomért?”
Nemecsek és Boka. A név kötelez
MTI / Kallos Bea
A világon nemcsak jó musical-alapanyagból van kevés, még kevesebb van abból a misztikus anyagból, amely nem veszítette el közkincs jellegét. Ilyen, lényegtelennek tűnő anyag a közönséges ablakgitt. A háromrétegű műanyag nyílászárók korában már nem használják ablaküveg rögzítésére, de az utolsó komoly, már-már allegorikus fő szabály változatlanul érvényes: a gitt azért van, mert meg kell rágni. Nem hagyni kiszáradni, mint az eszméket, a bátorságot, a kiállást, a becsületességet, a bűnbánatot meg egyebeket. Nem engedni át másnak, mert amíg van, marad remény is.
Kolnay, a leköszönt és Barabás, az új gittőr valójában Rosencrantz és Guildenstern a budapesti Lónyay utcából; két évődő, egymást karcolgató srác, a felnőttkorba lépés előtt még biztosan nem kémek vagy elhárítók. Ha egyik nem lenne, a másik is hiába létezne. A két karaktert Fábri Zoltán Oscar-díjra jelölt filmjében szinte észrevehetetlenül zseniálisan hozták az angol színészek, Martin Beaumont és Paul Bartlett, most viszont Tóth András és Zoltán Áron egy önálló dallal kitüntetett szerepet kapott. A Mortusz Gittusz a második felvonás nyitányaként hangzik el, az után, hogy a Pásztorok is megfürödtek a Füvészkert tavában, lerázták magukról a vizet, miután elrappelték azt, amit eddig is tudott mindenki: testvérben az erő. A Mortusz Gittusz igazi próbatétel a gesztizmust nem kedvelőknek, ugyanis – kicsit sűrítve a lényeget – kétségkívül elhangzik benne ez a strófa: „Jogalap a tikkadásra nincs, ideje hatályunkba lépni. Milyen elnök az, aki nem tesz mást, csak úgy legelteti nyálát?”
Puhaságügyileg valóban kemény a helyzet a Vígszínház új zenés játékában. Miután a hiphopot csak később találták fel, Molnár természetesen nem írt ilyen szöveget, meg olyanokat sem: „Ehhez kérem pofa kell, legyen, amin égjen a szégyen..., a piszokrata vigyorát ki törli le?” Túl azon, hogy a piszokrataságot megemelt szódíjért akár használatba is venné, Molnárról érdemes tudni: kedvelte a modern, piacképes és komfortos dolgokat. Például ez okból nem szállt meg olyan szállodában, amelynek a teraszáról az óceán felé nézve nem pihentethette a szemét egy ott horgonyzó amerikai hajón. New Yorkot azért kedvelte, mert ott a legjobbak a hotelszobák és a friss narancslé. Ráadásul, ha olyan jó mondatokat akart olvasni, amiket nem maga írt, azokat megtalálta kedvenc lapjában, a The New York Timesban. Geszti szerint azt a bonyolult helyzetet kellett kezelniük, hogy ne rántsák át a darabot a jelenbe, de ne hagyják a múltban sem.
Az interneten kering A Pál utcai fiúk történetének leírása 10 egyszerű lépésben azon elfoglalt diákok számára, akik valamilyen okból képtelenek voltak átfutni 160 oldalt. Ebben egyetlen szó sincs papuskáimról, pupákról és tubákról, zsíros kalapokról, az sem derül ki, hogy ki írta egy b-vel a Gittegylet zászlajára a „Rabok tovább nem leszünk”-et, hány krajcárral emelte az olasz a törökmézet, valamint a diákabrakot, amely felöleli a gyáripar, a növény- és állatvilág igen sok termékét.
Nemecsek a Vörösingesek gyűrűjében. Kivívta a tiszteletet
MTI / Kallos Bea
Be lehet pótolni az elbliccelt olvasás óráit a Vígszínházban. Rácz tanár úr fáradozásai jutalmaként a Bunsen-lámpa lángjában fellobbanó smaragdzöld csík éppolyan evidencia, mint hogy a Mária utcai kaput mindig bereteszelve kell tartani. A játéktéren megjelenő grund olyan, mint egy gyerekrajz – 3 farakás, kocsiszín, a tót kunyhója meg a körfűrész –, de amikor a képzelet, majd a valóság csatatérré változtatja, a gondosan egymásra rakott farönkökből bástya és citadella lesz, a precízen megtervezett szállítási útvonalból labirintus, a puha homokból bomba, a létrából embercsapda.
A gyerekek egy sima irkalapból is képesek működő repülőgépet létrehozni, bármilyen élettelen, lomha tárgyból mobil eszközt készíteni, a szekrényükben pedig titokzatos, a felnőttek számára felfoghatatlan teremtmények lapulnak. Ebből az álomvilágból indul ki Khell Csörsz díszlete: a két hatalmas fahasáb az elkövetkező kalandok utazóbőröndje, ebből hajtogatják ki a szereplők a tereket kijelölő formákat. A kellékek egyben zenei források, a színészek minden, kezükbe kerülő tárggyal elindítják a ritmust, amiből megépül a játék zenei környezete. Dés azt mondta: „A zenének és a daloknak nem az a dolguk, hogy beszívják a prózát, de egy musical akkor jó, ha a dalok a dialógusokat kiváltva viszik előre a cselekményt.”
A Vígszínház a múlt hét végi bemutató előtt, még a nyáron három tesztelőadást tartott. Az elsőn 5. osztályos általános iskolások vettek részt – ebben az évfolyamban kötelező olvasmány A Pál utcai fiúk –, a másodikon 18–22 évesek, a harmadikra szülőket és pedagógusokat hívtak meg. Akik ott voltak, tomboló közönségről, elpityeredő jegyszedő hölgyekről számoltak be. Miért is történne másként, amikor mindenki zsebében ott lapul az a bizonyos kék sávos üveggolyó vagy a gyerekkor utolsó önfeledt pillanataira emlékeztető bármi hasonló?
