szerző:
Déri Zsolt

Carrie Fischerről és Robbie Williamsről, a sztárproducer Mark Ronsonról, Donald Trumpról és a jelen kor Amerikájáról, őrült éveiről és élete első operájáról is beszél a modern popzene egyik legnagyobb tehetsége, Rufus Wainwright a hvg.hu-nak adott budapesti interjújában.

A modern popzene egyik legnagyobb dalszerző-énekes tehetségét, a Hallelujah című Leonard Cohen-klasszikus legszebb hangú tolmácsolóját, a kanadai-amerikai Rufus Wainwrightot remek albumai mellett tucatnyi filmzenelemezről is ismerhetjük (Moulin Rouge, Shrek, Bridget Jones, Zoolander, Aviátor, Túl a barátságon, Gengszterkorzó stb.), az utóbbi években Robbie Williamsszel, a sztárproducer Mark Ronsonnal és Carrie Fisherrel is készített felvételeket, ám a múlt héten már operaszerzőként látogatott Magyarországra. A férjével fél évtizede boldog házasságban élő - és Leonard Cohen lányától született gyermekét nevelő - 43 éves meleg ikonnal Prima Donna című első operájának Alföldi Róbert által rendezett budapesti premierje előtt találkoztunk.

A június 28. és július 4. közt zajló 10. jubileumi Armel Opera Festival díszvendégeként a nyitónapon, a Thália Színházban tartott előadáson is megjelent szerzővel híres rokonai és barátai mellett arról is beszélgettünk, hogyan lett egy még George W. Bush alatt írt dalából az idei Donald Trump-ellenes Nők Menete tüntetéssorozat egyik himnusza Lily Allen előadásában. A popzenei visszatérésének tervei mellett pedig szóba került készülő második operája is: míg az 1970-es évek hajnalán játszódó Prima Donna egy öregedő operaénekesnő és egy rajongó újságíró története volt, addig a Hadrianus a II. századi római császárról és ifjú szerelméről, a halála után istenséggé lett görög Antinouszról szól.

hvg.hu: A 2009-ben elkészült Prima Donna az életed első operája volt. Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a megíráskor? Egy ekkora mű hangszerelése? Vagy francia librettóval dolgozni?

Rufus Wainwright: Igen, az első operám francia nyelvű, és sokan kérdezik is, miért. Nem vagyok az angol nyelvű opera ellen, hiszen a következő operám, a Hadrianus is már angolul lesz, de mindig azt gondoltam, hogy a francia, az olasz vagy a német sokkal inkább operanyelvek, természetesebben illenek a műfajhoz, mint az angol… Ami a hangszerelést illeti, jártam néhány évig zeneiskolába, konzervatóriumba, amit sosem fejeztem be, merthogy inkább popsztár lettem, de mindig megmaradt ez a vonzódásom, sok hangszerelést csináltam az albumaimhoz, és folyamatosan jártam operába is, folyton hallgattam ezt a fajta zenét is. De kétségkívül a hangszerelés volt a legnagyobb kihívás: egyedül akartam megcsinálni, nem akartam kiadni másnak. Aztán ami kezdetben a legnagyobb kihívás volt, az idővel a legnagyobb öröm lett, mert rájöttem, hogy meg tudom csinálni – és onnantól nagy élvezet volt a munka! Viszont amikor megvolt a premier, meg kellett birkóznom a klasszikus establishment reakciójával, a nagyigényű kritikusokkal, és végül az lett a legnagyobb kihívás. Az operavilág nagyon merev, de az operaszerzőknek az elmúlt háromszáz évben ugyanezzel kellett megbirkózniuk, szóval jó társaságban vagyok ezzel.

hvg.hu: Mi volt a legnagyobb meglepetés számodra Alföldi Róbert rendezésében? Mennyiben tér el az operád korábbi bemutatóitól?

R. W.: Még nem láttam, a mai premieren nézem meg! Kaptam persze róla híreket, de eléggé elfoglalt vagyok a dolgaimmal, és már a következő operámra, a Hadrianusra szeretnék koncentrálni. Azt akartam, hogy ne legyen nyomás a produkción. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle az én beleszólásom nélkül. Teljesen szabad kezet adtam, de az opera világában ezt a rendezők megszokhatták, merthogy a zeneszerzők nagy része már halott. Szóval mintha halottnak tettetném magam, csak egy kísértet leszek a teremben (nevet).

hvg.hu: Az utolsó popzenei albumod, a sztárproducer Mark Ronsonnal készült Out Of The Game óta több mint öt év telt el. Mikor csinálsz újra poplemezt?

R. W.: A Hadrianust október végéig kell befejeznem, és azt tervezem, hogy utána rögtön megyek a stúdióba, hogy elkezdjem felvenni az új albumot. Egy ideig azt gondoltam, hogy talán tartok egy kis szünetet az opera intenzív munkálatai után, de az aktuális politikai klíma miatt, meg azért is, mert már olyan hosszú ideje nem csináltam poplemezt, már nagyon itt van az ideje.

hvg.hu: Megírtad már hozzá a dalokat?

R. W.: Ó, én folyamatosan komponálok dalokat! Néha azt kívánom, hogy bárcsak kevesebb dalt írnék, mert olyanná vált ez már nálam, mint egy betegség. Szóval nem vagyok híján új anyagnak, különösen most nem, hogy annyi mindenről van mit írni, ami a világban mostanában megy…

©

hvg.hu: Januárban Donald Trump elnöki beiktatásának másnapján, a Nők Menete tüntetéssorozat londoni állomásán az angol popénekesnő, Lily Allen feldolgozta – Mark Ronsonnal stúdióban is rögzítette és a tüntetésen forgatott videoklippel is megtámogatta – a Going To A Town című polgárjogi protest songodat, amit tíz éve még a George W. Bush-adminsztráció idején írtál, de most újra aktuális. Mit szóltál ehhez? Mennyire lesz politikus az új lemezed?

R. W.: Elszomorító a helyzet, ami miatt a Going To A Town újra virágba szökkent. De ugyanakkor nagyon megtisztelő, hogy ez a dalom legalább reményt és célt ad az embereknek, akik szenvednek ettől a mostani adminisztrációtól. Keserédes érzés. De van egy új dal is, amit írtam, Damocles címe, és abban benne van a válaszom Trumpra a dolgok pillanatnyi állása szerint. De annyi minden történik mostanában, lehet, hogy egy izgalmas bulis táncdal is lesz egy zsarnok bukásáról.

hvg.hu: Mark Ronson időközben még sokkal nagyobb sztár lett: az Uptown Funk című Bruno Mars-kollaborációja az elmúlt évek legnagyobb slágere lett, és azóta Lady Gaga, sőt még a Queens of the Stone Age rockzenekar is vele készítette az új albumát. Közreműködik majd producerként a te új lemezeden is?

R. W.: Lehetséges, Mark sok idő tölt Los Angelesben mostanában, én meg most költöztem oda a férjemmel. Örülök, ha Markkal dolgozhatok, nagyszerű lenne, ha ő is benne lenne.

hvg.hu: Az utóbbi néhány évben Robbie Williams lett a legfőbb popzenei partnered: duetteket énekeltél vele a legutóbbi Swings Both Ways és The Heavy Entertainment Show albumain, társszerző voltál mindkettőnek a címadó számában, sőt a tavalyi lemezén három dalban is! Cserébe várható majd tőle is vendégszereplés a te új albumodon?

R. W.: Ő is Los Angelesben él, szóval igazán lóghatnék vele többet is. Igen, imádnék újra dolgozni Robbie-val, annyira lélegzetelállítóan vonzó. Ahogy Mark Ronson is. Én már csak ilyen flörtölő szív vagyok. A hetero fiúkkal való flörtölésben különösen jó vagyok. Most már ráadásul házasember vagyok, szóval semmi veszély nincs benne. (nevet) De igen, szeretnék együtt dolgozni újra Robbie-val, és biztos fogunk is még.

hvg.hu: Mielőtt házasember lettél volna és mielőtt olyan komoly nagyzenekari műveket írtál volna, mint az operáid vagy a Shakespeare-szonettlemezed, ifjú popsztárként elég kicsapongó életmódot folytattál. Mi a legdurvább emléked abból a „szex + drogok + rock’n’roll” korszakodból?

R. W.: Ó istenem, azt nem árulhatom el! Nyilván nem.

©

hvg.hu: Akkor mondj egy olyat, amit elmondhatsz!

R. W.: Talán a Poses (a 2001-es második nagylemez – a szerk.) idején lehetett: megkaptam az új mixeket az album dalaiból, és részegen száguldoztam a kocsimmal a Mulholland Drive-on, mint egy mániákus őrült, és csodával határos módon nem öltem meg magam közben – ez nagyon dekadens volt, amolyan régi hollywoodi módra. A vége felé már tényleg nagyon veszélyessé vált, szóval boldog vagyok, hogy túléltem. Vagy amikor Alexander McQueennel buliztunk a Chelsea Hotelben, az is egy nagyon őrült időszak volt (a meleg brit divattervező 2010-ben negyvenévesen lett öngyilkos, a legendás New York-i bohémtanya 2011-ben szűnt meg hotelként működni – a szerk.). Talán szánnom kellene rá egy kis időt és megírni mindezt: visszaemlékezni, mik is történetek, vagy megtudni olyanoktól, akik még emlékeznek. Igen, talán le kéne írnom ezeket a dolgokat.

hvg.hu: Sok kollaborációban benne voltál, és persze a szintén zenész családtagjaiddal is sok közös felvételt rögzítettél. Sajnálod egy kicsit, hogy Leonard Cohennel – aki a hat éve született gyermeked nagyapjaként szintén családtagod lett – nem készítettél közös számot a tavalyi halála előtt?

R. W.: Hát ő amúgy sem nagyon kollaborált senkivel, szóval nem érzem úgy, mintha kihagytak volna valamiből. Ő egy egyszemélyes fickó volt, ahogy apám mondaná (utalás a One Man Guy című Loudon Wainwright III-dalra, amit Rufus is feldolgozott a Poses albumon – a  szerk.). Természetesen nagyon hiányzik nekem, mióta meghalt, de közben úgy érzem, hogy ő a halála után is egy hatalmas erő maradt a világban. Elérte, hogy a zenéje, amit alkotott, még erősebb lett.

hvg.hu: A másik tavaly elhunyt legenda, akivel jó barátságban voltál, Carrie Fisher: 2012-ben is felléptetek együtt, és az egyik utolsó életében megjelent felvételét is veled készítette a tavalyi Take All My Loves című sztárparádés Shakespeare-szonettlemezedre.

R. W.: Carrie Fisher halála sokkal jobban megrázott. Carrie igazi csillag volt, végtelenül szellemes, de legfőképpen egy kedves ember. Nagyon fog hiányozni. Épp a múltkor gondoltam arra, milyen hihetetlen, hogy egy Csillagok háborúja-filmmel kezdte a karrierjét és négy évtizeddel később azzal is fejezte be. Ez így nagyon szép kör volt.

©

hvg.hu: A legutóbbi felvételed a Signed, Sealed, Delivered (I'm Yours) című 1970-es Stevie Wonder-sláger régimódi zongorás feldolgozása és annak táncos videoklipje volt. Az hogyan született?

R. W.: Az csak egy könnyed kis dolog volt, felkérésre egy jótékonysági programhoz, ami véletlenül adódott, mikor épp Los Angelesbe mentem. Tudod, az emberek arrafelé mindenféle projekteket csinálnak, én meg gondoltam, hogy ez egy kedves kis dolog lenne. És az is lett.

hvg.hu: Mik a kedvenc zenéid mostanában?

R. W.: Perfume Genius (a seattle-i dalszerző-zongorista-énekes Mike Hadreas – a szerk.) nagy kedvencem, ő igazán nagyszerű. A húgom, Martha Wainwright új Goodnight City albuma is nagyon jó. Az izlandi Sigur Rós együttest is nagyon szeretem. Mindig van sok izgalmas új dolog, amit tetszik.

hvg.hu: Az új operád, a Hadrianus, miben lesz leginkább más, mint a Prima Donna volt?

R. W.: Ó, nagyon sokban. A Prima Donna két felvonásos volt, négy szereplővel, egy intim kis allegória egy énekesnő életéről. A Hadrianus négy felvonásos, táncosokkal, kórussal, sok szereplővel, a nagyoperák tradíciójához igazodva annak teljes monumentalitásában. Sokan figyelmeztettek, hogy az opera haldoklik, sötét kor ez, mire én azt mondtam „oké, akkor írok egy operát a Római Birodalomról!”.

 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
És akkor kiderült, mi is az igazság a magyar gazdaságról

És akkor kiderült, mi is az igazság a magyar gazdaságról

Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi

Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi

Scholz: évekig ne várjanak kamatemelést

Scholz: évekig ne várjanak kamatemelést

Elárulja az okosóra, ha valakinél megkezdődött az elbutulás?

Elárulja az okosóra, ha valakinél megkezdődött az elbutulás?

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Ledobta a rendőrség a cukiságbombát

Ledobta a rendőrség a cukiságbombát