Nyár, bor, szóda – hol igyunk fröccsöt Budapesten (és hol ne)?
"Fölfelé megy borban a gyöngy; jól teszi. Tőle senki e jogát el nem veszi" – írta Vörösmarty Mihály, a nyár érkeztével pedig mi sem vennénk el senki jogát a felhőtlen fröccsözéstől. Nyolc, a fröccskedvelők körében népszerű budapesti helyet próbáltunk ki, és értékeltük őket hangulat, na és persze a frissítő ital minősége alapján. A legrosszabbtól a legjobbakig megyünk – a skála elég széles.
| A fröccs születése |
| A legenda szerint Fáy András híres fóti pincéjébe invitálta meg barátait, többek közt Czuczor Gergelyt, Vörösmarty Mihályt, Jedlik Ányost. Utóbbi a szódavíz magyar feltalálója is volt, el is vitte a világ legelső szódásüvegét, és a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a legelső spiccerét. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett, és helyette találta ki a fröccs szót.
|
Esetleg Bisztró (3/10 bubi)
Prémium életérzés azoknak, akik nem csak Zamárdi partjainál vetkőznék le magukról az irodistát.
A Bálna az elmúlt két évben, főleg nyáron, végre elnyerte közösségi funkcióját, a kilátás tényleg verhetetlen, csak a világ legértelmetlenebbül megtervezett bicikliútja rondít bele a képbe. Az épület egyik oldalán a sörpártiak gyülekeznek a Jónásban, a másik pedig inkább a borról szól, azaz szólhatna. Mert ugyan az Esetleg teraszán jól csúszhat akár egy Frittmann is, azért a hely továbbra sem tudja leküzdeni a „szép, de üres” érzetet.
Naplemente környékén kinti ülőhelyet alig találni, a kiszolgálás még ennek tudatában is bosszantóan szervezetlen (ezen még az uborkaszeletekkel felpimpelt italok sem segítenek), az árak pedig még belvárosi léptékkel mérve is magasak (a ház borának decije 500 Ft), ráadásul itt bántóan langyos, könnyen felejthető fröccsöt kaptunk. A teraszon a siófoki Renegade Pub napernyője virít, és valóban, az Esetleg kicsit a balatoni Aranypart megjátszós, koncepció nélküli, rossz vendéglátós hangulatát hozta a Duna mellé. Ahogy ezen próbáljuk túltenni magunkat, egy Ferrari suhan el mellettünk, és mi csak vágyódunk tovább egy valódibb Budapest felé, a bárból még kiszűrődő Trónok harca zenéjének house remixére.
Fröccsterasz (5/10)
A Fröccsterasz a belváros szívében helyezkedik el, ennek megfelelően érezhetően reprezentatív értékkel bír. Minden igényes és profi, már-már steril, de legalábbis kétségtelenül trendi. Ennek megfelelően az aktuális rádióslágerek duruzsolnak a háttérben, a kiszolgálás gyors, határozott, kedvesen személytelen. A teraszra leginkább fiatalok járnak, kevésbé lazulós hely, mint a Kertem, a hétköznapi/munkahelyi ruhában kissé alulöltözöttnek tűntünk.
A ház bora itt 350 Ft/dl. Az itallapon ötletesen pontokkal jelölik a fröccserősséget: a 10 pontból annyi piros, ahány deci a bor az italban. A borok szélesebb skálán mozognak árban (így feltehetően minőségben is), mint általában, de mi most nem a 11 250 forintos Gere Cabernet Sauvignont választottuk a kisfröccsünkhöz.
A hatalmas helyet (a földszinti rész felett még egy emeletet is kialakítottak) maximálisan kihasználják, szinte egymást érik az asztalok, a vendégek lábai és a mondatvégek. Nekünk már nem jutott hely, de az Erzsébet téri betonemelvényeknek hála nem kellett ücsörögnünk. A Fröccsteraszon különböző burgerek, tésztaételek és saláták közül választhatunk. A kocsma nem a nyugodt, halk beszélgetések helyszíne, de akinek bejön a nyüzsgés és a tömeg, az nagyon fogja kedvelni.
Fellini Római Kultúrbisztró (6/10 bubi)
Biztos, hogy ez a legkülönlegesebb helyszín, amit egyenesen arra teremtettek (volna), hogy a nyugodt fröccsözéssel leírható tevékenységet űzzük. A Római-part mára kultikussá vált kultúrbisztrója (időnként koncertek, filmek emelik a hangulatot) valóban mindent tudna ehhez: közvetlenül a Duna-parton a napozóüléseken, vagy akár vízen lebegő stégen foglalhatunk helyet, már-már majdnem tengerparti fílingünk lehet. Nem véletlen, hogy népszerű e Duna-parti szeglet, és hosszú sorok kígyóznak az italospult előtt már egy hétfői koradélután is (sőt kajarendelést ilyenkor már fel sem vesznek).
És épp ez a bökkenő! A valóban egyedülálló adottságokkal rendelkező hely (már amíg el nem kezdődik a gát építése, mert akkor vége a Fellininek is) arra ugyanis nem fordít túl sok energiát, hogy a népes vendégsereget legalább viszonylag komfortosan kiszolgálja. Fent – kiállva a sort – kikérjük a fröccsöt (itt is van mindenféle pia és különleges kaják is, de most is koncentráljunk a bor-szóda kombóra), ezzel lesétálunk a partra, és azzal a kezünkben (letenni ugyanis nem nagyon lehet a poharat) figyeljük, „mint úszik el a dinnyehéj”.
Eddig rendben, de ha elfogy a fröccs, és még mindig figyelnénk a dinnyehéjat, újra fel kell mászni a bódéhoz, újra kiállni a sort, újra kezdeni az egészet. Eddig ez persze úgy hangzik, mint minden kocsmában: iszunk, majd újrakérünk. De itt mindez elég hosszadalmas procedúra, főleg, ha beleszámoljuk az inni- és harapnivalók kissé magasra tolt árszintjét.
A hangulatos fellinis bódéban a matrózcsíkos pultosok kedvesek, a bor is kiváló. Kisfröccs 340, nagyfröccs 600 forint fehérből és roséból egyaránt. Itt szigorúan talpas pohárban jutunk hozzá mindehhez. És ha már megvan az ital, leültünk a parti székre, és elfeledjük a büfé-tortúrát, valamint azt, hogy egy kis odafigyeléssel mennyivel jobb hely lehetne a Fellini – na, akkor megérkeztünk, akkor már ideális fröccsözésélményben lehet részünk. De csak amíg ki nem ürül a pohár.
Figaró kert (7/10 bubi)
2015-ben kis híján bezárt az újlipótvárosi menedék, a Katona és a Visegrádi sarkán megbújó apró kerthelyiség, de aztán engedve a közakaratnak, a hely végül tovább üzemelhetett. Üdvözlendő jelenség, hogy itt nyoma sincs a tenyérbemászó sziauram-felfogásnak: a romkocsma esztétikának megfelelően innen-onnan összeszedett asztalokhoz ülve azt kapjuk, amit várunk.
A fröccs a többi helyhez képest baráti áron fut (300 Ft körül mozog a deci bor), a szóda tényleg szóda, és itt aztán az idősebb családosoktól az egyetemistákig mindenki megfordul, nem kapja senki sem a legújabb divatot számonkérő tekinteteket. Valahogy nincs a levegőben a hungarikumként is felfogható kocsmasport: egymás leplezetlen méricskélése, amiért ma már nem lehetünk elég hálásak.
Mivel a Figaró este 10-kor a közelben lakók miatt bezár, ezt a helyet főleg a munkától kikészülő, egy-két gyöngyöző pohárra áhítozóknak, vagy egy komolyabb megmozdulás előtti alapozásra vágyóknak ajánljuk.
Kobuci Kert (8/10 bubi)
Az egyre fontosabb koncerthelyként is funkcionáló Kobucit nem nagyon kell ma már bemutatni. Az óbudai panelrengetegből egy hirtelen kanyarral a Zichy kastélyon átsétálva máris egy más világba tévedünk. Az eredeti Kobuci (ami egyébként a helyi konyha sajátosságáról, a kolbászos buciról kapta a nevét) több mint egy évtizede Kapolcson nyitott meg, ezt próbálták a fővárosba importálni.
Van is egy kis fesztiválhangulata a kavicsos-macskaköves sörpados, konténer WC-s kertnek ma is, ráadásul esténként koncertek dobják fel a hangulatot (és most már nem csak a nép-, világzene és jazz műfaj előadói, hanem különböző igényesebb popzenei formációkat is elcsíphetünk itt).
De a hely kiváló délutáni baráti fröccsözésekre is. Ilyenkor még nincs koncert, a hangszórókból Kispál, Lou Reed, Hiperkarma és hasonlók szólnak. Az egyenpólós pultosok kedvesen, mosolygósan szolgálják ki a szomjas vendégeket, akik a fák és a kastély által nyújtott árnyékban válthatnak világot/révedhetnek csendben.
Van itt mindenféle ital, de most koncentráljunk a fröccsre. Az „alap” a Frittmann Duett Fehér Cuvée-re épülő mix, ami kisfröccsnek 220, nagyfröccsnek 410 forint. A Mészáros Pál Rosé alapú rózsaszínesebb testvére 270/510 forint. Mindkettőt kóstoltuk, semmi különös, de korrekt ízük van, a szóda is tartalmazza a megfelelő bubimennyiséget. Szóval panaszra semmi ok, de a hely hangulata amúgy is kárpótolna bármiért.
Alapból (fesztiválhangulat, ugye) műanyag pohárban kapjuk mindezt, ez kicsit ront az értékéből, de külön kérésre, és ezer forint bérlet befizetése után talpas pohárban is kiszolgálják. (És az ezrest is visszaadják, ha távozóban visszaszolgáltatjuk.)
Kertem (8/10 bubi)
Az egyszerűség az Olof Palme ház előtt fekvő kocsma meghatározó jellemzője, egyben legnagyobb erénye is. Az egész hely olyan, mintha egy kertipartiba csöppentünk volna, idősebbek, fiatalok, gyerekesek is mind itt pihennek. Nem az elmúlt két hónap friss rádióslágerei mennek végtelenítve, hanem vidám, latin zene, olyan hangerővel, hogy még kényelmesen halljuk a másikat, de akár táncra is perdülhetünk, ha kedvünk tartja.
Először nem is tudtuk biztosan, hogy már ott megérkeztünk-e a helyszínre, vagy valaki csak random kidobott egy-két kerti bútort a Ligetbe. A dimbes-dombos füvön faasztalokat és nyugágyakat szórtak szét, a tarka-barka, fejünk fölé függesztett izzósor pedig hozzásegít a zen-érzéshez.
Az árak szerencsére nem vágnak földhöz, 220 forint a folyóbor, és természetesen a magyar fröccskultúra minden lehetséges kombinációs lehetősége a rendelkezésünkre áll. Ezeket a pultnál csokorba is szedték nekünk, hogy ne kelljen matekoznunk sem a számunkra megfelelő arányú fröccs kiválasztásánál: 250 egy kisfröccs, 720 egy házmester, amit a belvárosi szokásokhoz híven műanyag pohárban kapunk. Többféle borfajtát is választhatunk, de érezhetően nem a szélsőségekre mentek a kínálat kialakításakor. Ha megéheznénk a Kertemben, akár egy jó hambival is csillapíthatjuk az éhséget.
Pagony (9/10 bubi)
A Gellért-fürdő túloldalán, az egykori gyerekmedencék helyén felhúzott, leginkább – és a legjobb értelemben – egy túlméretezett strandbüfére emlékeztető Pagonyhoz megéri felmászni az újbudai dombon, hiszen ilyen helyet nemhogy Budapesten, de a világ bármelyik pontján sem találni célirányos keresgélés nélkül. Persze nem véletlenül emlékeztet strandbüfére a Pagony, hiszen pont ez volt, mielőtt a megboldogult Tilos az Á üzemeltetői kinézték maguknak – csak épp akkor még víz volt a medencékben, nem székek és asztalok.
A különös, száz százalékig nyári hangulat tehát adott, és több kiülős hellyel ellentétben (hogy a strandokról ne is beszéljünk) itt nem a túlordíthatatlan zenéé a főszerep, hanem a legkülönbözőbb korosztályokból összetevődő vendégek nyüzsgése adja meg az alaphangot.
A választékos napi menük (csülkös bablevestől a málnás csokitortáig), az ellenállhatatlan burgerek és a mindig jóleső cseh sörök mellett most ugye a fröccsökre figyelünk, és itt sem találtunk hibát: rizlingből és rozéból is kóstoltunk egy nagyfröccsöt a ház borából, és az egyenként 370 forintba kerülő italok hőmérsékletre, bubisságra és ízre is pont azt a könnyedséget nyújtották, amire egy ilyen helyen szükség van. Még a kiszolgálás is zökkenőmentes volt, és borravalót megköszönni sem hallottunk még úgy pincért, hogy „900? Az úgy funky!”.
Ha pedig előfordult már, hogy a kánikulában elfogyasztott egy-két frissítő ital után semmi másra nem vágyott, csak hogy megmártózzon egy kicsit egy jó hűvös medencében, akkor sosem volt még ennyire közel a megoldás.
VinoWonka Csokoládé- és Borbár (10/10 bubi)
A Corvin-sétányon egy hasonlóan színvonalas kézműves söröző (Neked csak Ny8lc) mellett található borozó-csokizó népszerűsége, vagyis hogy hétköznap esténként is lesben kell állni a kiülős helyekért, pont a helyszíne miatt nem zavaró: azt a tíz-tizenöt percet, amíg felszabadul egy asztal, simán kivárhatjuk a nyárra felszabadítóan pezsgővé váló sétányon barangolva.
A választék valami elképesztő: fókuszunkra, a fröccsre mindjárt kitérünk, de el kell mondani, hogy itt minden hazai termék, és a borokon, csokoládékon kívül kisüzemi sörfőzdék kínálata, szörpök, pálinkák és gyümölcslevek is várják a vendégeket. És igen, amennyire modorosan hangzik a csokoládéköltemény szó, hát, itt még arról is megbizonyosodhatunk, hogy bizony léteznek ilyenek, és még a megfelelő párosítás megtalálásában is szívesen segítenek.
Na, de a lényeg: az a legszimpatikusabb a VinoWonkában, hogy 370-től 1300-ig terjed a válogatott pincészetekből beszerzett borok decijének ára (410 forintot fizettünk egy kisfröccsért), vagyis egy fehérgalléros ebédszünethez járó ínyencség és egy munka utáni fáradtságot leküzdő hóvégi fröccs is simán kijöhet belőle, és ezt látszólag a vendégek összetétele is igazolta. És ami még meglepőbb: a hangulat a változó nyolcadik kerülethez igazodik, vagyis hiába a státuszában keveredő közeg, nincs semmi ellenségeskedés, csak a felhőtlen társasági hangulat.
Talán észrevették, hogy egy masszívan népszerű fröccsöző kimaradt a listából, de a Tibi atya nevéhez köthető Humbák Művekről úgy gondoltuk, a köré épült mitológia okán lehetetlen egy palettára helyezni a többiekkel, így elmaradt értékelésünk helyett inkább olvassák el az atya könyvéről írt cikkünket:
Tibi atya: az Oravecz-félék giccses hazugságai nagyobb kárt okoznak a néplélekben, mint én
Újabb fontos személyiség jelentette be a minap a politikai korrektség korszakának végét. Tibi atya, a magyar Facebookot uraló iszákos mémpap "ministránsai", azaz oldalának szerkesztői úgy mutatták be az atya neve alatt megjelent új könyvet, hogy az a "régi, keményvonalas rajongóknak" készült, akiknek az oldal az utóbbi időben már túlságosan "politikailag korrektté" vált.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
